Drunk message~ ❤

Teltek a napok, egyre kevesebbet beszéltünk. Igazából meglepően gyorsan elengedtelek…mármint magamhoz képest.

Kezdtem összekapni magam, rájöttem hogy egyedül is teljes lehet az életem. Sőt, még lehet egyszerűbb is, nem kell máshoz alkalmazkodni! Ennél nincs is többre szükségem. Már csak egy saját kecó kellene, de ebben a gazdasági helyzetben ez rohadtul nem egyszerű. – 2023 év elejét írunk ekkor, de ez azóta se változott, rip magánélet és önbecsülés :’3.

Teltek a hónapok, felcsattantam a legnépszerűbb társkeresőre, de nagyon nem volt energiám ismerkedni. Két embernek írtam vissza, közülük egy emberrel beszéltem talán 2 napot, de rájöttem, hogy öreg vagyok én már ehhez.

Eljött a május, hivatalos voltam egy rokonom esküvőjére. Ekkor realizáltam először, hogy mennyit is fogytam. Gondoltam ha már ez a helyzet, akkor bedobom magam, ki tudja milyen fiúkák lesznek ott. Hát nem volt egy se, akivel érdemes lett volna akár csak beszélgetni is. Ilyen az én szerencsém.^^’

Viszont ezen a napon kaptam egy üzenetet.

Egy pofátlanul fiatal pasitól…egy pofátlanul jóképű, cuki, és nem utolsó sorban népszerű pasitól. Nem is értettem, párszor dumáltunk melóban – a dohányzóban, mily’ meglepő – de nem is mertem többet belelátni a dologba, mint hogy nincs más akivel éppen tudnál beszélgetni, vagy éppen nem volt szíved ott hagyni ha már mindketten ott voltunk.

Kérdezted, hogy dolgozom-e aznap. Csalódtál amikor megírtam, hogy nem vagyok otthon, mert jó lett volna beszélgetni, mert aznap szakítottatok az akkori barátnőddel.

Mondtam, hogy ha kell írj nyugodtan, igyekszem figyelni, de nem igazán tetted. Azt hittem ennyi volt.

Május 8.

A koncert, amit soha nem fogok elfelejteni. Nem csak azért mert annyira jó volt, hiszen a Skilletről beszélünk, így nyilván kurvajó volt, de ami aznap este történt viccen kívül megváltoztatta az életem.

Koncert után elmentünk barátnőmmel kajálni, ahol szóba jöttek a pasik. Meséltem neki rólad, hogy milyen pofátlanul jó pasi vagy, na meg hogy mennyire nincs esélyem nálad.

Gondoltam én. Te pedig a szakításod után 2 nappal - full részegen - úgy gondoltad, hogy elég bátor vagy ahhoz, hogy elhívj randizni. Igazából még mindig nem nagyon hiszem el, hogy ez megtörtént.

Igent mondtam, de nem gondoltam, hogy komolyan gondolod. Mitöbb, azt hittem hogy már másnap meg fogod bánni, vagy éppen vissza se mered majd olvasni.

De megleptél, másnap is így gondoltad, még egy dátumot is kitűztünk a randira. Szinte gyermeki izgalommal vártam a napot, de nem mertem túl sokat belegondolni. Te népszerű vagy, én pedig egy szürke kisegér, aki alig beszél és mindig hátul kullog. Mit is akarhatnál tőlem?

Azóta már tudom, hogy mit akarsz tőlem.

Elmondtad, hogy nem gondoltad volna, hogy igent mondok, hogy komolyan foglak venni, mert érett és komoly nőnk tartasz, de azért mégis bíztál benne. Mondjuk azóta azt is elmondtad, hogy elgondolkoztál azon, hogy úgy írsz rám, hogy csak kavarjunk, de nem bántad meg hogy nem így lett.

Az első randinkon én full másnapos voltam, és el tudom képzelni, hogy te is. Kávét beszéltünk meg, de elmentünk kajálni, majd kávézni is. Elvarázsoltál, ezen nincs mit szépíteni. Rengeteg dolgot megtudtam rólad, olyanokat is amik kicsit elrettentettek, mert teljesen más múlttal rendelkezünk. De elég kitartó tudok lenni, na meg a személyiségem részévé vált egyfajta „majd meglátjuk mi lesz” hozzáállás.

Kicsit szürreális volt, hogy ezután a randi után egyébként mentünk mindketten dolgozni ugyanarra a helyre, 1 óra eltéréssel. Úgyhogy ott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. A következő randit nehezen tudtuk volna összehozni, mert van egy kutyám, akit nem tudok egyedül hagyni. Viszont ez nem rettentett el téged. Éjszakás műszak után képes voltál lejönni, anyumnak nem is mertem elmondani. Viszont azt a napot soha nem fogom elfelejteni. Megnéztük a kedvenc filmedet, amin el is sírtad magad. Ez nekem hihetetlen meggyőző volt arról, hogy érdemes energiát fektetni ebbe a kapcsolatba, mert képes vagy az érzelmek kimutatására…ami valljuk be elég ritka manapság, főleg a te generációdban.

Ami még felejthetetlenné teszi ezt a napot az a szerencsétlenkedésünk. Próbáltál közeledni, de nem igazán mertél, mert mondtam, hogy nagyon magas falaim vannak, amiket nehéz lesz ledönteni. Én ezeket az érzéseimre értettem, de te nagyon tisztelettudó voltál, semmit nem erőltettél. De azért sikerült megbeszélnünk, jót nevettünk magunkon, és életem addigi legjobb szeretkezésében – vagy inkább dugásában – volt részem.

Ekkor még mindig nem volt semmi komoly kimondva.