2013. nov. 5.

7. Great news~

Helloo~^^
Sikerült megírnom a következő részt. Remélem tetszeni fog.*-*
Köszönöm a piszkálást...ha az nincs, akkor még mindig az első mondatoknál tartanék.:D
Ismét szívesen fogadom a kommenteket, akár itt, akár facebookon.:)
Chuu~
-          Vigyázz el ne ess – ekkor már láttam, hogy vigyorog, én pedig a nyakába ugrottam. Amikor sikerült levakarnia magáról, következett a másik vigyori. Belőle is kiszorítottam minden levegőt az ölelésemmel.
-          Én is örülök, hogy látlak, de mindjárt megfulladok – nevetett elhalóan. Gyorsan elengedtem.
-          Bocsánat, de ú-ÚRISTEN! – és most a harmadik srácot fojtogattam.
-          Mi is örülünk neked, de még én se akarok megfulladni – nevetett, és lehámozta a karjaimat magáról. Most, hogy majdnem sikerült megfojtanom a fiúkat a lány felé fordultam, mert nem is figyeltem, hogy ki az.
-          Kayla? Te itt? És velük? – csodálkoztam.
-          Igen húgi, én itt és velük – vigyorgott rám. Mivel ő már ismert, megelőzte a fojtogató ölelésemet, és egy puszit nyomott az arcomra.
-          És amúgy mit kerestek ti itt? És hogy hogy nővéremmel vagytok? – néztem rájuk felváltva.
-          Hát, tudod az úgy volt….- kezdett bele Ashley, de Kayla nem hagyta, hogy befejezze.
-          Ez a 3 hülye eltévedt és hazafele találkoztam velük – mondta nővérem, mire három leesett állú pasi nézett rá.
-          Ti tényleg testvérek vagytok – mondta Jake.
-          Le se tagadhatnátok – Tom.
-          Hát az biztos, hogy nem tudnátok letagadni – nézett végig rajtunk Ash.
-          Perverz. – Erre a kijelentésemre csak kacsintott, mire mindenki felnevetett.
-          Vissza kéne mennem – sóhajtottam. – Jöttök ti is?
-          Persze, hiszen ezért is jöttünk – indult el Jake, mi pedig indultunk utána. Már bent voltunk, amikor megtorpant és hirtelen megfordult. – Merre kell menni? – kérdezte kicsit zavarban.
-          Gyertek utánam – nevettem, és előre mentem. Megálltam a kórterem ajtaja előtt és hátranéztem. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Eszméletlenül aranyosak voltak, ahogy libasorban álltak mögöttem, és egymás mögül kihajolva figyeltek. Amikor visszafordultam, hogy bemenjünk hirtelen kicsapódott az ajtó.
-          Cassy, min nevetsz ennyire? – nézett ki Vivi. Én csak rávigyorogtam és arrébb álltam. Ő teljesen lefagyott, amikor meglátta a három nemnormálist mögöttem.
-          Szia, te lennél Vivi, igaz? – mosolygott rá kedvesen Tom.
-          I-igen – dadogott drága barátnőm.
-          Jééééj, de jó téged is látni élőben – ugrott nyakába Ash. – Remélem apuddal minden oké – suttogta komolyan. Vivi csak szorosan megölelte, majd elengedte és rámosolygott.
-          Jaake – barátnőm szinte neki rohant a srácnak – köszönök mindent. Rengeteget segítettél nekem is, és szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Cassy-nek is – bújt hozzá. Jake csak szorosan megölelte.
-          Jakey, mégis mit szólna ehhez Ella? – piszkálta Ashley. Jake csak megforgatta a szemeit és elengedte Vivit.
Jót nevettünk ezen a jeleneten. Már kezdtem unni, hogy csak kint állunk, úgyhogy beljebb mentem. Bent Jack beszélgetett és nevetett Vivi apukájával, Crissy pedig felénk kapta a fejét, elkerekedtek a szemei és felsikított.
