30. Best Friends Forever~

Hello Minnaa~ ^^
Most valószínűleg sokan átkoztok, amiért több mint egy hónapig nem hoztam részt...nagyon sajnálom.:\  Nem akarok magyarázkodni, egyszerűen nem tudtam mit írjak. De sikerült összeszenvednem egy egész részt. * juhúúúú* :D
Azt hiszem észrevehető a részen, hogy eléggé random írtam. És bocsánat a sok anime, meg fura kifejezés miatta.>_<  Ha kell, kommentben elmagyarázok bármit, amit nem értettetek.:D  Ha legközelebb ilyet írok, csinálok majd magyarázatot is. x3
És ígérem, a következő rész már tartalmasabb lesz.^^  És megpróbálom hamarabb hozni, bár nem ígérek semmit.~
Komizzatok, pipáljatok.^^
Chuuu~

*Sebastian Michaelis...órákig képes lennék áradozni róla *o*

-                Cassy, látom rajtad, hogy van valami baj. Mi az? – érdeklődött anya.

-                Semmi komoly. Apa megint dolgozik? – kérdeztem meg halkan, mire mély hallgatás volt a válasz.

-                Mi ez a csönd? Miről nem tudok? – váltam gyanakvóvá.

-                Apád elköltözött – mondta ki anya nehezen.

-                Hogy micsoda? – akadtam ki. – Mégis hova?

-                Azt mondta, hogy keres egy lakást. De szerintem összeköltözött azzal a kis nőcskével – szinte köpte a szavakat.

-                Milyen kedves fogadtatás – morogtam halkan, mire Ashley az asztal alatt megfogta a kezem.  – Szóval nem tudod, hol van?

-                Ötletem sincs. De őszintén nem is akarom tudni. Lehet, hogy ez most durván hangzik, de sokkal jobb lesz nélküle. Legalábbis nekem. Csak téged és a nővéredet sajnállak miatta – sütötte le a szemét.

Az igazat megvallva egyet értettem vele. De nem szóltam semmit, csak ettem tovább, mert tudtam, hogy rosszul esne anyának, ha helyeselném, még akkor is, ha ő így látja jónak.

-                Anyaa, ez isteni finom volt – nyomtam egy cuppanós puszit az arcára, miközben összeszedtem a tányérokat.

-                Örülök, hogy ízlett – mosolygott rám.

Ash segített leszedni az asztalt. Amikor mentem a konyhába valaki csengetett, én pedig majdnem eldobtam a tányérokat. Na igen, ilyen az én igazi formám.

-                Cassy, menj ajtót nyitni. Én majd elpakolok itt – mondta anyum és elvette a tányérokat tőlem.

Kis híján futottam az ajtóhoz, mert aki kint várt elég türelmetlen volt, és rátenyerelt a csengőre.

-                Megyek máááár – kiabáltam, amikor már csak pár méter volt az ajtóig és a csengő elhallgatott.

-                Caassy, végre itthon vagy – támadott le drága barátnőm, amint résnyire nyitottam az ajtót.

-                Szia Vivi – öleltem meg nevetve.

-                El se hinnéd, hogy unatkoztam, amíg nem voltál itthon – panaszkodott.

-                Többet nem lesz ilyen – ígértem neki.

-                Akkor, – tolt el magától kartávolságra – nem mész el?

-                Nem – ráztam a fejem.

Igazából nem is gondolkoztam rajta, ezt most döntöttem el. Így, hogy apa elköltözött, úgy érzem, itt kell maradnom anyával. Nem hagyhatom egyedül.

-                Úristen, köszönöööm – szorított meg.

-                Nem, csak Cassy Schwarz, de azért nincs mit – vigyorogtam, mire visszavigyorgott rám.

-                Mi ez a nagy örömködés? – jött az ajtóhoz Ashley. – Oh, szia Vivi – mosolygott.

-                Hali – vigyorgott rá.

-                Így már mindent értek – jelent meg anya is és integetett V-nek.

-                Csókolom – köszönt neki is.

