33. Undead~

Az alkarján támaszkodott, hogy ne nehezedjen rám, de így is éreztem a teste melegét. Csak egymás szemébe néztünk, nem mozdultunk, mégis ziháltunk. Percekig bámultuk egymást. Én törtem meg hamarabb. Átkaroltam a nyakát és lehúztam magamhoz. Ez volt az eddigi legérzékibb csókunk.

Nem sokáig volt nálam az irányítás. Felhúzott magával ülő pozícióba és lehúzta a pólóm.

- Ha már nincs iskolás szerkód, akkor ez se legyen rajtad - vigyorgott.

Ezután elég gyorsan megszabadított az összes többi ruhámtól, ahogy én is őt. De még ekkor is csak az ajkunk vált eggyé. Viszont ezúttal ő tört meg előbb és a keze elindult felfedezni a testem. Miután túljutott a melleimen, csatlakoztam hozzá. A kezem szinkronban mozgott az övével. Végig simítottam az Outlaw feliraton. Igazi szobor teste van. Lassan tovább haladtunk, és egyszerre sóhajtottunk fel. Amikor már Ash nem bírta tovább ezt az édes kínzást, előhúzott egy kis csomagocskát a nadrágja zsebéből, és gyorsan fel is görgette a tartalmát. Én csak tétlenül feküdtem és figyeltem minden mozdulatát. Ezután viszont éreztem is a mozdulatait. Fölém mászott, és kínzó lassúsággal hatolt belém. Szorosan öleltük egymást, úgy mozogtunk. Hihetetlen érzés volt. Ezelőtt nem gondoltam volna, hogy lesz az eddigieknél jobb és érzékibb szeretkezésünk, egészen eddig a pillanatig. Hangosan sóhajtoztunk, lihegtünk, de próbáltunk a lehető leghalkabbak maradni. Nehéz volt. Gyorsítottunk a tempón, de nem távolodtunk el. Sőt, ha lehet még közelebb kerültünk. Így ment egészen addig, amíg egy nagy nyögéssel mindketten el nem mentünk. Ash rám nehezedett, mindketten lihegtünk és úsztunk az izzadtságban.

-          Le kéne zuhanyozni – fúrta az orrát a hajamba.

-          Mmmmhhmm.

-          Aha, értem én – nevetett.

Rájött, hogy tényleg semmi erőm nincs, felkapott és bevitt a fürdőbe. Mivel nem volt mit levennünk egyből a zuhany alá állított. Amíg melegedett a víz mindketten a falhoz húzódtunk. A kellemesen meleg víz alatt Ashley megfürdetett, majd egy törölközőbe csavarva megszárította a hajam. Amint végzett hátradöntöttem a fejem, így pont felnéztem rá.

-          Köszönöm – néztem rá boci szemekkel.

-          Szeretlek – nyomott puszit a homlokomra. – Ideje lefeküdni – kapott megint az ölébe.

-          Szerintem is – vigyorogtam fáradtan.

Még az ágyhoz se értünk el, én már aludtam. Álmomban néha úgy éreztem, mintha figyelnének, úgyhogy nem aludtam túl jól. Már fél 6-kor az órát szuggeráltam, de nem telt gyorsabban az idő. Ashley egyenletesen szuszogott mellettem. Úgy döntöttem, hogy az óra helyett inkább őt bámulom. Sokkal kellemesebb látvány. Sose értettem, hogy egy férfi hogy lehet ennyire gyönyörű. Igazságtalanság a nőkkel szemben. Kisebb szívrohamot okozott, amikor hirtelen elkezdett rezegni a telefonja egy értesítés miatt. Épp csak rápillantottam és teljesen elolvadtam. Az egyik közös képünk volt a háttere. Visszafeküdtem az ágyra és úgy mosolyogtam Ashre, mint egy idióta. Valószínűleg még mindig így néztem, amikor felébredt, mert az első mosoly után elég rémülten nézett. Gyorsan rendeztem az arcvonásaimat és adtam neki egy gyors puszit.

-          Mm, ilyet minden reggel kérek, csak hosszabban – motyogott és megcsókolt.

-          Megegyezhetünk – vigyorogtam.

-          Amúgy, mi volt az a furcsa tekintet, amikor felébredtem?

-          Ja, az? Semmi, csak visszaemlékeztem a tegnap esti tornára – kacsintottam.

-          Hmm, ha gondolod megismételhetjük…bármikor – bújt egyre közelebb.

