2. New friends~

Konnichiwa Minna!^^

Meghoztam az új fejezetet...igazából már sokkal hamarabb kész volt, csak nem volt időm felrakni...gomen.><"

Remélem tetszik majd nektek, mert nekem nem igazán jön be...de itt van egy félmeztelen Ashley Purdy~  ^w^

Ja, és ha kommentet nem is írtok, de értékeljétek a fejezetet a végén. Arigatou Minnaa~a.^^

Aki követett, és aki az üzit írta, egy és ugyan az a személy volt. Először nem is akartam elhinni. Az még oké, hogy követ, de miért írt üzenetet? Aztán eszembe jutott, lehet, hogy csak valami automatikus üzenet. Már több embertől is kaptam. Alig mertem rákattintani az üzenetre, a kezem is remegett. Amikor betöltött felsikítottam örömömben, és nem tudtam elhinni, hogy Jake Pitts komolyan írt nekem. Nekem, aki egy senki, főleg hozzá képest. Most már biztos voltam benne, hogy nem automatikus üzenet, mert belinkelte az egyik tweetemet, amit neki írtam, és írt róla pár sort, plusz meg is köszönte. Eddig oké, bár nem értettem, hogy ezt miért üzenetben kell?! De erre is hamar rájöttem. Tovább olvastam, és azt hittem csak álmodok, vagy lehet nem is a vállamra kaptam az ütést, hanem a fejemre? Már tényleg nem tudom. Jake beszélgetést kezdeményezett velem. Többször is felolvastam, a végén még hangosan is, hogy biztos legyek benne.

-         Köszi az elismerést, nagyon jól esett. J  Egyébként hogy vagy? Ha gondolod, dumálhatnánk egy kicsit. Mit szólsz hozzá?

Kész, végem, meghaltam. Ez annyira édes, és még most se tudom elhinni. Fogtam a laptopom és lefeküdtem vele az ágyra. Pár percig csak feküdtem a képernyőt bámulva és a válaszon gondolkoztam. Aztán hirtelen felültem és elkezdtem pötyögni a választ: *Szia, igazán nincs mit, csak leírtam, amit gondoltam, és igaznak tartottam.:)  Hogy, hogy vagyok? Őszintén szólva, mióta megláttam, hogy nem csak követsz, de még üzenetet is kaptam tőled, amiben azt írod, hogy dumáljunk, levakarhatatlan vigyor van az arcomon, arról nem is beszélve, hogy ezzel széppé tetted a napomat…köszönöm.:) Szívesen beszélgetnék veled, de szerintem erre már rájöttél, úgyhogy ha megint fent leszel írj majd, én pedig amint tudok, válaszolok. Byee~*

Elküldtem, de még mindig furcsának tartottam, hogy a példaképem, az egyik hősöm pont velem szeretne beszélgetni. Megnéztem, hogy nem-e fake profil, de nem volt az, úgyhogy kezdtem hinni abban, hogy még se vagyok olyan reménytelen, és kiállhatatlan, mint amilyennek sokan látnak. Bezártam a böngészőt, és elkezdtem nézni a kedvenc filmemet. Legion of the black, megunhatatlan. Néha úgy érzem magam, mint a filmben a lány és félek, hogy egy diliházba fognak küldeni előbb-utóbb. Éppen ezért próbálom a legjobbat adni magamból mindenhol. A suliban több tanár is próbálja lerontani az átlagom, vagy más módszerekkel „bemocskolni”, de szerencsémre az igazgató mellettem áll, mert pontosan tudja miért vagyok olyan, amilyen. Az átlagom pedig kitűnő, annak ellenére is, hogy a legtöbb órát azzal kezdi a tanár, hogy engem feleltet, de minden órára készülök, így mindig csalódniuk kell, hogy már megint ötösre feleltem. Eddig még csak a matektanárom csinálta azt, hogy nem írta be az ötösöm, mert hogy „Ez nem volt rendes felelés, csak kíváncsi voltam tanultál-e!”. Hát erre nem tudtam mit mondani, úgyhogy faképnél hagytam. Éppen le akartam menni valami kajáért, meg elmosogatni, de jelzett a telóm, hogy valaki rám írt. Gyorsan megnyitottam a böngészőt és felmentem twitterre. Amint megláttam, hogy Jake válaszolt örömömben elkezdtem ugrálni az ágyamon, aminek majdnem az lett a vége, hogy ráugrottam a gépemre, de szerencsére sikerült egy terpesszel elkerülnöm a tragédiát. Lehuppantam törökülésbe, és megnyitottam a levelet. *Szia, örülök, hogy válaszoltál, és hogy jobb kedvre derítettelek. ^^ Amúgy mi történt, hogy csak nekem sikerült felvidítanom? Te még suliba jársz, ugye? Ott történt valami, eltaláltam? Amúgy mesélj magadról…szeretnélek jobban megismerni.:)*