-          Úriste, Ashley Purdy és Jake Pitts a Black Veil Brides-ból! Ez most komoly? Miért? Hogyan? Ugye nem csak hallucinálok? És a legfontosabb, hol maradt Andy? – hadarta barátnőm kipirult arccal.
-          Mi nem vagyunk elegek? – tettetett szomorúságot Ash.
-          Ooo, dehogynem. Csak ő a kedvencem – pirult el még jobban. – Amúgy Crissy Ray vagyok – mosolygott a fiúkra.
-          Ashley Purdy, Jake Pitts és Tom Kaulitz – mutatott végig magukon Tom.
-          Tudom – kacsintott barátnőm.
-          Egyébként te nem angol vagy? Csak mert a nevednek olyan hangzása van – kérdezte tőle Jake.
-          De, az vagyok. Még kiskoromban költöztünk ide, úgyhogy itt nőttem fel Jackkel együtt – mutatott a háta mögé.
-          Sziasztok, Jack Müller – mutatkozott be szűkszavúan.
-          Jól gondolom, hogy te félig angol, félig német vagy?
-          Tökéletesen – mosolygott Jack.
-          Akkor már értem – hümmögött Jake.
A fiúk is beljebb jöttek, és kezdtünk elhelyezkedni, amikor jött az orvos és kitessékelt minket a szobából. Mindenki izgult, hogy mit fog mondani, de érthetően Vivi izgult a legjobban. Már indultam volna, hogy bíztassam, és kicsit megnyugtassam, amikor Jack lépett oda hozzá és megfogta a kezét. Vivi hálásan rámosolygott és hozzábújt.
-          Köszönöm – suttogta a mellkasába.
Crissy-vel egymásra mosolyogtunk, mert mindketten tudjuk már régóta, hogy odavannak egymásért. Én Tom és Kayla között álltam és mindkettejük kezét szorítottam, miközben mereven néztem az ajtót. Hirtelen kinyílt és az orvos boldogan lépett ki rajta. Vivi reménykedve lépett elé.
-          Hogy van az apám?
-          Jó hírem van. Az édesapja állapota rohamosan javul. Ha ez így folytatódik, akkor hétvégén már otthon lehet – közölte mosolyogva.
Vivin örömében elsírta magát és megölelte az orvost.
-          Ha apukád jobban lesz, akkor tarthatnánk Cassy-nek bulit – lelkesedett nővérem. Mi csak értetlenül néztünk, kivéve Tomot, akinek felcsillantak a szemei.
-          Ez egy nagyon jó ötlet – lelkesedett ő is. – Szólhatnánk a többieknek is, hogy jöjjenek.
-          Nem lenne az túl bonyolult nekik? Ne érts félre, nagyon örülnék neki, csak nem akarom, hogy baj legyen belőle. – Ők ketten nagyon jól elbeszélgettek és senki más nem értette miről is beszéltek, azon kívül, hogy bulit akartak csinálni…nekem. De miért?
-          Dehogy lenne baj. Sőt szerintem örülnének neki, főleg Bill – nevetett Tom.
-          Akkor jó – pacsizott vele nővérem.
-          Bocsi, hogy beleszólok, de milyen bulit akartok ti szervezni nekem?
-          Ne mond, hogy elfelejtetted? – nézett rám hitetlenkedve Kayla.
-          Ti is srácok? – kérdezte Tom a másik két fiút. – Pedig idefele jövet mondta Kayla.
-          De mit? – türelmetlenkedtem.
-          Te tényleg elfelejtetted – nevetett nővérem. – Pénteken 18 leszel te lökött.
-          Tééényleg – nyújtottam el az „é” betűt és homlokon csaptam magam. Hogy tudtam elfelejteni? Pedig már milyen régóta várom azt a napot.
