19. Worst day ever~

Sziasztok!:)
Tudom, régen volt rész, sajnáloom..;__; <3  Ihlet hiányban szenvedtem, de ma este ezen felülkerekedtem, é sikerült megírnom.:D  Remélem tetszeni fog, és kapok majd komikat *.*
Jó olvasást ^^
Chuuu~
p.s morbid részek, csak saját felelősségre olvasni! x3

-                     Mm, mindig ilyen reggeli zuhanyzást akarook – morogta.

-                     Benne vagyok – vigyorogtam rá.

Miután végeztünk a „zuhanyzással”, felötöztem, sminkeltem, bepakoltam a sulis cuccom és indultam is. Már majdnem sikerült kiérnem a kapun, amikor Ashley utánam rohant.

-                     Várj – kiabálta. – Elviszlek kocsival – lihegte, amikor utolért.

-                     Tudod merre kell menni? – kérdeztem kétkedve.

-                     Passz, de majd te navigálsz – vigyorgott.

-                     Mehetünk – vigyorogtam vissza.

Lovagiasan kinyitotta nekem az ajtót és ő is beszállt a volán mögé. Elmehetnék navigátornak, mert csak egyszer tévedtünk el, és akkor se az én hibám volt. Szerencsére időben odaértünk. Ash megállt a járda mellett. Kiszállt és kinyitotta nekem is az ajtót.

-                     Vigyázz magadra – nézett komolyan a szemembe.

-                     Neked nem tudnék nemet mondani – öleltem meg. – De ez sajnos nem rajtam múlik – morogtam.

Elengedett és elnézett arra, amerre én is néztem az előbb. Én már a földet néztem, de tudtam, hogy észrevette azokat, akiktől szinte félek.

-                     Nem lesz baj – szorította meg a kezem. Ebben a pillanatban jelent meg Vivi és Jack kézenfogva.

-                     Jó reggelt – szökkent hozzánk V.

-                     Sziasztok – mondta Jack kicsit zavarban.

-                     Hali – mondtuk egyszerre Ashel, mire mindenki felnevetett.

-                     Szívesen dumálnánk még, de mennünk kéne. Mindjárt kezdődik az óra – húzta a száját Vivi.

-                     Menjetek csak. De vigyázzatok Cassy-re légyszi – kérte Ashley, mire morgolódtam kicsit. Én is tudok vigyázni magamra. – És persze magatokra is – mosolygott.

-                     Szia Kicsiiim – csókoltam meg.

-                     Sziasztok – intett búcsút.

Elindultunk az épület felé. Az ajtóból még visszanéztem, és láttam, hogy még ott ül a kocsiban és várja, hogy bemenjek. Tényleg nagyon féltett. Gyorsan bementem, nehogy meggondoljam magam, és megint otthon maradjak. Ahogy Vivivel elértük a termet, fordultam volna vissza, de karon ragadott és a helyemre rángatott. Leült és lehúzott maga mellé. Elkezdtünk mindenféle értelmetlenségről beszélni, csak hogy ne halljuk a megjegyzéseket.

-                     Sziasztook – jöttek oda Crissy-ék.

-                     Hali, jó újra látni titeket – mondta V.

-                     Hello – mosolyogtam. – Ha másért nem is, miattatok megéri bejönni.

-                     Nyugodtan haza mehetsz – mondta egy nagyon kedves osztálytársam.

-                     Hidd el, senkinek nem hiányoznál – szólalt meg.

-                     Hidd el, hogy de – mondta Aaron, aki még csak most jött meg.

-                     Aaron – ugrottam a nyakába. – Hiányoztáál – nyafogtam.

-                     Te is nekem kislány – ölelt meg.

-                     És mégis mit keresel itt?

-                     Láttam, ahogy Purdy elhajt, úgyhogy gondoltam, hogy itt vagy – magyarázta.

-                     Purdy? Úgy érted, hogy Ashley Purdy? – ámult el egyik plázacica osztálytársam, egy bizonyos Gitty, aki próbált hiteles BVB fannak tűnni, de mindenki tudta, hogy igazi fake.

-                     Igen, úgy – mondta értetlenül Aaron.

-                     És mégis hogy kötötted őt össze ezzel? – itt rám mutatott. – És mégis mit keresett itt?

-                     Úgy, hogy ő a barátom – mondtam halkan, remélve, hogy nem hallja meg, de nem volt szerencsém.

Láttam, ahogy megy fel benne a pumpa.

-                     Hogy a micsodád? Ne nevettess – röhögött fel erőltetetten.

-                     A barátja. Mi olyan meglepő ezen? – kérdezte Adam.

-                     Mégis miért hinném ezt el? Fogadjunk nem is volt itt, csak próbáljátok menőnek beállítani a csajt.

-                     Ha ez tényleg így van, akkor hogy készülhetett ez a kép? – mutatott valamit neki Jack a telefonján.

-                     Photoshop – vágta rá azonnal.

-                     Úgy, mint ezek is? – mutatott pár képet Vivi is. Ezeket már én is láttam. A bulimon készültek. A legtöbb képen én és Ashley voltunk, miközben táncoltunk, összebújtunk és volt egy tökéletesen lekapott csók is.

-                     Óó, ezeket nem is láttam – csodálkoztam. – Majd küldjétek át, légyszi, légyszi, légysziii – kértem kölyökkutya szemekkel.

-                     És mégis hol készültek? – akadékoskodott tovább.

-                     A szülinapomon – mondtam a képébe vigyorogva.

-                     Amin nem mellesleg Andy Biersack is énekelt, és fellépett a Tokio Hotel, úgyhogy szerintem csitt van – mondta Crissy.

-                     Aha, majd el is hiszem – mondta sajnálkozva, de látszott rajta, hogy mennyire kiakadt.

-                     Miért kellett visszajönnöm? – kérdeztem halkan, csak úgy magamtól.

-                     Azért, hogy velünk lehess – mondta Aaron, miközben átkarolt.

-                     Mondod ezt úgy, hogy csak spanyolon vagyunk együtt – karoltam én is át.

-                     Az is több mint a semmi.

Még szívesen beszélgettem volna vele, de bejött a tanár. Észre se vettük, hogy becsöngettek, így szegény Aaronnak rohannia kellett. A tanár szemlátomás elkönyvelte magába, hogy még élek és visszatértem, de különösebben nem izgatta a dolog.

Egész elviselhető volt a nap, egészen addig, amíg vége nem lett a sulinak. Mivel kedvenc nyelvórám, spanyol volt az utolsó órám, ezért Aaronnal mentünk ki. A parkoló felé mentünk, amikor megjelent Gitty.

-                     Mégis mit akarsz? – sóhajtottam.

-                     Ó, semmi nagy dolgot, – kezdte ártatlanul – csak annyit, hogy tűnj el innen, mert zavarod a levegőt.

