9. Happy day~

Helloo Minnaa~  ^^

Itt az új rész, amivel meglepően hamar kész lettem.:D   Remélem tetszeni fog.^^

És minden #Alien olvasónak: https://www.facebook.com/photo.php?v=10151825595443650  *-* ♡

Jó olvasást, és várom a komikat.^^

Chuuu~

félmeztelen Ashley-ből sose elég~ :$

Reggel arra keltem, hogy nővérem nyöszörög és valamit keres a szobában. Felnéztem és láttam, hogy ’enyhén’ másnapos. Abban a pillanatban, ahogy felemeltem a fejem, Andy elkezdett ordítani a telefonomból. Elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőm. Szívesen hallgattam volna, de Tom elkezdett mocorogni mellettem, én pedig nem találtam sehol a telóm.

-          Aaaaa, kapcsold már ki azt a szart! Szétrobban a fejem – panaszkodott nővérem.

-          Egyetértek – ’jelentkezett’ Tom a takaró alól.

-          Nem kellett volna annyit inni – mormoltam és szerencsémre egyikőjük se hallotta meg. Végre megtaláltam a telefonom.

-          Bocsi Andy – némítottam el.

-          Jajj, meg ne csókold – gúnyolódott alvótársam, mire megpusziltam a telefonom. – Blöeee!

-          Amúgy Kayla, te mi a francot keresel itt? – néztem rá értetlenül.

-          Nem tudom hova raktam a fájdalomcsillapítót – fogta a fejét.

-          Nem is te lennél – mondtam.

Visszafeküdtem az ágyba és nagyon nem volt kedvem kikelni belőle. Puha volt és meleg. Plusz Tomnak köszönhetően jó illata.

-          Emberek, Cassy eltűnt! Halljátok, nem tudjátok, merre van? – pánikolt az eredeti szobatársam, Ash.

-          Mivan? – kérdezte nővérem, én meg alig bírtam visszatartani a röhögésem. Tom ráhúzta a fejemre a takarót és mutatta, hogy maradjak csendben. Én így is tettem.

-          Nem tudom én se. Sehol nem találom! – adta elő Tom.

-          De hát, ott fe.. – biztos voltam benne, hogy Tom vagy befogta a száját vagy bokán rúgta nővéremet.

-          Tom, ugye nem te raboltad el tőlem? – kérdezte Ash szomorúan. Már nem bírtam a takaró alatt, alig volt levegőm. Kitakartam a fejem és nagy levegőt vettem. Rögtön le is buktam. – Szóval de – rohant hozzám Ashley.

-          Héé, nincs semmi baj, nincs világvége, mindenki jól van – ölelgettem meg.

-          De, de, de…….teljesen kétségbeestem, amikor nem voltál mellettem, amikor felkeltem – szipogott. Komolyan így megrázta az eset?!

-          Nyugiii – simogattam a hátát.

-          Miért pártoltál el tőlem? – szegezte nekem a kérdést, és szúrós szemmel nézett.

-          Mert nem fértem melléd, ez ilyen egyszerű – nevettem.

-          Azt meg mégse hagyhattam, hogy a földön aludjon – magyarázta Tom.

-          Kanapé? – vonta fel a szemöldökét Ash.

-          Foglalt volt -néztem nővéremre. - Ne mondd, hogy már arra se emlékszel, hogy Kayla és Jake bealudtak a kanapén? Pedig nagyon vicces volt - nevettünk Tommal, amikor egy nyúzott Jake csoszogott a szoba felé.

-          Mi ez a hangzavar? És Ash, miért hallottam az énekesünk hangját? - Nem bírtam ki, és hangosan felröhögtem, mire a két BVB-s furcsán néztek rám.

-          Mit hallottál te? Szerintem csak képzelődtél. Andy a közelben sincs - magyarázott a basszeros.

-          Az Cassy ébresztője volt - árult el nővérem.

