29. Feeling great~

Sziasztok :)
Tudom, régen volt már rész és nem is mentegetőzök.><  Viszont, tegnap megtudtam az érettségi eredményeimet és nem számítottam ilyen jóra.:D  Bár még csak előrehozottak voltak, de emelt angol 74%, az infóm pedig 78% viszont a szóbelim 100%.^^
Na nem dicsekszek tovább.:D Örülök, hogy tetszik az új dizájn.^^  Köszönöm az előző részhez a komikat.*-*   Remélem ide is kapok majd.:3   És mostantól válaszolok is rájuk....legalábbis próbálok.:D ^^
Jó olvasást, remélem tetszeni fog.^^
p.s. egy kis +18 is található benne.:3

dat tattoo *.*

Nem telt túl jól az éjszakám. Rengetegszer felébredtem és egyszer majdnem leestem az ágyról. Pedig dupla ágy volt.

-          Jó reggelt napsugár – mosolygott rám Mitch. – Tom, ébresztő – lökdöste meg.

-          Mmmmhmm, hagyjál – fordult át a másik oldalára, így kis híján rám feküdt. – Szia – vigyorgott rám, én pedig eltoltam magamtól, így a plafont bámulta.

-          Nem tudom emlékeztek-e, de mehettek haza. Sőt, mennetek kell – mondta, miközben felhúzta a redőnyt, így fénnyel elárasztva a szobát. Tommal, mint a vámpírok menekültünk a takarónk alá.

-          Felkelni – parancsolt ránk.

Mint a zombik, kikeltünk az ágyból. Összeszedtük a cuccunkat és átöltöztünk. Tom a szobában készülődött, én pedig a fürdőben.

-          Ez rohadt jóó – ámuldozott, ezért kinéztem. – Ezt mikor? – mutatta a rajzom Ashleyről.

-          Amíg te aludtál – mentem vissza és befejeztem a készülődést.

-          Rólam nem akarsz csinálni? Kíváncsi lennék rá – csillogtak a szemei.

-          Ha szeretnéd – sóhajtottam. – Csak érjünk végre haza.

Gyorsan összepakoltunk és már indultunk is. A főnővérnek adtam egy kis lapot, hogy adja majd át Dr. Mitch Hewernek. Csak annyit írtam rá "Ha visszaemlékszel, már tudod a számom ;)". A nővér megnézte a papírjainkat, elbúcsúzott és már ott se voltunk. Bill várt ránk a kórház előtt, nővéremmel együtt.

-          Végre – borult a nyakamba Kayla.

-          Cső tesó – pacsiztak le az ikrek.

-          Sziasztok – mondtam nehezen, levegő után kapkodva nővérem szorításától.

-          Kicsiim, ne fojtsd meg szegényt. Még csak most jött ki a kórházból – hámozta le rólam Bill.

Kicsim?! Oké, ehhez hozzá kell még szoknom. Lassan elsétáltunk a kocsiig. Bill bepakolta a cuccokat és már indultunk is. Kicsit több mint 20 percet autókáztunk Magdeburg utcáin mire hazaértünk.

-          Menjetek csak, én majd beviszem a táskákat – mondta Bill.

-          Segítek tesó – állt mellé Tom.

Nővéremmel nem ellenkeztünk, egyenesen bementünk, ahol anyám borult a nyakamba.

-          Annyira örülök, hogy végre haza engedtek – sírta.

-          Én is örülök, hogy itthon lehetek – mosolyogtam és letöröltem a könnyeit. – Már hiányzott az igazi gyógy levesed – vigyorogtam.

-          Akkor jó, mert éppen az fő – mosolygott most már ő is.

-          Megérkeztek a csomagok is – jöttek be Tomék.

-          Jaajj, sziasztok – ölelgette meg őket is anya.

-          Cassy, szerintem menj fel a szobádba. Rád férne a pihenés – mondta Kayla.

Nem értettem, hogy miért akar felküldeni, hiszen még csak most értem haza. Felvettem a táskám a földről és elindultam az emeletre. A lépcső tetején szusszantam egyet, mert kimerítő ennyi fekvés után a lépcsőzés. Összeszedtem magam és bementem a szobámba. Ahol ment a tv. Ez furcsa, senki nem szokott ide bejönni. Még nővérem se, mert van saját szobája. De akkor ki nézhette? A táskámat ledobtam az ajtó mellé, aztán jobban szétnéztem a szobában. A laptopom is bekapcsolva. Megnéztem a futó programokat. Képnézegető és böngésző. Elállt a lélegzetem, amikor megnéztem ki van bejelentkezve twitterre. Abban a pillanatban jelent meg az a személy a fürdőm ajtajában. Mindössze egy törölköző volt a derekán, így tisztán látszott az Outlaw tetkója.