-                     Szerintem neked kéne felszívódnod. Bár, jobban belegondolva lehet, hogy az már túl nagy mértékű környezet szennyezésnek számítana – gondolkoztam el. – Inkább csak menj az utamból, már elegem van belőled – mondtam fáradtan.

-                     Nem mersz egyedül járni? – kérdezte terelve a témát, és Aaronra bökött.

-                     Kiscsaj, nem illik mutogatni, mert rászoksz a lopásra. Ja, bocs, már késő. Így is lopod a stílusunk. – Aaron kis híján ugrásra készen állt mellettem.

-                     Hé, nyugi – súgtam neki.

-                     Najólvan, nekem most lett elegem belőled – kiáltotta Gitty és nekem ugrott.

Mivel nagydarab volt a csaj, így simán maga alá gyűrt és még Aaron se tudta leszedni rólam. Ott ütött, ahol ért. És ez legfőképp az arcom volt. Megpróbáltam küzdeni és Aaron is rángatta, de nem mentünk sokra, ugyan úgy püfölt tovább, miközben egyre változatosabban káromkodott. Akkor durrant el végképp az én agyam is, amikor a családomat kezdte szidni és fake-nek mert nevezni. Az utóbbit még elviselem, mert sűrűn megkapom, de a családomat hagyja ki a dologból, semmi köze hozzá. Mozdítottam egyet a csípőmön, így kibillent az egyensúlyából, és így sikerült elkapnom a haját. Egy kisebb tincs rögtön a kezemben maradt, de még így se szállt le rólam. Hasba vágtam, erre ő orron ütött, ami valószínűleg el is tört. Egyre homályosabban láttam, mert nem csak az orromból ömlött a vér, hanem a szám is felszakadt, és az arcomon is éktelenkedett pár seb. Felordítottam, amikor valaki belém rúgott. Pont egy bordámat találta el. Aaront is leszedték Gitty-ről, így nem maradt semmi esélyem. Biztos voltam benne, hogy meghalok. Körmeimet jó mélyre belevájtam az engem ütlegelő lány csupasz combjaiba, mire felsikított és legurult rólam. Hirtelen valaki áttört a tömegen. Ez nem volt más, mint az én hercegem. Bár nem szőke, és nem fehér lovon, de annál sokkal jobb, mert ő Ashley Purdy, maga a tökéletesség.

-                     Úristen, Cassy – akadt el a lélegzete.

Lehajolt, és homályosan, de láttam, hogy fátyolos a tekintete, aztán legördült egy könnycsepp az arcán. Bénán felemeltem az egyik kezem, és letöröltem.

-                     Nincs semmi baj – mondtam halkan. Iszonyatosan fájt az oldalam, azt hiszem a bordám is eltört, amibe belerúgtak.

-                     Most azonnal kiviszlek innen – mondta fojtottan, és végigsimított az arcomon. Éreztem, hogy ragacsos a tapintása, vagyis tuti tiszta vér az arcom.

-                     Sajnálom, hogy így kell látnod – mondtam, és már közel jártam a síráshoz. Ennek ellenére nem engedtem meg magamnak, hogy akár egy könnycsepp is elhagyja a szemem. Nem adom meg azt a boldogságot ezeknek a szörnyeknek, hogy sírni lássanak.

-                     Mi a franc folyik itt? – hallottam meg egy mély hangot. – Úramisten – akadt el a szava az igazgatónak, amikor odaért hozzám. – Most azonnal hívom a mentőket.

-                     Azt jól teszi – jegyezte meg Ash epésen.

Pár perc múlva megérkezett egy mentő rendőri kísérettel. Azonnal hozzánk siettek. Gitty lábát gyorsan megvizsgálták, kiderült, hogy beletört egy körmöm – szegény én – és miután a rendőrök kiderítették, hogy pontosan mi is történt elvitték a lányt. Engem a mentősök vettek kezelésbe. Láttam az arcukon, hogy elszörnyedtek. Gondolom attól, hogy egy lány képes ilyet tenni. Kaptam nyakmerevítőt, bár nem tudom minek és ráemeltek egy hordágyra. Betoltak a kocsiba, ahova Aaron csatlakozott hozzám Vivivel és Jackkel együtt, Ash pedig kocsival jött utánunk.

-                     Annyira sajnálom, hogy nem tudtam segíteni – mondta Aaron, a könnyeivel küszködve.

-                     Semmi gond, tudom, hogy megpróbáltad. Ha te nem lettél volna, tuti ott maradtam volna a földön. – Próbáltam érthetően beszélni, de mind a nyakmerevítő, mind a fájó bordám akadályozott ebben.

-                     És én se voltam ott, hogy segítsek – zokogta barátnőm.

-                     Ne emésszétek magatokat. Egyáltalán nem tehettek semmiről. – Próbáltam vigasztalni őket, de nem igazán sikerült.

Megérkeztünk a korházhoz, ahol Ashley azonnal csatlakozott hozzánk.

-                     Cassy – állított meg minket az ajtóban Jack. – Elmegyek anyudért. Most hívott, hogy el tudnám e hozni, mert minél hamarabb itt akar lenni.

-                     Rendben – motyogtam. Nem akartam, hogy így lásson, de nem tudtam ellene tenni.

Betoltak az épületbe, gyorsan elintézték a papírjaimat és már toltak is be egy vizsgálóba. Szokásos orvosom jött be.

-                     Cassy, veled meg mi történt?

-                     Egy kisebb baleset – zsörtölődtem.

-                     Azt látom. Melyik kis „cica” volt az?

-                     A fake csajszi.

-                     Remélem azért ő se úszta meg karcolás nélkül – mondta kicsit nevetve, miközben megtisztította az arcomat. – Úú, ez bizony eltört. – Ahogy ezt kimondta, egy mozdulattal visszarakta az elmozdult csontdarabot a helyére, mire kis híján felsikítottam.

-                     Auuu, legközelebb legalább figyelmeztess, hogy fájni fog – simogattam fájó részem. – Amúgy, beletört egy körmöm. Most várhatok egy csomó időt, mire visszanő, főleg, hogy teljesen letört, még vérzik is – mondtam, mintha ez lenne a legnagyobb gondom.

-                     Nem csalódtam benned – mondta és elkezdte végigtapogatni az oldalam. Amikor a jobb oldalamat zongorázta végig felszisszentem.

-                     Indulás röntgenre, jól sejtem? – kérdeztem.

-                     Bezony – mondta, és ki is tolt. Beszélt valamit a főnővérrel és továbbtolt a röntgenszobába. Ott lefényképezte az egész felső testem és már vissza is tolt a vizsgálóba.

-                     Rájöttem, hogy van valami jó a korházban – mondtam mosolyogva.

-                     És mi lenne az? – érdeklődött.

-                     Az, hogy mindenhova eltolnak, és semmit nem kell csinálnom – vigyorogtam.