-          Véletlen volt, bocsi - bújtam félig Tom mögé, de elárult.

-          Ne bújj mögém! Engem is az ébresztett.

-          De most komolyan, nem kellemes Andy hangjára ébredni?

-          Nem! - jött az egyhangú válasz.

-          Akkor átállítom. - Fogtam a telefonon és pár perc nyomkodás és szerencsétlenkedés után visszadobtam az ágyra.

-          És most mi lett az ébresztőd? - Visszaültem és kikerestem a számot. Tokio Hotel - Schrei.

-          Ez most komoly? Akkor már inkább Biersacket hallgatom, mint az öcsémet itt is – nyavalygott Tom.

-          Most miért? Erre legalább felébredek. És az a gitár – csillogtak a szemeim, Tom pedig teljesen zavarba jött.

-          Ööm, köszi – motyogta halkan, miközben a szemembe nézett.

-          Óóóó, a kisfiú zavarba jött – gúnyolódott kislányos, buzis hangon Ashley.

-          Khm, buzi, khm – köhögött Tom.

A két ’alfahím’ egymásra nézett és a tekintetük villámokat szórtak. Nem akartam, hogy összebalhézzanak, úgyhogy közéjük álltam, mielőtt baj lenne.

-          Fiúúk, ne csiáljátok már ezt – néztem felváltva rájuk kiskutya szemekkel.

-          De csak miattad – nyomott puszit a fejemre Ash. – Bocs haver – veregette meg Tom vállát, majd bement a szobába.

-          Minden rendben? – néztem aggódva Tomra.

-          Az lesz, hogyha kapok egy ölelést. – Odamentem hozzá, ő pedig magához húzott. A szívem gyorsabb tempóra kapcsolt és ugyan ezt éreztem Tom mellkasán is.

-          Azt hiszem, meg kéne néznek mi van Ashel – húzódtam kicsit hátrébb, de még mindig öleltem.

-          Jól van, menj. De vigyázz vele! – engedett el.

-          Jajj, ne legyél már ilyen. Nem rossz ember, csak szeretet hiánya van. – Tom csak megforgatta a szemeit, majd elment segíteni nővéremnek gyógyszert keresni…még mindig.

Bementem Ash-hez. Az ágyon feküdt és üres tekintettel bámulta a plafont.

-          Zavarok? – kérdeztem félénken.

-          Dehogy – nézett rám lágyan. – Gyere beljebb, vadmacska.

-          Milyen vadmacska? – kérdeztem tőle nevetve, miközben leültem mellé törökülésbe.

-          Tudod te azt nagyon jól – kacsintott és felült. – Vagy részletezzem? – suttogta a fülembe. Nekem a lélegzetem is elállt. Újra megtörtént. Megcsókolt. Még most se tudom elhinni, hogy tényleg kellek neki. Óvatosan hátrafektetett és úgy csókolt tovább.

-          Azt hiszem, most már tudod – zihálta.

-          Ühüm – csak ennyit bírtam ’mondani’.

-          Na meg, azért azt se felejtsük el, hogy majdnem letépted rólam a törölközőt – vigyorgott rám. Elfordítottam a fejét, de mindig visszanézett, mint valami rugós játék. Csak mi tudunk elszórakozni így. Kb 5 percig csináltuk ezt, amikor már nem bírtuk tovább és hangosan felröhögtünk.

-          Amúgy – kezdte komolyan – én is jól gitározok, ugye? – kérdezte kicsit elpirulva.

-          Már mondtam, amikor Jake-el beszéltem és te is ott voltál.

-          Szóval kedvenc basszeros – vigyorgott.

-          Igeeen – húztam el a szó végét majd ’rávetettem’ magam.

Megcsókoltam, aztán csak feküdtem rajta, miközben ő ölelt. Minden olyan békés volt. Azt hiszem, kezdek beleszeretni. Viszont ott van Tom is…meg fogok őrülni.

-          Cassy, neked nincs fájdalomcsillapítód? – ordított Jake.