Nagyon örültem, hogy átjött. Már nagyon hiányzott. Plusz, az időzítése is tökéletes volt. Levette a cipőjét és kabátját, aztán már rohantunk is a szobámba, Ash pedig csak vánszorgott utánunk.

-                Ahhoz képest, hogy most jöttél haza a kórházból, elég jól bírod a tempót – mondta elismerően barátnőm, mire elnevettem magam, ahogy arra gondoltam mit is csináltam még nem rég.

Vivi inkább nem kérdezett semmit, de sejthette, hogy miért nevettem, mert amint Ash belépett sokatmondóan rákacsintottam. Szegénykém nem igazán vette a lapot. Szerintem fáradtabb, mint én.

-                Úristen, ezt honnan szerezted meg? – kiáltott fel V, amikor meglátta a Nana legújabb részét.

-                Ashley volt az elkövető – vigyorogtam rá szerelmemre, aki kinyúlt az ágyamon.

-                Hogy sikerült megszerezned? – koncentrált ezúttal rá barátnőm. – Szinte sehol nem lehet kapni!

-                Néha jó, ha az embert ismerik – mondta álmosan.

-                Mitől van így elfáradva? – bökött felé V.

-                Passzolom – mondtam egy sunyi mosollyal.

-                Aha, na persze. – Pontosan tudta, hogy miért terült el Ashley. – Na de én most beleásom magam a Nana rejtelmeibe – jelentette ki és leült a földre. Még azzal se fáradt, hogy elmenjen egy székig, ami egyébként kevesebb, mint 2 méterre volt tőle.

Jól ismertem már barátnőmet, így nem lepődtem meg ezen, de azért jót nevettem rajta. Ashley morgott egy kicsit, aztán kényelmesen elhelyezkedett és már horkolt is. Mivel mindenki elfoglalta magát, így én leültem a laptopomhoz és felnéztem facebookra. Írtam nővéremnek egy rövid üzenetet, hogy tudja-e mi a helyzet itthon?! Nem kellett sokat várnom, már válaszolt is.

*Szia húgi, igen, pontosan tudom, hogy mi történt. És sajnálom, hogy itt hagytalak ebben a helyzetben.:\*

*Áá, ne aggódj. Nem vagyok egyedül.^^ Itt van Ashley és Vivi is, úgyhogy nem igazán lesz időm ezen rágni magam.:)*

-                Min nem lesz időd rágni magad? – kíváncsiskodott V.

-                Csak a szokásos hülyeségeimen – próbáltam meggyőző lenni. Nem akartam, hogy még többet aggódjon miattam.

-                Ahha, és akkor most az igazságot is elmondhatod. – Hát ez nem jött össze.

-                Az van, hogy apám elköltözött – mondtam fapofával.

-                Hogymitcsinált? – akadt ki.

-                Nem gáz. Inkább örülök neki.

-                Akkor ezért maradsz? – kérdezte hirtelen.

-                Ezért is. Gondolom anyának nem túl könnyű, így nem akarom egyedül hagyni. Más részről viszont titeket se tudnálak itt hagyni – öleltem meg.

-                Ajj, te – szorított meg. – Tudod jól, hogy én mindig itt leszek neked.

-                Ha nem így lenne, akkor is a nyakadra járnék – kacsintottam.

Ezen jót nevettünk mindketten, és ő is tudta, hogy ez így van. Úgy döntöttünk, hogy animézünk egy kicsit. Mivel a Nanát nem rég végeztük ki, ezért úgy döntöttünk valami mást nézünk. Addig veszekedtünk, míg megállapodtunk, hogy Free!-t fogunk nézni. Abban vannak cuki srácok és egy kis bromance is. Gyorsan összedugtam a gépem a tv-vel, így nagyban csodálhattuk a kidolgozott férfi izmokat. Bár csak rajzoltak voltak, így is szívdöglesztőek. Még szerencse, hogy Ash alszik. Szerintem még az anime karakterekre is féltékeny lenne, amiért őket bámulom helyette.