Ő csak nevetett, aztán megkapta a képeket, és azokat kezdte tanulmányozni. Hümmögött vagy 5 percig, aztán komoly arccal fordult felém. O-óó, nem jó jel.

18. Anime madness~

Helloo Minnaaa~ ^^
Meghoztam az új részt, ami...hogy is mondjam. Eléggé random lett. Ami eszembe jutott leírtam..x3  Az eleje az igazán én vagyok. :D  A vége pedig...majd meglátjátok ;)
Remélem tetszeni fog, és nem lett túl unalmas.:3 És ha bármi hülyeség van benne, akkor nyugodtan szóljatok..:3
Jó olvasást.^^
Chuuu~  :*
p.s. vége +18

*ez a kép annyira...nyuuu *.*   imádom~  Hachi&Nobu*

-          Amúgy, történt valami? Vagy mi ez a hirtelen látogatás? – kérdeztem Vivit, amikor már biztonságban tudtam a kulcsot.

-          Már nem is jöhetek, ha nincs semmi bajom? – kérdezte kicsit felháborodva, de nevetve.

-          Jaajj, dehogynem – öleltem meg. – Tudod jól, hogy bármikor jöhetsz.

-          Tudom, ezért is vagyok itt – vigyorgott. – Unatkoztam otthon.

-          Ahha, szóval, ha unatkozol, akkor ide jössz – következtetett nagyon okos barátom. – És mégis mit szoktatok ti csinálni? – vonta fel egyik szemöldökét.

-          Nem akarod te azt tudni – kacsintott Vivi, én pedig csak nevettem.

-          Na, kivele – unszolt.

-          Biztos vagy benne? – vigyorogtam rá, miközben még mindig Vivit karoltam át.

-          Igen?! – Nem vagyok biztos, hogy ez kijelentés volt.

-          Hát jó..kedvenc elfoglaltságunk, hogy pasikat bambulunk neten. Van egy srác, akit nagyon sokat néztünk, mert Cassy nagyon oda van érte. Nem tudom ismered e a BVB basszerosát? – Ez enyhe célzás lett volna barátnőmtől, azthiszem.

-          Hmm, rémlik valami – gondolkozott el. – Várjunk, szóval nektek az a szabadidős elfoglaltságotok, hogy engem bámultok? – esett le az álla.

-          Így is fogalmazhatunk – mondta Vivi.

-          Pontosabban nem csak téged – pusziltam meg.

-          Hogy mi van? – Azt hiszem egy kicsit féltékeny a drágám.

-          Rólad már minden képet legalább ezerszer láttam. Néha kell a változatosság – magyaráztam neki. – Ez persze nem igaz arra, amikor élőben látlak – bújtam hozzá. Szerencsére nem haragudhatott nagyon, mert megölelt.

-          Na és most mit szeretnétek csinálni? – kérdezte végül Ash és elengedett.

-          Ooum, mivel te szerintem nem szeretnél se képeket, se videókat nézni a nap hátralévő részében, ezért nem tudom.

-          Hmm, szerintem animét se szeretnél nagyon nézni – csatlakoztam Vivihez.

-          Az attól függ, milyen anime – vágta rá Ashley, nekem pedig leesett az állam.

-          Nem Hello Kitty – mondta neki V.

-          Én a Kuroshitsujira szavazok – mondtam csillogó szemekkel.

-          Biztos vagy abban, hogy azt Ashley el tudná viselni? – kételkedett V.

-          Miért? Miről szól? – értetlenkedett az előbb említett.

-          Nem az a baj, hogy miről szól. Sokkal inkább az egyik szereplő. Nem biztos, hogy kibírnád Cassy reakcióit – világosította fel készségesen barátnőm.

-          De ha egyszer olyan tökéletes? – nyávogtam.

-          Na most már kíváncsi lettem. Nézzük meg.

-          Ne felejtsd el, hogy te akartad! – figyelmeztettük.

Kerestünk rágcsát, meg piát és felcuccoltunk a szobámba. Gyorsan rákötöttem a laptopom a tv-re, hogy nagy képernyőn nézhessük Mr. Tökély-t. Elkezdtük nézni és úgy tűnt, hogy Ashley-nek is tetszik. Egészen addig, amíg meg nem láttam a démoni komornyikot, Sebastiant, mert kb megőrültem. Még Ash-ért se vagyok annyira oda, – mint fangirl – mint érte. Az első három részt még kibírta, de utána feladta.

-          Oké, ez nekem tényleg nem megy. Hogy lehet ennyire odáig lenni egy kitalált karakterért? – akadt kissé ki barátom.

-          Én mondtam – okoskodott V.

-          Bocsi, de ilyen az, ha igazán fangörcsöm van – pirultam el.

-          Azt hiszem meg tudom érteni – sóhajtott. – Valamilyen szinten tényleg tökéletes, csak éppen kitalált. Nem csodálom, hogy ennyi csaj van oda és vissza az animéktől.

-          Általában sokkal jobb, mint a valóság. Legalábbis addig így gondoltam, amíg nem találkoztunk – öleltem meg és ő is magához szorított.

-          Van még olyan anime, ami ilyen hatással van rá?

-          Éppenséggel van egy, ami talán még rosszabbul, vagy éppen jobban, hat rá. Nézőpont kérdése.

-          Hé, ne beszéljetek úgy rólam, mintha nem lennék itt.

-          És melyik az?

-          Mondom ne!

-          Nana. Már vagy ezerszer látta, de még mindig képes végig izgulni – kuncogott barátnőm.

Meguntam, hogy nem vettek tudomást rólam, úgyhogy beraktam a szóban forgó anime első részét. Nem volt nehéz megtalálni, mivel van egy lejátszási listám, ahol sorban vannak a részek. Visszamásztam az ágyamra, a tálakat az ölembe vettem és átadtam magam az animének. Már a 13. résznél járt, amikor feltűnt, hogy Ash bealudt, Vivi pedig velem együtt nézi. Ez a rész a fordulópont, általában a 14-en elsírom magam. Amikor vége lett a 13. epizódnak hallottam, hogy nyílik az ajtó. Gyorsan, de mégis halkan lementem a lépcsőn. Anya ért haza. Nem gondoltam volna, hogy már ilyen késő van.

-          Szia anya – köszöntem neki.

-          Szia Cass – puszilt meg. – Ashley merre van?

-          Fent alszik. Nem bírja az animéket – nevettem halkan.

-          Te komolyan azzal kínoztad szegényt?

-          Nem kínoztam, és amúgy se egyedül. Plusz, ő is beleegyezett.

-          Vivi is itt van? – csodálkozott anyum.

-          Igen, csókolom – köszönt ő is.

-          Szia – mosolygott rá anya. – Ettetek már?

-          Másból se állt a délutánunk – nevetett V.

