34. Happy pill~

*A legjobban sikerült kép, amit még a 2015. júni. 17-ei Hollywood Undead koncert előtt jó pár órával csináltam*

Fél úton viszont meggondolta magát, odarohant hozzám és megcsókolt. A levegő körülöttem teljesen megfagyott, én pedig totálisan elolvadtam. Ash büszkén nézett le rám, adott még egy gyors puszit és lerohant a színpadról. Éreztem, ahogy az emberek szemmel vernek, de egyáltalán nem érdekelt, hiszen ez a pasi az enyém, csakis az enyém. És ezt most már mindenki tudja.
- Szerencsés vagy, az már tuti - vigyorgott rám Bri. - Viszont mostantól jobban vigyázz, mert ahogy elnézem van pár féltékeny fangirl körülöttünk - nézett szét.
- Na igen, remélem a koncertet még megúszom sérülés nélkül - vakargattam a fejem, miközben zavartan nevettem.
És meglepetésemre tényleg megúsztam. Nyugodtan végigtombolhattam a maradék számot, semmi bajom nem lett. Persze azt leszámítva, hogy többször felkentek a korlátra.
A koncert végén Brivel úgy döntöttünk inkább megvárjuk, amíg mások kimennek, másképp esélyünk se lett volna kijutni. Amikor már elég szellős volt a terep elindultunk. Mindketten fogtuk a hasunkat és nevettünk a másik szenvedésén. Már majdnem kint voltunk, amikor észrevettünk egy kisebb csoportosulást a bejárat előtt. A tekintetükből nem volt nehéz kitalálni, hogy kit várnak.
- Szerintem inkább menjünk ki hátul. A srácok tuti megengedik - fogta meg a kezem Brianna.
-Hátráljak meg? Na még mit nem. - Lesöpörtem a kezét magamról és elindultam szembenézni a tömeggel. Már majdnem ott voltam, amikor egy erőteljesebb szorítást éreztem a kezemen.
- Már pedig meg fogsz hátrálni - húzott magához Ashley. Az Undeades fiúk mögötte jöttek. Ránk mosolyogtak és bevetették magukat a rajongók közé.
- Ha sose nézek szembe velük, akkor mindig ez lesz. Ki kell vívnom a tiszteletüket - duzzogtam, miközben Ash a derekamnál fogva vezetett a színpad felé.
- Azt máshogy is lehet. De ezt majd máskor elintézzük, most csak érjünk haza. Tényleg Brianna, a srácok meghívtak téged az afterra - kacsintott rá Ash.
- Ez most komoly? - állt meg hirtelen és hatalmas szemekkel nézett barátomra.
-Aha, Dylan akarta mondani, de hívta őket a kötelesség. Hogyha maradsz, akkor addig ittmaradunk veled.
- Ti nem maradtok? - nézett egy kicsit csalódottan.
- Hát nem lettünk meghívva, de rákérdezhetek - mosolyodott el Ashley, amiből tudtam, hogy mi is maradunk. Bár elég korlátozott volt a mozgásterem, elkezdtem ugrálni örömömben.
A színpad mellett volt egy kis épület a zenekaroknak, ahol pihenni tudtak. Most viszont mi vettük birtokba az egész helyet. Ettünk, ittunk aztán ledobtuk magunkat a kanapékra. Két kanapé volt egymással szemben, plusz egy-egy fotel a végeknél. Brianna és Ashley is gyorsabb volt nálam, így nekem nem maradt hely. Először duzzogva elindultam az egyik fotel felé, de végül inkább úgy döntöttem, hogy barátom mellé fekszek. Rávetettem magam, és csak egy fojtott "ugh"-t hallottam. Bri elkezdett röhögni, én pedig bevackoltam magam Ash mellé. Vagy inkább fölé.
- Én elhiszem, hogy neked ez kényelmes, de nekem nem annyira - nyögött fel Ashley.
- Annyira nehéz vagyok? - néztem le rá bociszemekkel.
- Nem, dehogy. Csak rossz helyen van a könyököd és a lábad.
A könyököm tényleg elég rossz helyen volt, pont a bordái között. Próbáltam úgy feküdni, hogy minél kevésbé nyomjam. Teljesen hozzásimultam. Éreztem a szívverését és a lélegzetét. Megnyugtató érzés volt. Nem értettem, hogy a lábam miért zavarja, mert azt nem is mozdítottam meg, mégse panaszkodik miatta. Elkezdtem fészkelődni, mire szorosan megölelt.
- Ne mozogj - suttogta a fülembe.
Csak a jobb lábam mozdítottam meg egy kicsit, mire még szorosabban fogott.