-          Bármikor? – néztem rá kihívóan. – Akkor majd inkább máskor, lassan el kell indulnunk suliba – vigyorogtam.

-          Hogy lehetsz ilyen hangulatromboló? – nézett durcásan.

-          Hosszú évek munkája – okoskodtam és felpattantam az ágyról.

Viszont akkor jöttem rá, hogy nincs rajtam a pizsamám. Barátom szinte felfalt a tekintetével és kajánul vigyorgott. Gyorsan kerestem valamit, amit felkaphatok, de már késő volt. A kajánság teljesen eltűnt az arcáról, helyét az aggodalom vette át. Próbáltam úgy tenni, mintha észre se vettem volna, de ő ezt nem hagyta.

-          Ne menekülj el – mondta halkan, de már-már szigorúan.

-          Mégis mi elől? – adtam a hülyét.

-          Ez elől a beszélgetés elől – állt fel az ágyról és elindult felém.

Tényleg nem volt hová menekülnöm, mert elállta a fürdőbe vezető utat, de még a szobám ajtajához is közelebb volt. Nem tudtam mit csináljak, így leültem a padlóra és elkezdtem a szőnyeg szálait szuggerálni. Ash lassan leereszkedett mellém.

-          Már korábban is észrevettem, de nem akartam elhinni, hogy azok ott vágások. Azt gondoltam lehet, hogy csak gyerekkori sérülés, vagy bármi más. De most egyértelműen láttam, hogy mik azok. És tudom, hogy te magad tetted. Csak azt nem tudom, miért? – nézett rám aggódva. Megfogta a kezem és gyengéden megszorította.

-          Miért vagy biztos abban, hogy én csináltam és nem tényleg csak gyerekkori sérülés? – tanulmányoztam még mindig a szőnyeget.

-          Mert szinte mind ugyan olyan. Ezen kívül pedig több helyen is van, de mégis főképp egy helyen vannak. Kicsim, miért csinálod ezt magaddal? – nézett kétségbeesetten.

-          Én se tudom igazán. Eleinte talán azért csináltam, hogy levezessem a feszültséget, aztán magamat büntettem. És szépen kialakult egyfajta függőség. – Mire a mondat végére értem megteltek könnyel a szemeim. Ash felfelé fordította az arcom, hogy nézzek rá.

-          Soha többet ne csináld ezt – ölelt meg szorosan.

Nem bírtam tovább, elsírtam magam. Szorosan kapaszkodtam a hátába, arcom befúrtam a nyakához. Ami a legjobban meglepett, és csak rontott az amúgy is instabil állapotomon, hogy éreztem Ashley könnyeit a vállamon.

-          Soha többet – suttogtam.

Egyik kezével megtörölte a szemeit, csak azután nézett rám. Próbált olvasni az arcomból. Nem tudom mit tükrözhetett az arcom, de egy kicsit megnyugodott.

-          Gyere, tényleg készülődnünk kell – állt fel és húzott engem is magával.

Én csak bólogattam, miközben próbáltam megszabadulni a könnyeimtől, sikertelenül. Ashley, bár továbbra is folyton rám pillantott, elment felöltözni. Ezúttal sikerült bemenekülnöm a fürdőbe. Levettem a ruhám és beálltam a zuhany alá. Hogy gyorsabban lenyugodjak hideg vizet engedtem. Amikor már vacogtam, elzártam a vizet. Utána folytattam szokásos reggeli rutinomat. Miután mindketten felöltöztünk és eltüntettük a sírás nyomait, lementünk reggelizni. Meglepetésünkre Vivi még aludt.

-          Megyek, felébresztem – mondtam a konyhatündér pasimnak, aki éppen tükörtojást csinált. Felrohantam a lépcsőn és halkan benyitottam. – Vivii, ideje lenne felkelni – ébresztgettem.

-          Mmm, miért? – kérdezte csukott szemmel.

-          Mert már így is késésben vagy a suliból – suttogtam.

-          De ma nincs is suli – ásította. – Nem emlékszel? Ma van a tanároknak valami baromság. Ilyenkor sosincs suli – mondta már félálomban.

Lementem, miközben gondolkoztam. Amikor leértem, megnéztem a suli honlapját és Vivinek volt igaza.

-          Ashley, az a helyzet, hogy ma csak te mész be a suliba – mondtam, miközben a telefonom tanulmányoztam.

-          Hogy mi? – nézett rám hirtelen, ezzel a mozdulattal pedig majdnem felgyújtotta a konyharuhát.