-          Gondolhattam volna – nevetett anya is. – Na én elmegyek fürödni, aztán főzök valamit.

-          Okés, mi megyünk vissza – és már ott se voltunk.

Visszamentünk a szobámba, és folytattuk, ahol abbahagytuk. 14. rész. Tényleg nem bírtam ki sírás nélkül, amivel még Asht is sikerült felébresztenem.

-          Hé, mi a baj? – kérdezte kómásan, aggódva.

-          Ha-hachit megcsalta az a köcsög Nobu – mondtam szipogva, ő pedig csak értetlenül nézett. Aztán leesett neki, amikor barátnőm is elkezdett szipogni mellettem.

-          Hogy lehet ilyen kegyetlen?

-          Ti még mindig ezt nézitek? – sóhajtott.

-          Te úgyis aludtál – vontunk vállat.

-          Na jó, akkor nézzük. – Megragadta az egyik popcornos tálat és keményen koncentrált. Ettől függetlenül a rész felénél bealudt megint.

-          Szerinted megszívassuk valahogy? – kérdezte Vivi, amikor vége lett a résznek.

-          Áá, nem kell. Elég szívás lesz neki, hogy még hajának is popcorn szaga lesz, és remélhetőleg arra ébred majd, hogy egy darabka az orrába szorult – fejtettem ki véleményem.

-          Ahhoz képest, hogy milyen rendesnek tűnsz, igazán ördögi vagy. Bár, ezt eddig is tudtam – vigyorgott rám V.

-          És a hasonló emberek jó barátok lesznek – kacsintottam, mire még szélesebben vigyorgott.

Elcsendesültünk, mert kezdődött a következő rész. Kb a sorozat feléig jutottunk, amikor rájöttünk, hogy lassan nem ártana aludni, mert holnap..vagyis ma mindkettőnknek suli. Szétszedtem a gépet és a tv-t és kikapcsoltam őket. Vivivel úgy döntöttünk, hogy a zuhanyzás várhat holnap reggelig, és ruhástul befeküdtünk az ágyba. Szerencsére elég nagy volt, hogy elférjünk Ashley mellett, aki még mindig félig ülve aludt. Nem akartuk megzavarni, úgyhogy halkan beszélgettünk még egy kicsit, aztán mindkettőnket elnyomott az álom. Hajnali 6-kor arra ébredtünk, hogy Ashley ráborult mindkettőnkre. Először azt hittem, hogy alvás közben dőlt el, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Teljesen kétségbeesett, mert arra ébredt, hogy nem kap levegőt. Ez nem másnak volt köszönhető, mint egy darabka pattogatott kukoricának. Amikor ezt észrevettük Vivel szakadtunk a röhögéstől.

-          Haha, nagyon vicces – mondta Ash orrhangon.

-          Tényleg az. – Már konkrétan sírtunk a nevetéstől.

Próbáltam kicsit összeszedni magam, és segíteni neki valahogy, de nem igazán jött össze. Aztán sikerült megoldania. Befogta az orrának egyik – üres – oldalát, a másikból pedig egy erős fújással kilőtte a darabkát. Azt hiszem, nem kell mondani, hogy ezen még jobban nevettünk, Ashley pedig az orrát fogta fájdalmában.

-          J-jól va-vagy? – mondtam ki nehezen.

-          Azt hiszem életben maradok – morogta.

-          Ennek örülök – mondtam egy kicsit nyugodtabban, de ahogy ránéztem barátnőmre, újra elkezdtem röhögni.

-          Amúgy nektek nem kéne suliba menni? Ahogy elnézem még nem is fürödtetek – jegyezte meg párom.

-          Jó meglátás – mondtam még mindig kicsit nevetve.

-          Igaz. Asszem lépek. Hazamegyek, aztán suliban találkozunk – nyomott puszit az arcomra Vivi és gyorsan összeszedve magát elment.

-          Nekem se ártana készülődnöm – sóhajtottam. – Itthon akarok maradni veleed – nyavalyogtam.

-          Nekem tökéletesen megfelel ez az ötlet – vigyorgott.

-          Az a baj, hogy most már végképp nincs honnan igazolást szereznem – szontyolodtam el.

-          Akkor legalább a reggelt használjuk ki. – Már mászott volna rám, amikor gyorsan felpattantam.

-          Nem lehet, mert elkések.

-          Gyors leszek – ígérte.

-          Majd délután – nevettem és bementem a fürdőbe.

Már a zuhany alatt álltam, amikor eszembe jutott, hogy elkövettem egy nagy hibát. Nem zártam kulcsra az ajtót. És ez onnan jutott eszembe, hogy hallottam, ahogy kinyílik.

-          De én most akarom – lépett be mögém a meztelen Ashley.

Most komolyan. Ki tudna neki ellenállni? Főleg úgy, hogy látni mennyire kíván. Elkezdte csókolgatni a nyakam és közben maga felé fordított. Neki nyomott a falnak és óvatosan felemelt.

-          Mondjuk, van még több mint fél órám – suttogtam.

-          Na, látod. Töltsük el hasznosan.

Ahogy ezt kimondta belém hatolt, én pedig felnyögtem a kellemes érzéstől. Szorosan hozzám simult, úgy mozgott bennem. Nem kellett túl sok idő, míg a csúcsra értem, de neki még nem volt elég. Tovább mozgott, egyre gyorsított, én pedig ismét közeledtem. Pár perc múlva ismét elmentem egy hangos nyögés kíséretében, ő pedig gyorsan kihúzódott belőlem. Először nem értettem miért, de nem kellett sokat gondolkoznom, és rájöttem. A víz és a gumi nem túl jó barátok. Óvatosan elengedett, én pedig lenyúltam a még mindig ágaskodó férfiasságához. Leszedtem róla a már elázott gumit és elkezdtem mozgatni rajta az ujjaimat. Szorosan fogtam, ő pedig a nyakamba fúrta a fejét, úgy nyögdécselt. Egyre gyorsabban mozgattam a kezem, és éreztem, hogy közelít. Hamarosan egy mély nyögéssel ment el.

-          Mm, mindig ilyen reggeli zuhanyzást akarook – morogta.

-          Benne vagyok – vigyorogtam rá.

17. Ashley, you perverse...~

Konnichiwa Minna-saaan ^^
Meghoztam az új részt, jééj!:D  Remélem tetszeni fog, és nem lett túl nagy hülyeség, mivel kb fél óra alatt hoztam össze.:3   És mindezt nővérem miatt, akinek ma van a névnapja, úgyhogy: Boldog Névnapot!^^ :*
Szóval, jahm. Én ennyi lettem volna. Jó olvasást ^^  Véleményeteket most is várom~ :3
Chuuuu~

Amikor kinyitottam a szemem már sötét volt, és mi még mindig ugyanúgy feküdtünk. A nyakam nagyon fájt, ezért megpróbáltam kiszabadulni a szoros ölelésből, úgy, hogy ne ébresszem fel Ashleyt. Ez persze nem sikerült.