El se hittem, hogy Jake Pitts komolyan azt írta, hogy szeretne jobban megismerni…komolyan, mindjárt elájulok. Gyorsan válaszoltam neki. *Igen, még suliba járok, és azt is eltaláltad, hogy ott történt valami. Azért is vagyok már itthon, mert el kellett mennem a balesetire. Mondjuk csak barátnőm rángatott el, de nem tette rosszul. Szerencsémre semmi komoly, csak egy kis zúzódás.:) Hmm, mit meséljek? Eléggé unalmas az életem.. írd le, hogy mit szeretnél tudni, és én majd válaszolok.:3 Ha nem válaszolok az vagy azért lesz, mert éhen haltam, vagy pedig éppen eszek..mmm, egy kis Pittsát, mármint pizzát.*Elküldtem, majd rendeltem egy songoku pizzát. Az a kedvencem, de igazából csak a neve miatt. Amíg vártam a kajámat lementem elmosogatni, hogy befejezzem, mielőtt anyám hazaérne, és elkezdene ordibálni. Már majdnem befejeztem, amikor csöngettek, nekem meg kiesett a kés a kezemből. Gyönyörűen néztem ki, lehet vissza kéne mennem a balesetibe. De mielőtt bármit csinálnék, kajálok, mert már kezdek rosszul lenni. Egy konyharuhát szorítottam a kezembe, miközben felkaptam a pénztárcám és nagy nehezen kinyitottam az ajtót. Megkértem a szállító srácot, hogy tegye le bent a pizzát, mert nem tudom elvenni. Lerakta, és meglátta, hogy miért is kellett bejönnie. Eléggé elszörnyedt az átvérzett konyharuha látványától. Megkérdezte, hogy hogy történt, és amikor megmondtam neki, azt mondta, hogy a vendége vagyok erre a pizzára, mert végülis miatta vágtam meg a kezem. Ennek nagyon örültem, mert alig volt már pénzem. Az utóbbi időben már az itthoni bevásárlást is én csinálom meg, de pénzt nem kapok rá, így hát kénytelen vagyok saját pénzből vásárolni. Az egyetlen baj ezzel csak az, hogy mióta elkezdődött a suli, nincs időm melózni. A pizzafutár közben távozott, én pedig egy doboz colával és a pizzával együtt felmentem a szobámba. Ledobtam a dobozt az ágyamra, mellé telepedtem és újraélesztettem a gépemet. Már is jött egy új üzi. *Komolyan, néha elgondolkodok azon, hogy levédetem ezt a Pittsát.:D Jóétvágyat hozzá, remélem nem fogsz éhen halni. Az a baj, hogy annyi kérdésem lenne, hogy azt nem jó itt leírni…nincs esetleg skype-od? Akkor ott beszélhetnénk, sőt, ha van webcamod, akkor akár láthatnánk is egymás. J A suliban pedig, bár nem tudom mi történt pontosan, de biztos vagyok abban, hogy azért kapod ezeket, mert irigyek rád….nekik nincs olyan személyiségük, mint neked. ;)* *Miért nem írsz? Ilyen sokáig eszel? (amit amúgy gépnél is lehet) Ugye nem haltál éhen?*