-          Ma a tanároknak van valami kirándulás vagy buli vagy mit tudom én mi, ezért nekünk nincs suli – vigyorogtam. – Viszont te tanár vagy, így el kell menned.

-          De semmi kedvem sincs hozzá. Főleg hogy csak rövid ideig leszek. Plusz nem is szóltak róla.

-          Szerintem hívd fel őket. Addig én befejezem a kaját.

-          Jó hír – karolt át hátulról, amikor visszajött. – A mai napunk szabad – harapta meg a fülem.

-          Jó hír, kész a kaja – vigyorogtam rá.

-          Hmm, nem tudom eldönteni, melyiknek örülök jobban – bámulta a serpenyőt, ami tele volt baconnel.

Megterítettünk, és Ashley egymaga elpusztította a kaja felét. A maradékot elraktam Vivinek, hogy legyen mit ennie, ha felébred. Épp indultam Ash felé, amikor csöngettek.

-          Ki lehet az ilyenkor? – kérdeztem nyűgösen.

-          Nyisd ki és meg tudod – kacsintott barátom.

Hallgatva zseni pasimra, kitártam az ajtót, ahol Brianna állt széles vigyorral.

-          Csajsziii – ugrottam a nyakába.

-          Sziasztok – nevetett.

Amint leült, elé tettem egy nagy tányér tojás-bacon kombót.

-          Oh, köszi – tanulmányozta kétkedve a reggeliét. – Ti egy hadseregnek főztök?

-          Dehogy, csak Ashley-nek – legyintettem.

-          Így már érthető – nevetett. – Amúúgy, tudod mi lesz ma? – nézett rám izgatottan.

-          Öööööm – gondolkoztam el. – Vááá, ma lesz az Undead koncert – kiáltottam fel.

-          Pontosan – csatlakozott hozzám Bri. – Ezek szerint jössz, ugye?

-          Persze, ha van még jegy.

-          Nyugi, lesz – szólalt meg hirtelen Ashley és elővette a telefonját. Pötyögött rajta valamit és hatalmas vigyorral nézett ránk. – Koncert előtt, 2 óra múlva várnak minket. Mármint mindhármunkat.

-          Ez most komoly? – néztünk rá Brivel leesett állal.

-          Milyen jó, ha az embernek híres pasija van – nevetett barátnőm.

-          Ugye? – vigyorogtam rá. – De szerintem, ha nem lenne az, akkor is simán elintézné. Hiszen csak rá kell nézni.

-          Hmm, van benne valami – nézett végig rajta Brianna.

Látszott Ashley-n, hogy kezdi magát kényelmetlenül érezni, amiért mindketten méregetjük, úgyhogy megkerültem az asztalt és hozzábújtam. Ő szorosan megölelt és éreztem, ahogy ellazul.

-          Na, menj készülődni, nehogy elkéssünk – csapott a combomra.

-          Juhúúú – ugrottam talpra és Brivel karöltve felsiettem az emeletre.

Tíz percig csak bambán álltam a szekrényem előtt, aztán elkezdtem mindent kidobálni belőle egy kupacba, hátha így többre megyek. Kezembe került a szülinapi szerelésem is, de úgy gondoltam, hogy az túl sok lenne egy koncertre. Vagy épp túl kevés. Brianna az ágyamon ülve nézett, aztán Ashley is csatlakozott hozzá, így már ketten röhögtek rajtam. Amikor kiürült a szekrényem, nekiestem a padlón lévő kupacnak.

-          Segítsünk? – kérdezte nevetve Ash.

-          Megoldom – mondtam a kupac közepéből.

Már teljesen beástam magam, amikor megtaláltam a tökéletes fölsőt.

-          Az elejétől kezdve ezt kerestem – emeltem fel diadalmasan a zsákmányom.

-          Mondjuk jogos. Hollywood Undead koncertre Undead-es top.

-          És nem akármilyen – húztam ki magam büszkén. – Limitált kiadás.

A toppot oda dobtam a két jómadárhoz, és egy fekete csőgatya kivételével mindent visszaraktam a szekrényembe.

-          Ha végeztél, akkor öltözz, mert már csak egy órád van elkészülni – nézett rám Ash szenvtelenül.

Válasz helyett csak kikaptam a felsőm a kezéből és hátat fordítva neki átvettem a nadrággal együtt. Amikor végeztem és visszafordultam Brianna próbálta visszafojtani a nevetését Ash pedig bambán bámult.

-          Minden oké? – mentem oda hozzá vigyorogva.

-          Aha, persze – rázta meg a fejét, majd nyelt egy nagyot.