-          Hova mész? – nyöszörögte.

-          Fürdőbe. Muszáj lezuhanyoznom, de te aludj csak – pusziltam meg a fejét.

-          Mmm, siess – mondta és vissza is aludt.

Bementem a fürdőbe és megengedtem a vizet a teljesen átlagos kádamba. Tényleg kell egy macskalábas, abban sokkal jobb fürödni. Azért itt is majdnem sikerült elaludnom, de az utolsó pillanatban felébredtem, mielőtt teljesen lecsúsztam volna a vízbe. Egy kevés víz így is belement az orromba, ami nagyon rossz érzés volt. Gyorsan kimásztam és megszárítkoztam. Mivel pizsamát nem hoztam be magammal, megint, ezért felvettem a köntöst, amit nővéremtől „kaptam”. Visszamentem a szobába és kerestem egy pólót. Felvettem és visszabújtam az ágyba. Ashley rögtön átölelt, mintha egy plüssmaci lettem volna. De nem bántam, inkább hozzábújtam és mélyen beszívtam az illatát. Egyszerűen imádom, úgy ahogy van. Mondjuk, ki ne bírná? Ashley Purdy mellettem alszik, meztelenül. És ez már nem az első alkalom. Azt hiszem, tényleg szerencsés vagyok. Szívesen aludtam volna, de az agyam nem engedte. Helyette csak néztem, ahogy Ash békésen alszik. Eszméletlen cuki így.

Nem tudom mikor alhattam el, de amikor felkeltem már nem volt mellettem senki. Ránéztem az órámra és rá kellett jönnöm, hogy ma nem megyek iskolába, mivel már elmúlt dél, az óráim pedig 7:15-kor kezdődtek. Hát, ez van. Annyira nem sajnálom. Kikászálódtam az ágyból és felvettem egy cicanadrágot. Gyorsan megfésülködtem, de komolyabban nem foglalkoztam a külsőmmel. Leszaladtam a lépcsőn és láttam, hogy Ashley a nappaliban TV-zik, anyáék pedig már rég elmentek dolgozni. Megpróbáltam halkan közlekedni, hátha sikerül megijesztenem Asht, de pont amikor mögé értem megfordult.

-          Hát ez most nem jött össze – mosolygott. – Jó reggelt – csókolt meg.

-          Neked is – csókoltam vissza.

-          Mmm, nem vagy éhes? – kérdezte, de nem szakadt el a számtól.

-          De, nagyon.

-          És mit kérsz? Mondjuk te vagy itthon…

-          Tééged – vetettem rá magam.

-          Csináltad már kanapén? – kérdezte szemöldökét felvonva.

-          Perveeerz – löktem el magamtól és hozzávágtam egy párnát és elkezdtem futni.

-          Nem menekülsz – mondta nevetve.

Még a lépcsőig se jutottam, amikor elkapott hátulról és felkapott. Visszacipelt a kanapéhoz a vállán. Még az se zavarta, hogy végig a hátát és a fenekét püföltem. Amikor elérte célját lerakott a kanapéra és időt se hagyott elmenekülni, rám mászott. Mondhatjuk, hogy jól indult ez a nap számomra.

Ezúttal mindketten felöltöztünk és én elmentem keresni valami kaját. Találtam müzlit, ami tökéletesen megfelelt számomra. Öntöttem egy tálba és nyakon öntöttem tejjel. Visszamasíroztam a nappaliba és lehuppantam Ashley mellé, aki furán méregette a reggelim.

-          Te meg mit eszel? – kérdezte undorodva.

-          Müzlit – emeltem meg a tálat. – Egészséges.

-          És ez mind az ebéded? Mert az nem túl egészséges – oktatott ki Okoska.

-          Nem, ez nem az ebédem. Még csak most keltem, vagyis ez a reggelim.

-          Azt hittem az az előbbi volt – mondta perverz mosollyal.

-          Hmm, mondtam már, hogy perverz vagy?

-          Azt hiszem igen – vigyorgott rám önelégülten.

Magamhoz vettem a távirányítót és elkezdtem keresgélni a csatornák között. Megtaláltam a legjobbat. Nickelodeon, ahol épp elkezdődött a Spongyabob. Ashel végig röhögtük a részeket, és mivel a drágám is kezdett éhes lenni, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk enni valamit. Legalábbis ő, mert én épp csak befejeztem a reggelim. Végül elmentünk a kedvenc helyemre, ahol olyan finom a pizza, hogy még én is ettem belőle.

-          Uhh, hát ez jól esett, ennyi mozgás után – jelentette ki Ash és a szeme sarkából engem lesett.

-          Hát, én annyira tele vagyok, hogy megmozdulni se tudok.

-          Akkor hazaviszlek. – Alig fejezte be a mondatot, már fel is emelt.

-          Neee, tudok menni. Tegyél leee – hisztiztem.

-          Miért? Kell az edzés, és nem is vagy túl nehéz.

Nem tudtam meggyőzni, a karjaiban vitt haza, pedig nem volt túl rövid az út. Kb 10 perc után feladtam, hogy kiszabaduljak, és inkább élveztem, hogy szorosan tart. Figyeltem, ahogy lélegzik, és úgy tűnt tényleg nem megterhelő neki. Még 20 percig gyalogolt velem, amikor hazaértünk. Azt hittem majd letesz, hogy innen már a saját lábamon is tudok menni, de nem. Igaz, hogy letett, de megfogta a derekam, hogy ne szabadulhassak és kinyitotta az ajtót. Megint felemelt és bevitt egészen a kanapéig, ahol szélesen vigyorgott rám.

-          Ne számíts semmi féle mozgásra tőlem. Már reggel elfáradtam.

-          Reggel? Inkább délben – nevetett.

-          Az nekem még reggel volt – közöltem vele, mire még jobban nevetett.

-          Amúgy beszéltem anyuddal. Mondta, hogy mennyünk majd el a korházba a kezeddel, így legalább kapsz majd igazolást.

-          Rendben. Felőlem mehetünk már most is.

-          Oké, akkor menjünk.

Már emelt volna fel, amikor gyorsan arrébb csúsztam és felálltam.

-          A saját lábamon megyek. A kocsiig csak kibírom valahogy.

-          Oké – sóhajtott.

Amikor beültem a kocsiba, belesüppedtem az ülésbe. Olyan érzés, mintha egy felhőn ülnék.

-          Imádom ezt a kocsit.

-          Jobban, mint engem?

-          Az nem lenne lehetséges – mosolyogtam, mire felnevetett, de kicsit el is pirult. Imádom!

-          Akkor…mit szólnál hozzá, ha a tiéd lenne?

-          Hogy mi? – kerekedtek el a szemeim. Már úton voltunk, ezért Ash nem nézett rám, csak a szeme sarkából, de látszott rajta, hogy pontosan erre a reakcióra számított.