-          Menstruációs fájdalomra való jó lesz? – kiabáltam vissza. Hallottam, hogy Tom hangosan felröhögött. Lemásztam Ashről és elkezdtem kutatni a kistáskámban. Találtam egy levél fájdalomcsillapítót. Kivittem a másnaposoknak, akik leírhatatlan örömmel fogadtak.

-          Te vagy a megmentőnk – ugrott a nyakamba Jake, én pedig jól megszorongattam.

-          Kérlek, engedj el, semmi rosszat nem tettem – esedezett. Olyan aranyosan mondta, hogy megsajnáltam és elengedtem. – Ezt még megbosszulom – motyogta alig hallhatóan és egyre jobban távolodott. Csak megforgattam a szemeim és legyintettem.

-          Tessék, itt a gyógyszer. De Jake ne kapjon belőle! – adtam oda nővéremnek.

-          Gonosz – vigyorgott.

-          De ahogy látom nincs ellenedre – mondta Tom, majd bevette a tablettát. – Hogy Jake mit meg nem adna ezért. Már most jobb – ájuldozott a gitáros.

Én csak nevettem és bementem Ashhez.

-          Hahó, te sexisten. – Erre felkapta a fejét, amin jót mosolyogtam. – Kérsz valamit enni?

-          Kééérek – jött oda hozzám. – Méghozzá téged – mormogta a nyakamba.

-          Normális kajára gondoltam – mondtam nehezen.

-          Az is jöhet – csókolt egy utolsót a nyakamba, én pedig fellélegeztem.

Kicsit szédelegve, de elindultam a konyhába. Tom és Kayla még mindig kint beszélgettek. Akármiről is volt szó, valami közöm van hozzá, mert amint megláttak, rögtön elhallgattak.

-          Na miről beszélgettetek? – kérdeztem miközben a hűtőhöz sétáltam.

-          Arról, hogy mit kéne enni. Nincs túl sok kaja itthon, úgyhogy mit szólnátok egy pizzához?- kérdezte nővérem.

-          Pittsa? Benne vagyok – ugráltam.

-          Akkor ezt megbeszéltük. Neked songoku, igaz? – Csak kacsintottam egyet és el is indult a telefonjáért. Hallottam, hogy valamit beszélt Ashley-vel, de nem értettem mit.

Visszahajoltam a hűtőhöz, hogy keressek valamit inni. Úgy döntöttem kakaózok. Amikor felálltam, valaki átölelt hátulról, én pedig úgy megijedtem, hogy mindkettőnket nyakon öntöttem tejjel.

-          Óóó, basszus! – mondtam, majd megfordultam. Azt hittem Ash lesz mögöttem, mert ő szokott így meglepni.

-          Jujj, bocsi, bocsi, bocsiii – kértem elnézést szerencsétlen Tomtól. Megfogtam a legelső konyharuhát, ami a kezembe akadt és elkezdtem törölgetni. Szegény csak állt ott, és tűrt. De miért ölelt meg, főleg ilyen hirtelen?

-          Én bocs – fogta meg a kezem és mélyen a szemembe nézett. – Nem kellett volna így mögéd lopóznom – mosolyodott el. Ezúttal ő kezdte el törölgetni a nyakam, és a dekoltázsom. Amikor a pólóm nyakkivágásához ért elpirult és a keze is megremegett.

Azt hittem meg fog csókolni, úgy nézett rám. Lehet így is lett volna, ha nem csöngetnek. Tom eltávolodott tőlem, és lerakta a konyharuhát.

-          Azt hiszem, megyek és átöltözök. – Mire sikerült feleszmélnem, már el is tűnt.

Én is elindultam a szobába, viszont nekem nincs semmim, amit felvehetnék. Sőt, ez a póló is Ashleyé.

-          Sziasztok. Hát ti, mi járatban erre? – kérdezte nővére az újonnan érkezőket.