Micsoda? Hogy irigyek rám? És skypolni akar velem? És még aggódik is….elolvadok. Már pötyögtem is a választ. *Nyugi, nem haltam éhen, csak vártam, hogy megjöjjön a kajám, plusz még mosogattam is, aminek szintén meg lett az eredménye, de erről majd később… Egyébként, fogalmam sincs, miért piszkálhatnak, nem hinném, hogy irigység. Inkább lenéznek. De nem igazán érdekelnek.:) Skypom pedig van, a nevem Cassy – mily’ meglepő :D – vegyél fel, és írj rám. Ott várlak.^^* Elküldtem, és már jelentkeztem is be skypera. Még 5 perc se telt el, már jelzett, hogy valaki szeretne felvenni, és hívást is kezdeményezett. Rögtön tudtam, hogy Jake az, mert megláttam a cam képet. Sose gondoltam volna, hogy én valaha beszélni fogok vele, akár neten keresztül is. Elég lassan töltött be a kamera képe, de akkor is tudtam, hogy ő az. Amikor már normálisan betöltött, rám mosolygott, és integetett. Én is hasonlóan tettem.

-         Szia. Jó téged végre látni is – kezdte a beszélgetést. – Egyébként hallasz rendesen?

-         Szia. Igen tökéletesen hallak, és amúgy meg nekem mondod? Egyik kedvenc gitárosomat élőben – itt kis idézőjeleket mutattam az ujjaimmal – látni, egy valóra vált álom.

-         Ohh, ezt jó hallani. És amúgy mi az, hogy az egyik kedvenced? – vágott sértődött fejet.

-         Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de te csak a második vagy. Az örök első Tom Kaulitz – mondtam kicsit elpirulva. – Basszus gitáros pedig Ashley Purdy – mondtam ezt elég hangosan, ahhoz, hogy meghallja ezt a háttérben sétáló, alsógatyás, eléggé másnapos fejű Ashley Purdy. Amikor felém, mármint a gép felé nézett nem láthatott, mert én hirtelen lebuktam és elterültem az ágyamon, a kamera látószögén kívül.

-         Cassy, mi történt? Hallasz? Minden oké? – Jake már megint értem aggódik, édes.^^

-         Kivel beszélgetsz? – Ash, elég álmos hangon. Ekkor kicsit feljebb merészkedtem, és megláttam a képernyőt bámuló Ashley-t.

-         Öööhm, szia.

-         Szia, hát te ki vagy? – Eléggé meg volt lepődve.

-         Uhm, Cassy Schwarz. – Eléggé értetlen fejet vágott, miközben ránézett Jake-re, aki pedig engem nézett. – Hogyha az érdekel, hogy miért is beszélgetünk egymással, akkor csak azt tudom mondani, hogy én se tudom.

-         Ashley, szerintem menj és öltözz fel. És szerintem a fejedet elnézve egy fájdalomcsillapító is jól jöhet. – Nem tudom, hogy ezt célzásnak szánta, hogy szívódjon már fel, vagy tényleg aggódott barátjáért, de ha tippelnem kéne, akkor az első.

-         Jól van, megyek már. De majd később beszélünk.

-         Miért küldted el szegényt?

-         Gondolom, téged nem zavart az a kis gatya rajta – nézett rám perverzül.

-         Pont, hogy zavart – kacsintottam, mire ő felnevetett.

-         Egyébként, – komolyodott el – azt mondtad, hogy Tom Kaulitz, ugye?

-         Igen, miért?

-         Tudod, nagy haverok voltunk, de már rég beszéltünk, és most eszembe jutott, hogy lehet fel kéne hívni. – Látszólag máris jobb kedve lett. De ezt el se tudtam képzelni. A két kedvenc bandámból a két kedvenc gitárosom haverok? Úr-is-ten! – Mi ez az elképedt fej? – Nevetett.