Adtam neki egy cuppanós puszit, majd bevonultam a fürdőbe. Rutinosan kisminkeltem magam, kivasaltam a hajam és kész is voltam.

-          Mit csinálunk a maradék háromnegyed órában? – kérdeztem, amikor kijöttem a fürdőből.

-          Lennének ötleteim, de nem hiszem, hogy akkor időben odaérnénk. Na meg Briannat is haza kéne vinnünk, mert azt mondta, hogy még ő is készülődne – filózott Ash.

-          Akkor irány Briiék háza – adtam ki a parancsot.

Ashley-n látszott, hogy nem feltétlenül erre a válaszra számított. Ettől függetlenül készségesen felállt és elindultunk kifele, miközben vigasztalóan átkaroltam. Még jó, hogy sok időnk volt, mert Brianna nem lakik túl közel. Még kocsival se. Kb negyed óra volt az út és még 10 perc mire bejutottunk, mert senki nem volt otthon, barátnőm meg nem találta a kulcsát. Végül a pótkulcs mentett meg minket, persze, amikor már bent voltunk rögtön meglett Bri kulcsa is. A szobájában ugyan az a helyzet fogadott, mint ami nálam is volt.

-          Minden lány ezt csinálja koncert előtt? – képedt el Ashley.

-          Nem csak koncert előtt – nevettem.

Szerencsére Bri sokkal gyorsabb volt, mert már kikészítette, hogy mit akar felvenni. Természetesen ugyan azt a toppot, mint én.

-          Mehetünk – állt meg előttünk.

Ashley mondani akart valamit, de inkább csak legyintett és elindult kifelé. Briannaval nevetve követtük. A kocsiban egész úton Undeadet hallgattunk és meglepetésemre Ashley is kívülről fújta a szöveget. Pont akkor értünk oda, amikor Ash már beleélte magát a Comin’ in hot-ba. Mind a hárman teljesen felpörögtünk és hangosan énekelve, nevetve mentünk a bejáratig. A biztonságiakkal meggyűlt a bajunk, főleg, hogy azt hitték részegek vagyunk. A veszekedésre végül Jorel figyelt fel egyedül, így ő jött segíteni nekünk. Bár látszott rajta, hogy megfordult a gondolat a fejében, hogy megszívat minket és azt mondja, hogy azt se tudja kik vagyunk, de szerencsére nem tette.

-          Kösz haver, életmentő vagy – pacsiztak le Ashel.

-          Nincs mit. Már hozzászoktam, hogy meg kell menteni a segged – sóhajtott Jorel lemondóan, majd felénk fordult. – Na és ki ez a két szép hölgy veled? Ugye nem azzal fizetted le őket, hogy backstagbe jöhetnek? – méricskélt minket, tovább piszkálva szerencsétlen barátomat. Brivel már nem bírtuk tovább, felröhögtünk.

-          Nem, csak szimplán jó fej vagyok és gondoltam ha már jövök és ők szeretik a bandát, akkor had jöjjenek velem – tette a lazát Ashley, mire oldalba könyököltem. –Amúgy pedig ő itt Cassy, a barátnőm – karolt át büszkén egyik kezével, míg a másikkal az oldalát tapogatta, - ő pedig itt Brianna, a legnagyobb rajongótok és nagyon jó barátunk.

-          Wow, Ashley Purdy-nek barátnője van – cukkolta tovább Asht. – Mondjuk nem csodálkozok, hogy sikerült meghódítanod – kacsintott rám, mire Brivel megint elnevettük magunkat.

-          Mintha lány nevetést hallottam volna. Ashley máris ideért volna?

-          De nincs egyedül, mert mintha ketten is nevettek volna – hallottunk meg pár hangot és ahogy közeledtek, úgy erősödött a nevetés.

Szóval nem csak J-Dog szereti piszkálni Ashley-t. Szegény Ashley-n már látszott a rettegés, hogy mit fog kapni, ha ideér a többi srác is. Viszont senki nem számított Brianna reakciójára. Amint látótávolságba kerültek, barátnőm szó szerint letarolta a srácokat.

-          Tehát eddig bírta kordában tartani a belső fangirlt – sóhajtottam halkan.

-          Belső fangirl? – nézett rám mindkét srác kérdőn.

-          Tudjátok, az a rajongó éned, amelyiket, ha meglátja imádata tárgyát, nem tudod kordában tartani, és ez történik – mutattam Brire, aki éppen azt ecsetelte a bandának, hogy mennyire imádja őket.