-          Szia Kaylaa. Idefele jövet találkoztam az unokatesómmal és gondoltam jöhetne ő is – mondta egy ismeretlen hang.

-          Szia, amúgy is hozzád akartam jönni. Csak nem tudtam, hol laksz – hallottam meg Vivi hangját és rohanni kezdtem és a nyakába ugrottam.

-          Neked is szia – nevetett. Elengedtem és akkor vettem észre, hogy ott van az unokatesója is. Már párszor találkoztam vele, úgyhogy már ismerem.

-          Sziasztok – mosolyogtam. – Ti mit kerestek itt?

-          Vivi mondta, hogy téged keres, úgyhogy segítettem neki.

-          Várjunk, ti ismeritek egymást? – kerekedtek el Kayla szemei.

-          Persze – nevetett Andi. – Rengeteget lógott nálunk.

-          Amúgy miért kerestél? – néztem barátnőmre. – Történt valami?

-          Igeen – mondta boldogan. – Apát már ma hazaengedik – kezdett el ugrálni örömében, én pedig csatlakoztam hozzá. – Amúgy…mi ez a fehér valami rajtad? – váltott témát. – És kié ez a póló? Ja, és ezt neked hoztam. Anyud küldi – adott a kezembe egy táskát.

-          Óó, köszi – mosolyogtam hálásan. Megfogtam Vivi kezét és elkezdtem húzni a szoba felé.

-          Amúgy, ez a fehér valami az tej, a póló pedig Ashley-é

Benyitottam a szobába és egy félmeztelen Ash feküdt az ágyon. Amikor meghallotta, hogy beléptünk felkapta a fejét.

-          Jéé, szia Vivi. A vadmacska becserkészett? – nézett rám perverzül.

-          Milyen vadmacska? – nézett értetlenül barátnőm. Megpróbáltam hangtalanul elosonni.

-          Hova osonsz cicus? – ölelt át hátulról Ash.

-          Afrancba! – morogtam. – Átöltözni. Véletlen volt, bocsi – mutattam neki a pólóját és ártatlanul néztem rá.

-          A kedvenc pólóm volt!

-          Tényleg bocsi. Majd…majd kimosom neked – néztem rá boci szemekkel.

-          Ne nézz így. Így nem tudok rád haragudni – fordult el.

-          Naaaa – folytattam.

-          Komolyan, már én is kezdem megsajnálni. Bocsáss már meg neki – mondta Vivi.

-          Imádlaaak – ugrottam mellé az ágyba.

-          És én már el is lettem felejtve? – szomorodott el Ash.

-          Dehogyis. Téged is imádlak – néztem rá boci szemekkel és hozzábújtam.

-          Csak nem egy bimbózó kapcsolatnak vagyok szemtanúja? – húzogatta szemöldökét Vivi.

-          Te csak meg ne szólalj – vigyorogtam rá.

-          Ezt hogy érted? – kezdett elpirulni.

-          Tudod te azt nagyon jól. Tegnap láttam, hogy mennyire összemelegedtetek Jackel – vigyorogtam még mindig.

-          Hát, igen. És ehhez nem is tudok mit hozzátenni – pirult el mostmár teljesen.

-          Júúj, ez tök jó – örültem.

-          Nekem mondod? – vigyorgott mostmár ő is.

-          Ööm, bocsi lányok, hogy közbe szólok, de Vivi, nem lenne bunkó és nagy kérés, hogy most egy kicsit menj ki? – kérdezte Ash és eléggé zavarban volt.

-          Máris megyek – mosolygott sejtelmesen. – Amúgy is beszélnem kell Kaylaval.

Vivi kiment és kettesben hagyott ezzel a nemnormálissal. Már megint itt vagyunk ketten.

-          Cassy, amit Vivi mondott…te mit gondolsz róla? – kérdezte vörös arccal.

-          Pontosan mire is gondolsz? – értetlenkedtem, bár sejtettem mire akar kilyukadni.