-          Ezt komolyan gondoltad? – kérdeztem fülig érő szájjal.

-          Persze. Nekem van egy majdnem ugyan ilyenem Amerikában – simogatta meg a kormányt.

-          Nyááá, imádlak – kiáltottam. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de mivel vezetett és a hely is szűk volt, ezért ez nem volt lehetséges.

Nemsokára megérkeztünk, és megtettem, amit az előbb akartam.

-          Nagyjából úgy örülsz, mintha eljegyeztelek volna – nevetett.

-          Viccelsz? Mindig is egy ilyen csodára vágytam – csillogtak a szemeim.

-          Hát, akkor most megkaphatod.

-          Köszönööööm – csókoltam meg.

-          Nincs mit. Érted bármit – ölelt magához. – Na, de menjünk.

Bementünk és bejelentkeztem. Hamarosan szólítottak és bementem a vizsgálóba. A legutóbbi doki volt most is. Nagyon rendes volt, megnézte a vállam, közölte, hogy szépen javul, de nem ártana kennem a krémmel, amit adott. A vágást is megnézte a tenyeremen, ami már majdnem begyógyult. Közölte, hogy holnapra is ad még igazolást, de utána már mennem kell. Legszívesebben neki is a nyakába ugrottam volna, de inkább csak megköszöntem és visszamentem Ashez.

A hazaút elég csendesen telt, csak Ashley telefonja csörgött néha, de mindig kinyomta. Amikor legközelebb megszólalt, a kezembe nyomta.

-          Vedd fel, már idegesít.

-          Ööm, oké – motyogtam. Ránéztem a kijelzőre és felvettem.

-          Hallooood?! Miért nem lehetett hamarabb felvenni azt a kibaszott telefont? Már vagy ezerszer hívtalak, és te mindig kinyomtad – mondta ingerülten. – Csak nem megzavartam valamit? – kérdezte ezúttal gúnyosan, nevetve.

-          Ami azt illeti a vezetésben zavartad. Amúgy szia Andy.

-          Óó, Cass. Szia – lepődött meg.

-          Mi ennyire fontos? – kérdeztem.

-          Igazából semmi, csak már rég hallottam drága basszerosunk hangját - mondta nyálasan.

-          Ne terelj – mondtam fenyegetően.

-          Okkéé, csak annyit akartam kérdezni, hogy mikor szándékozik hazamenni, mert én holnap megyek. Jön velem vagy majd valamikor később látom?

-          Öüm, Ash, mikor szeretnél hazamenni?

-          Passz, még nem gondolkoztam rajta, miért?

-          Még nem tudja mikor megy. Majd ha elengedem, esetleg – vigyorogtam rá barátomra.

-          Na miért? Csak nem kikötözöd az ágyadhoz, amint hazaértek? – Hallottam a hangján, hogy ő is vigyorog.

-          Ami azt illeti, ahhoz nem tudnám. Valami más megoldás kell. Valami ötlet esetleg?

-          Adj neki kaját. Az mindig bejön – nevetett.

-          Most voltunk ebédelni. Ezek szerint ma még tuti marad?

-          Sőt, szerintem még holnap is!

-          Na jó, most már abba lehet fejezni a piszkálást – szólalt meg Ash.

-          Gratula, gyönyörű nyelvtani szerkezet – vigyorogtam, mire ő is és Andy is felnevettek.

-          Jólvan, leteszlek, mert még pakolnom kell, meg még pár dolgot elintézek. Majd valamikor találkozunk. Sziaa.

-          Oké, remélem is. Csóók~ - tettem le a telefont, mire Ash elég furán nézett rám.

-          Ajj, tudod, hogy nem úgy értettem – sóhajtottam.

-          Reméltem is. Te csak engem csókolhatsz – mondta a kis önimádó, én pedig adtam neki egy cuppanós puszit.

-          Ha kapok még pár ilyet, akkor lehet, hogy le kell állnom valami nem túl feltűnő helyre, úgyhogy legyél jókislány – vigyorgott és már megint ott volt a perverz csillogás a szemeiben.

-          Igeniiis – nyafogtam.

Az út maradék részét majdnem sikerült csendben kibírnom, de amikor meghallottam a rádióban a Palaye Royale új számát nem bírtam tovább. Végig énekeltem, Ashley csak azért nem fogta be a fülét, mert muszáj volt fognia a kormányt. Ezen is nevettem egy jót. Amikor hazaértünk és indultam az ajtóhoz, megláttam, hogy Vivi áll az ajtóban és várja, hogy valaki beengedje.

-          Senki nem nyitja ki? – kérdeztem tőle, mire összerezzent. – Ne félj kislány, nem harapok – mondtam mély hangon.

-          Na nem mondod? – nevetett. – Megijesztettél. Már vagy 1 perce várok idekint – panaszkodott.

-          Még ha itthon vagyok se tudtam volna kinyitni neked az ajtót ennyi idő alatt.

-          Akkor ideje gyakorolnod – szólalt meg Okoska ismét. Kinyitottam az ajtót és mindenkit előreengedtem.

A kulcsot majdnem kint hagytam a zárban, de amikor becsuktam magam mögött az ajtót, észrevettem, hogy hiányzik, úgyhogy gyorsan kinyúltam érte.

- Amúgy, történt valami? Vagy mi ez a hirtelen látogatás? – kérdeztem Vivit, amikor már biztonságban tudtam a kulcsot.

16. Home, sweet home~

Hello Minnaa~
Gomenne, hogy csak most hoztam a részt.:\  Igazából már egy ideje kész volt papíron, csak be kellett gépelnem.>_<" Na meg rászoktam a Vámpírnaplókra és Danisnotonfire videóira. Ha tudsz angolul, akkor érdemes megnézni a srácot :3 * http://www.youtube.com/channel/UCGjylN-4QCpn8XJ1uY-UOgA *
De nem is húzom tovább az időt, itt az új rész.^^ Remélem tetszeni fog, komikat, véleményeket várom.:3
Jó olvasást!^^
Chuuu~
p.s. +18 ~ ;)

-                    Segítek – engedett el mosollyal az arcán. – Amúgy, tetszik ez a köntös – jegyezte meg, mire pipacsvörös lettem.

Összepakoltunk mindent és Ashley elrakta a köntöst is, ami nem rég még rajtam volt. Kivittük a cuccunkat a folyosóra. Nővéremék a kanapén beszélgettek. Már Vivi is ott volt Jackkel együtt.

Megvártuk, míg mindenki felébred és elbúcsúztunk. Megköszöntem nekik, hogy eljöttek, aztán odaléptem nővéremhez.

-                    Köszönöm, hogy összehoztátok ezt az egészet, és hogy nálad csövelhettem – öleltem meg szorosan.