-         Tudod, nehéz elképzelni a két kedvenc bandám, két kedvenc gitárosát egy helyen – pirultam kicsit el.

-         Éértem. Amúgy visszatérve egy előző témához, azt mondtad, hogy kérdezhetek dolgokat, te pedig majd válaszolsz rá, ugye?

-         P-persze – mondtam, kicsit dadogva.

-         Akkor itt is lenne egy kérdés: Miért pont FallenOne a neved twitteren? Miért nem csak Cassy?

-         Azért nem Cassy, mert úgy könnyű lenne rám találni. Ez ilyen egyszerű – vigyorogtam. – És azért FallenOne, mert sose voltam egy angyal, hogy Angel legyek, viszont sokkal jobb voltam, mint manapság, ezért lettem bukott..asszem ennyi.

-         Hmm, így már érthető. És miért lettél bukott? Min buktál el? Vagy inkább, mi buktatott el?

-         Nagyon jó kérdés. Ezt utálom megválaszolni – mosolyogtam kicsit szomorúan. – Tudod, nekem mindig is nagyon jó volt a családi hátterem, a szüleim 20 év után is kézen fogva, szerelmesen járkáltak a városban. De ez szépen lassan megváltozott. Apum rengeteget dolgozik, és alig van itthon, de ha egyszer hazajön, akkor is csak veszekszenek anyámmal. Aki egyébként csomó mindenért lebasz, de főleg olyan dolgokért, amiket nem is tettem meg. Múltkor pl, amikor hazaértem, szokás szerint felhívtam, hogy minden oké, erre elkezdte mondani, hogy mosogassak el, takarítsak ki. Én meg higgadtan közöltem vele, hogy nincs semmi mosatlan, és reggel kitakarítottam. De nem nyugodott le, hanem folytatta, hogy akkor mossak ki, meg ilyenek. Néha már nagyon elegem van. Amint elmúltam 18, ami még pár hét, megpróbálok elköltözni. De nem csak a házból, hanem az országból is. – Mikor befejeztem, már kb vörös volt a fejem, Jake pedig ledöbbenve nézett rám. Látszott rajta, hogy nem számított ilyesmire. Hirtelen egy fejet láttam közelíteni a kamerához.

-         Ez komoly? – Ash.

-         Teljesen, miért?

-         Nem tudom, én biztos, hogy eljöttem volna már rég.

-         Sajna én nem tudok. De múltkor pl. elmentem meglátogatni rokonaimat, akik nem laknak túl közel, se hozzánk, se egymáshoz, de nem is érdekelte a szüleimet, hogy mi van velem. Régebben pedig még akkor is hívtak, ha csak átmentem egy barátnőmhöz. Mondjuk mostanában, szinte már egyik barátnőmnél lakok, mert ő is eléggé egyedül szokott lenni.

-         Hahó srácok. Már megint kockultok? – Egy női hang.

-         Szia Kicsim. Így is mondhatjuk, de beszélgetünk. – Jake.

-         Oh, és kivel?

-         Ella, ő itt Cassy, Cassy, ő itt a barátnőm Ella – mutatott be minket egymásnak neten keresztül.

-         Szia, örülök, hogy téged is láthatlak így webcamon keresztül.

-         Szia, én is örülök neked – mosolygott kedvesen. – Viszont most megyek, veszek egy jó forró fürdőt, sziasztok.

-         Tök aranyos a barátnőd.

-         Köszi, tudom. Hiszen, az én barátnőm. Nem is lehetne másmilyen – mondta büszkén Jake. Ash csak nevetett.

Jake folytatta a kérdezgetést, amikor valaki csengetett náluk. Elnézést kért, és elment ajtót nyitni. Amikor visszajött hatalmas vigyor terült szét az arcán, és nem volt egyedül. Ha eddig nem hittem el ami történik, hát ezután se fogok kezdeni hinni..