-          Ashley – suttogtam sírósan. Hihetetlenül örültem, hogy itt van. De mit keres itt? Amerikában kéne lennie.

-          Cass – mondta ugyanolyan hangon, mint én.

Pislogott párat, aztán odalépett hozzám és felkapott a székről.

-          Annyira hiányoztál – suttogta a fülembe.

-          Te is nekem – csókoltam meg, ő pedig hihetetlen intenzitással viszonozta.

Mivel a levegőben tartott, így könnyen átkulcsoltam a derekát a lábaimmal.

-          Hihetetlenül sexy vagy így – mormoltam.

Ő nem mondott semmit, inkább betapasztotta a szám. A vékony törölközőn keresztül könnyen megéreztem az erekcióját. Könnyed mozdulatokkal elvitt az ágyhoz, amire óvatosan lefektetett.

-          Nem vagyok biztos benne, hogy lehet-e – nézett rám égő szemekkel.

-          Ami engem illet, nem igazán érdekel – jelentettem ki és magamra húztam.

A lendülettől leesett az amúgy is laza törölközője.

-          Azt hiszem, meg kéne szabadulnunk néhány fölösleges ruhadarabtól – vigyorgott rám, miközben kigombolta a nadrágom.

Én csak feküdtem és élveztem Ash tevékenységét. Minden ruhadarabot centinként húzott le, és minden egyes centit megcsókolt. Mindenhol. Már mindenem égett a vágytól.  Beletúrtam a hajába, sóhajtoztam és vonaglottam karjai között. Megszabadított az utolsó ruhadarabtól, a melltartómtól is. A melleimet is kényeztette, aztán keresett egy kis csomagocskát. Felbontotta és felgörgette az óvszert. Óvatosan belém hatolt. Lassan mozgott, gondolom, azért hogy ne okozzon fájdalmat. Átkulcsoltam a derekát és egy ügyes mozdulattal én kerültem felülre. Láttam rajta a meglepettséget, de tetszett neki. Először én is óvatosan mozogtam, de aztán gyorsítottam a tempón. Ash megragadta a csípőm és megint fordult a helyzet. Ezúttal már nem volt olyan óvatos. A vállába fojtottam a nyögéseimet, ahogy közeledtem a csúcs felé, ő pedig szorosan ölelt. Hirtelen robbantam és körmeimmel végigszántottam a hátán. Ebben a pillanatban ő is elment, egy férfias nyögés kíséretében. Egy pillanatig rám nehezedett, de gyorsan legördült rólam és úgy ölelt át.

-          Hát, örülök, hogy nem érdekelt – vigyorgott, mint egy jóllakott óvodás. – De ugye jól vagy? – váltott aggódóra.

-          Persze – bújtam hozzá.

-          Ööm, nem szeretnék megzavarni semmit, de lassan indulunk, és még szeretnénk elbúcsúzni – hallottuk meg nővérem hangját kintről.

-          Máris megyünk – kiabáltam.

Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruhánkat és már indultam volna, amikor Ash visszarántott. és szenvedélyesen megcsókolt. Kaján vigyorral az arcán engedett el és megigazította a hajam. Amikor elengedett, szédelegve indultam az ajtó felé, ő pedig halkan kuncogott mögöttem. Úristen, milyen édes hang.

-          Itt vagyunk – jelentettem ki, amikor sikerült épségben kijutnom az ajtón.

-          Látom – vigyorgott Kayla.

Lementünk, ahol Tomék már indulásra készen álltak.

-          Sráácok, hiányozni fogtok – öleltem át mindkettőjüket egyszerre.

-          Te is nekünk, kis energiabomba – nevetett Bill.

-          Hamarosan azért látunk, remélem – kacsintott Tom, mire felnevettem.

-          Persze, le se tudnátok vakarni – vigyorogtam.

Ash kezet fogott velük, elbúcsúztam Kaylatól is, aztán elmentek. Az ebéd kész lett, úgyhogy leültünk enni.

-          Sajnálhatják, hogy ezt nem várták meg – ettem jóízűen. – Hiányzott már az ehető kaja.

-          Ha tudtam volna, akkor viszek be neked – mondta anya.

-          Nem kellett, így jobban esik – mosolyogtam rá.

Mióta hazaértem, állandóan csak vigyorgok. Viszont egy dolog nem hagy nyugodni. Hol van apa?

-          Cassy, látom rajtad, hogy van valami baj. Mi az? – érdeklődött anya.

-          Semmi komoly. Apa megint dolgozik? – kérdeztem meg halkan, mire mély hallgatás volt a válasz.