-                    Nincs mit – szorított meg ő is. – Ha el szeretnél menekülni valahova, akkor

-                    Ide fogok jönni – fejeztem be helyette mosolyogva. – Most már nem szabadulsz tőlem.

-                    Soha nem is akartam – mondta kicsit bűntudatosan.

-                    Lassan induljunk, mert sose érünk oda – jött oda hozzánk Ashley.

-                    Mindjárt, még Toméktól is elköszönök – mosolyogtam rá és elindultam az említett személy felé.

-                    Megjött a hercegnő, aki itt hagyta a tiaráját – vigyorgott rám.

-                    Tudtam, hogy itt hagyok még valamit. – Kicsit lehajoltam, hogy rám tudja tenni.

-                    Na, most már a helyén van – vigyorgott. – Mit hagysz még itt?

-                    Tééged – öleltem meg.

-                    Ajj, te – sóhajtott és magához szorított. – Hiányozni fogsz – puszilta meg a hajam.

-                    Te is nekem – néztem rá csillogó szemekkel.

-                    Amúgy, öcséd merre van? – váltottam témát.

-                    Azt mondta megkeresi nővéredet.

Elnéztem arra, amerről jöttem és tényleg ott beszélgettek. Tommal elindultunk feléjük.

-                    Biiiill! Hiányozni fogsz – ugrottam a nyakába. Szinte csak ő viseli el.

-                    Te is nekem rocker princess – ölelt meg.

-                    Nem akarok megzavarni semmit, de szerintem lassan indulnod kéne, mert Ashley kezd türelmetlen lenni – mondta nővérem.

-                    Még egyszer köszi mindenért. A koncertért meg főleg! – néztem rájuk még mindig csillogó szemekkel és elindultunk a kocsi felé.

Szinte már mindenki elindult, csak Ash és én meg Jack és Vivi voltunk még ott. Na meg a Kaulitz fiúk. Kayla elkezdett Ashel beszélgetni, így tökéletes volt a pillanat, hogy letámadjam a drága énekesmadárkát.

-                    Bill – böktem oldalba, hogy rám figyeljen. – Vigyázz Kaylara, nehogy összetörd, mert akkor én törlek össze téged – fenyegettem komolyan, de amikor nagyot nyelt elnevettem magam.

Megkönnyebbülten sóhajtott, mire újra felöltöttem komoly arcom.

-                    Komolyan gondoltam.

-                    Értem. És megígérem, hogy vigyázok rá – lágyult el a tekintete. Elmosolyodtam és megöleltem.

-                    Na, asszem én indulok – távolodtam el egy kicsit, majd nyomtam két puszit az arcára. Tom is kapott két cuppanóst, majd odamentem nővéremhez, akitől szintén érzékeny búcsút vettem.

-                    Majd nemsokára jövök megint – ígértem meg.

-                    Reméltem is – vigyorgott rám.

Ash is elbúcsúzott mindenkitől és Viviékkel együtt elindultunk. Belesüppedtem az ülésbe és élveztem, ahogy az audi száguld. Hamarosan kiértünk az autópályára. Rájöttem, miért imádom ezt az országot: nincs sebesség korlát. És ez csak még jobb, ha az ember egy audiban ül. Ránéztem Ashre. akin látszott, hogy mennyire élvezi. Egész úton BVB szólt a kocsiban, de az autópályán még hangosabbra vettem, mire Ash felnevetett.

-                    Lehet ideköltözök – nevetett és a szeme sarkából engem nézett.

-                    Nagy ágyam van – vigyorogtam rá. – De az utat nézd – szóltam rá, amikor rám nézett hatalmas szemekkel.

-                    Akkor ezt megbeszéltük – mosolygott elégedetten.

Az út nagy része csendben telt, leszámítva azt, hogy mindketten énekeltünk…bár én inkább csak dúdoltam, Ash teli torokból énekelte a dalaikat. Akár ő is lehetne az énekes. Nagyjából egy óra alatt Magdeburgba értünk. Onnantól én navigáltam és tíz perc múlva már a házunk előtt álltunk.

-                    Furcsa megint itthon lenni – szálltam ki a kocsiból.

-                    Kíváncsi vagyok a szüleidre – állt mellém Ash és megfogta a kezem.

-                    Anyával már találkoztál. Őt tuti bírni fogod. Apámat már nem biztos – húztam el a szám.

-                    Annyira rossz? – nézett rám aggódva.

-                    Majd meglátod – sóhajtottam és elengedtem a kezét.

A kocsi mögé mentem, hogy kiszedjem a csomagokat, de Ash gyorsabb volt és ügyesen kiemelte őket. Megfogta mindkettőnk cuccait, én pedig mutattam az utat. Az ajtó előtt megálltam, nagy levegőt vettem és benyitottam.

-                    Hahó, sziasztook – kiabáltam, hogy tudják, itthon vagyok.

-                    Cassy – jelent meg anyám a konyha felől. – Végre hazajöttél – ölelt meg, majd odalépett Ashez. –Jó újra látni. Remélem sokáig maradsz – mosolygott.

-                    Kislányom, végre itthon – jelent meg apám is és szorosan megölelt. – Boldog szülinapot drágám – puszilt meg.

-                    Köszönöm, apa – mosolyogtam rá.

-                    Jó napot – jött oda Ash. – Ashley Purdy vagyok. Örülök, hogy találkoztunk – nyújtott kezet.

-                    Szia Ashley. Nyugodtan tegezz. Hallottam, hogy sikerült meghódítanod a lányom szívét – rázta meg a kezét, én pedig teljesen elpirultam.

-                    Kértek valamit? Van süti is – mosolygott anya.

-                    Ön – kezdte volna Ashley, mire anya szigorúan nézett rá. – Te sütötted? – kérdezte végül, csillogó szemekkel.

-                    Igen.

-                    Akkor kérek – vigyorgott barátom.

-                    Mindjárt megyek én is, csak előbb kipakolok. – Már indultam volna a csomagokért, de apa már fel is kapta őket.

-                    Menj csak. Felviszem ezeket, utána csatlakozok én is.

-                    Rendben, köszi – nyomtam puszit az arcára.

Ash és anya után indultam a konyhába. Isteni illatok voltak. Ash már az asztalnál ült és falta a sütiket. Oda léptem anyához.

-                    Segítsek valamit?

-                    Nem kell – mosolygott majd megfordult. – Ne egyél túl sokat, mert nemsokára kész a vacsora – szólt rá barátomra. Nevetve ültem le mellé.

-                    Tényleg ne egyél többet, mert megbánod. Amit anya főz, az finomabb, mint amit süt. Ha ez lehetséges egyáltalán – gondolkoztam el.

-                    Okéé, csak még ezt az egyet – nézett boci szemekkel, mire anya felnevetett és a fejét csóválta.

-                    Kérsz valamit inni? – kérdeztem.