-                Úristen, Nanase annyira éédes – adott hangot tetszésének V már az első képkockáknál.

-                Rin nyomába se ér – jegyeztem meg, amikor mutatták a cápasrácot.

Végig ujjongtuk a kicsit több mint 23 percet. Az openinget és endinget pedig szörnyű japán kiejtéssel végigénekeltük. Sajnos ez volt a legutolsó rész, ami fel van töltve, így kerestünk egy másik animét, amit nézhetünk. Ezúttal hamarabb megegyeztünk. Kuroshitsuji. A világ legtökéletesebb pasijával. Ha Sebastian valójában létezne, akkor Ashnek tényleg lehetne oka féltékenykedni. Viszont nem ez a helyzet, – sajnos – így marad az álmodozás. Bár így se panaszkodhatok. Csupán nem fogok olyan tökéletes teát inni, és olyan sütiket enni, mint amiket Sebby csinál. Bár, nem tudom Ash mennyire van otthon ilyenekben.  Hátra pillantottam egyetlen szerelmemre. Bár még mindig aludt, az oldalán feküdt és a párnát a fülére rakta. Szegénykémet sajnáltam, de azért kuncognom kellett. Az egyik rész elején, amit kívülről tudtam, odamásztam Ashley-hez és csináltam róla egy képet. Annyira nagyon édes volt, muszáj volt megörökítenem. Aztán csináltam még egyet, amit bármikor felhasználhatok zsarolásképp, mivel kicsordult a nyála és éppen fintorgott. De szerintem még így is ennivaló volt. Nyomtam egy puszit a kezére, – mert csak az volt szabadon – mire motyogott valamit, aztán visszamásztam a tv elé. Vivi elbűvölten nézte a képernyőt. Egy perc múlva már én is megbabonázva néztem. Nem kevés idő telt el, mire teljesen elgémberedtünk és úgy döntöttünk ideje valami mást csinálni. Szétkapcsoltam a gépet és a tv-t, így csak a kis képernyő világított. Eddig észre se vettem, hogy besötétedett.

-                Vivi, amúgy mikor mész haza? Mármint nem zavarsz, tudod jól – magyarázkodtam azonnal. Eléggé kínosan hangzott ez a kérdés.

-                Ha zavarnék se érdekelne – nevetett, majd felkapcsolta a kislámpám. – Amúgy azt se tudom hány óra, de semmi kedvem hazamenni – morogta.

-                Akkor ne menj – mondtam egyszerűen.

-                De tényleg nem akarok zavarni – bökött jelentőségteljesen Ash felé, mire felhorkantam.

-                Szerinted használható ő még bármire? – nevettem. – Szerintem még én is másik szobában fogok aludni, mert ő beteríti az egész ágyam. Nyugodtan maradj, és meséld el, hogy miért nem akarsz hazamenni.

Vivi készségesen elfogadta az ajánlatom. Átcuccoltunk Kayla szobájába. Gyorsan megágyaztam és vittem fel kaját. Bevackoltuk magunkat az ágyba.

-                Mesélj!

-                Igenis, asszonyom – mosolygott. – Igazából nem nagy ügy. Annyi, hogy üres a lakás, mert a szüleim elmentek valamerre. Már a nevére se emlékszek. Valami családi kiruccanás a gyerek nélkül – mondta el egy szuszra.

-                Oh, wow. Oké, ez gyors volt – próbáltam feldolgozni az előbb hallottakat. Ez eltartott egy darabig, mert az agyam még elég lassú volt. – Szóval elmentek valamerre kettesben. Ez nem is olyan rossz dolog – jegyeztem meg.

-                Miért lenne az? – nézett rám zavarodottan barátnőm. – Egyszerűen csak nincs kedvem egyedül otthon lenni – vont vállat.

Még beszélgettünk egy darabig. Elmesélte, hogy mennyire hiányzok már a suliban a többieknek. Aztán kerestem valami horror filmet, hogy el tudjunk aludni. Nem is kellett 10 perc, mindketten beájultunk.