-          Jorel, ments meg! – kiáltotta Daryl.

-          Mi vagyok én, szuperhős, hogy mindenkit megmentsek? – sóhajtotta fáradtan, majd olyan kifejezéssel az arcán búcsút intve nekünk, mint aki a háborúba megy, elindult a bandája felé.

-          Szerinted nekünk nem kéne segíteni?

-          Szerintem megoldják – legyintettem. – Plusz, még én se tudom ilyenkor leállítani Brit – nevettem.

-          Szóval belső fangirl, mi? – nézett rám Ashley. – Te meddig tudod kordában tartani?

-          Én már nagyon profi vagyok benne, – húztam ki magam – hiszen 24/7 gyakorlom a dolgot – vigyorogtam rá.

-          És mi lesz, ha egyszer kitör? – Először rémülten, majd egyre kajánabbul nézett rám.

-          Fuss amilyen gyorsan csak bírsz, vaaagy kötözz le, ha már látod a kitörés jeleit rajtam – kacsintottam.

-          Azt hiszem, a második verzió lesz – csókolt meg egy érezhetően perverz mosollyal.

-          Szóval Jorel nem hazudott, tényleg a barátnőd – jött felénk Jordon vigyorogva. – Amúgy sziasztok, Cassy vegyük úgy, hogy bemutattak, mert Brianna nagyjából mindent elmondott – nevetett.

-          Hát rendben, akkor szia – nevettem én is.

-          Többieket meg lehet még menteni, vagy le kell fújni a ma esti bulit? – kérdezte Ash.

-          Szerintem nem lesz komolyabb bajuk – legyintett Jordon.

Beszélgettünk egy kicsit hármasban, majd csatlakoztunk a többiekhez. Barátomat mindenki szívatta, hogy mivel tudott lefizetni, hogy ilyen hitelesen játszom a barátnőjét, de egy idő után már ő is inkább nevetett a dolgon, mint bosszankodott. A koncertig hamar eltelt az idő, megnéztük az utolsó próbát, beszélgettünk, aláírattunk a srácokkal pár dolgot és persze képeket csináltunk. Ja, és természetesen ittunk velük egy kört, mert hát hangolódni kell a koncertre. Pár perccel mielőtt elkezdték beengedni az embereket, Briannaval lestoppoltuk a legjobb helyet. Ashley inkább hátul maradt, mondván ő onnan jobban élvezi a koncerteket. Az első emberektől, akik bejöttek gyilkos pillantásokat kaptunk, de szerencsére nem szóltak semmit. Lassan kezdett megtelni a hely, ami egyet jelentett azzal, hogy felkenődtünk a színpad előtti korlátra. Belekaroltam Bribe, hogy ne sodródjunk el egymástól, és ahogy nyomott minket a tömeg, mi annál jobban nevettünk. Kaptunk is pár furcsa pillantást, de ettől csak még jobb kedvünk lett. A tömeg egyre hangosabb lett, ahogy telt az idő. Amikor felkapcsolták a reflektorokat és megjelentek a srácok, rávigyorogtam Brire, aki könnyezve nézte, ahogy az egész banda elfoglalja a helyét. Számítottam rá, de nem úgy, hogy előtte már beszélt is velük. Ettől függetlenül megértem. Hasonlóan érzem magam minden egyes alkalommal, amikor Ashleyre nézek.

Természetesen az Undeaddel kezdtek és utána lejátszották csaknem az összes számukat. A koncert vége felé megláttam a színpad szélén, amint Ashleyt éppen bedrótozzák. Kinézett a közönségre és meglepetésemre megtalált, összeakadt a tekintetünk és küldött egy puszit majd kacsintott. Nem értettem, hogy mi jön, de a következő pillanatban megállt a zene a One more bottle közepén és Danny bejelentette, hogy van egy meglepetés vendégük. Pontosabban, hogy nekik is meglepetés, de valahogy fizetnie kell, amiért beengedtek egy ilyen embert. Ash ezután befutott a színpadra egy mikrofonnal, bemutatott a bandának és üdvözölte a közönséget. A közönségből viszont nem csak örömteli sikolyokat kapott. Szerencsére látszott rajta, hogy egyáltalán nem érdekli és tele energiával végig énekelte a számot. A végén megköszönte és elindult hátrafele. Fél úton viszont meggondolta magát, odarohant hozzám és megcsókolt. A levegő körülöttem teljesen megfagyott, én pedig totálisan elolvadtam. Ash büszkén nézett le rám, adott még egy gyors puszit és lerohant a színpadról.