-                    Nem, köszi. Majd kaja után. Most inkább megnézném a szobád – nézett csillogó szemekkel.

-                    Jólvan – nevettem. – Gyere – húztam ki a konyhából, fel az emeletre. A szobám előtt megálltam. Mielőtt benyitottam volna ránéztem. Már-már pattogott, annyira várta, hogy bemehessen. Elgondolkoztam azon, hogy először körbevezetem a ház többi részén, és csak utána engedem be az én kis birodalmamba, de ennyire szemét még én se vagyok. Nagy levegőt vettem, benyitottam és behúztam Asht magam után. Lehuppantam az ágyamra, Ash pedig megállt a szoba közepén és ott forgott körbe.

-                    WooOow! Te aztán szereted a bandánk – vigyorgott. Megöleltem a párnám, amit még nem vett észre. A kedvenc képem volt rajta Ashleyről.

-                    Mi van nálad? – emelte fel a szemöldökét, mire vörös fejjel nyújtottam át neki.

-                    Ó, de kis aranyos – vigyorodott el és ledöntött az ágyra. – Szeretlek, te kis megszállott – csókolt meg.

-                    Hát még én téged – motyogtam és kézzel lábbal átfontam, ő pedig elkezdte csókolgatni a nyakam.

-                    Kész a kajaa! – hallottuk meg anyám hangját lentről.

-                    Nem várhatna még? Szerintem sülhet még az a csirke – morogta a nyakamba barátom.

-                    Jó lenne – morogtam én is. – De ha nem megyünk, akkor ő fog feljönni – sóhajtottam, mire Ash megmerevedett és lehámozott magáról.

-                    Na, mi az? Csak nem félsz? – vigyorogtam és felültem.

-                    Á, dehogy – mondta, de a tekintete másról árulkodott.

-                    Na gyere – húztam magam után még mindig vigyorogva.

-                    Óó, de jó illat van – szimatolt Ash.

Leültünk az asztal köré és anya az asztalra tette híres hústortáját.

-                    Mmm, nyami. Gyertyát nem kapok? – vigyorogtam. Mindenki értetlenül nézett. – Elvégre, most lettem 18, és ez egy húsTORTA – magyaráztam.

Senki nem mondott semmit, csak apa állt fel és kezdett el keresgélni a fiókokban.

-                    Megvan – jelentette be és visszasétált az asztalhoz. – Tessék – szúrt bele két gyertyát: egy 1-est és egy 8-ast és mosolygott. Rég láttam már mosolyogni. Gyorsan meggyújtotta.

-                    Köszönöööm – mondtam csillogó szemekkel és elfújtam a gyertyákat.

-                    Na, most már vágjuk fel, mert nagyon éhes vagyok. – A hatás kedvéért meg is kordult apum gyomra. Kivettem a gyertyákat és mindenki szedett magának. Csendben ettünk.

-                    Ez nagyon finom lett, Frau Schwarz – mondta jóllakottan Ash.

-                    Örülök, hogy ízlett – mosolygott anya.

-                    Mondta Kayla, hogy lassan eszel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire – vigyorgott rám barátom, amikor már csak én ettem.

-                    Én így vigyázok az alakomra.

-                    Nem értem minek vigyázni rá – forgatta a szemeit.

-                    Mert másképp nem tetszenék neked – motyogtam. Meglágyult a tekintete.

-                    Soha nem tudnál lerázni – kacsintott, én pedig felnevettem.

-                    Köszönöm az ebédet – vigyorogtam anyára.

-                    Egészségedre – nevetett.

-                    Segítsek mosogatni?

-                    Nem kell. Menjetek csak pihenni.

Anyára hallgatva felmentünk a szobámba.

-                    Hol is hagytuk abba? – kérdezte Ash, miközben bezárta az ajtót és a tekintete hihetetlen perverz volt.

Nem válaszoltam, helyette inkább lecsaptam az ajkaira.

-                    Égessük el azokat a kalóriákat – vigyorogtam bele a csókba.

-                    Benne vagyok – motyogta ajkaimba.

Végigsimított a lábaimon és a térdemnél megállt. Belemarkolt és felemelt. Átkulcsoltam a derekát, ő pedig elindult velem az ágyam felé. Óvatosan ledöntött rá, de ajkaink nem szakadtak el. Ash áttért a nyakamra, én pedig felnyögtem, amikor megharapott. Elkezdtem pólón keresztül karmolászni, egyre lejjebb haladva. Amikor elértem a pólója szélét, besimítottam alá. Szinte lesimogattam róla a fölsőjét, majd ő is megszabadított az enyémtől. Az ajkai felfedező útra indultak a testemen, egészen a nadrágomig. Ott elidőzött kicsit és egyik ujját bedugta alá. Aztán gyorsan kigombolta és lehúzta rólam. Nem hagyta, hogy én is ezt tegyem vele, mert ajkai ismét megtaláltak, csak ezúttal a lábaimnál. Amikor elérte a combjaim felső részét, kicsit megállt. Én már zihálva vettem a levegőt. Végül nyomott egy-egy puszit mindkét oldalra és újra fölém mászott. Kezei ügyesen kapcsolták ki a melltartóm és lecsapott a melleimre. Halkan nyögdécseltem és az ágyékomban a forróság kezdett elviselhetetlen lenni. Hirtelen fordítottam a helyzeten és én kerültem felülre. Elkezdtem csókolgatni a nyakát és egyre lentebb haladtam. Az Outlaw tetkóját körbecsókoltam, majd továbbhaladtam az egyre domborodó nadrágja felé. Gyorsan kigomboltam és lerángattam róla. Alsógatyán keresztül csókoltam meg férfiasságát, mire elakadt a lélegzete is. Óvatosan kiszabadítottam és végignyaltam. Ő belemarkolt a hajamba, majd a számba tolta magát. Fejét hátradöntötte és halkan nyögdécselt, ahogy mozgattam a fejem. Hirtelen leállított, lemászott az ágyról és egy kis csomagocskával tért vissza. Feltépte és magára görgette az óvszert. Óvatosan belém hatolt. Érzékien mozgott bennem. Próbáltam halk maradni, de elég nehéz volt. Ash kicsit oldalra fordított, így jobban hozzám fért és gyorsított a tempón. Hamarosan mindketten egy nagy nyögéssel mentünk el. Egy darabig csak feküdtünk egymásba fonódva és próbáltunk nyugodtabban lélegezni. Ashley kidobta a kis csomagot és visszamászott mellém. Szorosan összebújva, meztelenül feküdtünk az ágyamon.

Amikor kinyitottam a szemem már sötét volt, és mi még mindig ugyanúgy feküdtünk. A nyakam nagyon fájt, ezért megpróbáltam kiszabadulni a szoros ölelésből, úgy, hogy ne ébresszem fel Ashleyt. Ez persze nem sikerült.