- Ne csináld! - mondta még mindig suttogva, de határozottabban.
A szíve egyre szaporábban vert és gyorsabban vette a levegőt is, a szeme pedig rabul ejtette az enyémet. Csak bámultuk egymást, azt se tudom meddig, amikor valaki megköszörülte a torkát fölöttem. Úgy megijedtem, hogy felkaptam a fejem, ezzel lefejelve Mattet. Erre mindenki felröhögött, csak Matt fogta könnyes szemmel az állát, én pedig utána nyúltam, hogy nincs e nagy baja. Elég nehéz dolgom volt, mert Ashley rázkódott alattam. Próbáltam leszállni Ashről, mert szerencsétlen Matt szája eléggé vérzett. Majdnem sikerült lemásznom, amikor barátom megfogott és megrázta a fejét, hogy ne tegyem. Először nem értettem miért, de aztán éreztem a nem épp kis dudort a nadrágjában. Megfordult a fejemben, hogy gonosz leszek, de helyette inkább rádobtam egy takarót, hogy mások ne láthassák. Az amúgy is csak az én...na jó, nem folytatom.
- Matty, sajnálom! Minden oké? - mentem oda a sráchoz.
- Azt hiszem kilazult az egyik fogam - zongorázta végig a fogsorát a nyelvével. - Ó, és az egyik letört. Na meg ráharaptam a nyelvemre, de az nem vészes. Azt hiszem jól vagyok, csak kurvára fáj - fogta még mindig az állkapcsát.
- Uhh, átmeneti megoldásként szerintem öblögess egy kicsit whiskeyvel, az tuti segít. Holnap pedig menj el fogorvoshoz, mert így énekelni is nehéz lesz - vizsgáltam meg "hozzáértő" szemmel.
- Pazarolni a whiskeyt? - nézett ránk hirtelen Jordon, hatalmas szemekkel.
- Nyufi, eszempe se juszossz - mondta Matt enyhén pöszén, zsibbadt szájjal.
Ezt már én se bírtam ki és kuncogtam egy kicsit. Először ezért egy gyilkos pillantást kaptam, de aztán már Matt is nevetett. Ami persze elég furcsán hangzott, hiszen az egész állkapcsa lezsibbadt addigra. Már mindenkinek vörösödött a feje a röhögéstől. Danny volt az első, aki nagyjából összeszedte magát, megtörölte a szemeit és együttérzően hátba veregette Mattet.
- Semmi gond haver. Van még egy kevés abból a szörnyű pálinkából, amit egy rajongótól kaptunk. Azt szerintem mindenki megbocsájtja, ha elöblögeted - mondta, miközben még mindig könnyezett a nevetéstől.
- Ahh, kéjek belőle - csillant meg a remény Matt szemében. Vagy a fájdalom könnyei voltak, nem tudom.
Danny gyorsan megkereste a hűtőben. Egy literes csatos üvegben volt, még majdnem tele.
- Ember, én ezzel még begyújtani se mernék - nyújtotta át neki az énekes.
Matty kissé remegő kézzel vette el tőle. Amint kinyitotta az üveget elfintorodott. Még én is éreztem az átható, kellemetlen szagot. Matt gyorsan beleivott, öblögetett egy kicsit és maga mellé köpött. Amint üres lett a szája felnyögött.
- Ez szöjnyűűű - panaszkodott, és meghúzta megint az üveget, azonban most le is nyelte.
- Te egy hős vagy - bámult rá az összes Undead tag tátott szájjal.
- Embereek, megjött a bu...Úristen, mi ez a bűz?
- Szia Cica - ölelte át Jorel Vanessát. - Hogy az? Csak egy kis pálinka-vér keverék - legyintett.
Vanessa se aggódta túl a dolgot, egy vállrándítással elintézettnek tekintette a dolgot. Gondolom már megszokott lehet a hasonló jelenet. Már a többiek is csak halkan kuncogtak. Az egész helyzet olyan volt, mintha egy kis burokban lennénk. Mint egy kis "boldogságpirula", persze Matt könnyes szemeit leszámítva. Úgyhogy odamentem, hogy megöleljem.
- Nyugi, nem bántalak - nevettem, ahogy közeledtem felé. - És tényleg bocs - mondtam komolyan, miközben megszorongattam.
- Ettől még a zsibbadás is jobb lett - nevetett fel, és vállba boxolt. - De ez azért még járt - vigyorgott teli szájjal.
Szóval mégse volt az a sérülés olyan rossz.
- Ideje inni valamit, nem gondoljátok? - kiáltotta el magát Matt.