-          Basszus, de jó, hogy emlékeztettetek. Annyi minden történt, hogy majdnem kiment a fejemből – kapott észbe Crissy is. Én csak elnevettem magam és megöleltem. – Bolond, sose felejteném el mikor születtél.
A többiek csak nevettek rajtunk. Vivi és Jack pedig bent voltak a kórteremben. Már akkor bementek, amikor az orvos elment. Feltűnt, hogy még mindig fogják egymás kezét. Berohantam és a nyakukba ugrottam hátulról, két oldalról átkarolva őket.
-          Örülök, hogy jobban van – mosolyogtam barátnőm apukájára.
-          Még szép, hogy jobban vagyok. Megígértem a lányomnak, hogy elmehet veled bulizni a szülinapodon, de tudom jól, ha én itt lennék, akkor nem szívesen menne el – mosolygott rá a lányára. Vivi lehajolt hozzá és átölelte.
-          Szeretlek apu. És igazad van. Akármennyire imádom ezt a hülyét, nem tudnálak itt hagyni – nyomott puszit az arcára.
-          Én is szeretlek titeket. Csak az elmúlt két percben voltam lökött, bolond és hülye – tettettem sértődöttséget.
-          De mi így szeretünk – néztek rám Jackkel boci szemekkel, én pedig nem bírtam tovább és elnevettem magam.
-          Embereeek – jött be nővérem. – A többiekkel megbeszéltük, hogy ha Vivi apukája rendbe jön, akkor csapunk egy naaagy bulit – jelentette be.
-          Hát akkor muszáj minél hamarabb felépülnöm. – Mindenki elnevette magát.
-          Már elég későre jár, nem kéne hazamenni? – kérdezte Jack.
-          Én nem megyek – mosolygott rá Vivi. – De ti nyugodtan menjetek. És te is Cassy! Pihenned kell, elég sok dolog történt ma veled – ölelt meg.
-          Te inkább meg se szólalj. Biztos ne maradjak veled?
-          Nem kell. Anya írt, hogy nemsokára itt lesz – mosolygott.
-          Hát jó. Akkor itt hagylak. Amúgy fiúk, ti merre mentek? – néztem a három zenészre.
-          Jönnek hozzám. Ahogy te is – jelentette ki nővérem.
-          Hát jó, akkor a szállás elintézve. Crissy, ti mentek haza?
-          Igen, én legalábbis – nézett kételkedve Jackre.
-          Ugyan már, nélkülem haza se jutnál – karolta át a nyakát.
-          Hát akkor mi lépünk. Viviii, vigyázz magadra, és bármi van hívj! – mondtam neki komolyan.
-          Ránk is számíthatsz – mondta Jake. – Önnek pedig jobbulást – mosolygott rá Vivi apukájára.
-          Viszlát, szia! – köszönt el mindenki.
Elindultunk a korházból, Jacktől és Crissy-től a parkolóban elköszöntünk és öten folytattuk az utat. Meglepődtem, hogy nővérem ilyen messze lakik. Lehet, hogy furcsa, de még sose voltam nála. Pont akkor költözött el, amikor elkezdődött otthon a balhé. Mindig is kíváncsi voltam merre, és milyen helyen lakik. Mivel már nem jártak a buszok, ezért kb fél órát sétáltunk, de megérte. Gyönyörű, kivilágított park volt a ház előtt. Ami amúgy nem volt túl nagy, de azért kicsinek se mondanám, főleg mert nem magas, hanem inkább hosszú volt. Sejtettem, hogy a nővérem nem fogja egy lepukkant kis lakással beérni, de erre akkor se számítottam. Még a fiúk is tátott szájjal bámultak, pedig nem hinném, hogy ők rosszabb helyen laknának.
-          Nem is tudtam, hogy Berlinnek van ilyen része is – álmélkodott Tom.
-          Bizony van – mosolygott Kayla. -  És itt laknék én – mondta büszkén.
-          Wow – én csak ennyit tudtam mondani, míg a másik két fiú meg se tudott szólalni.
-          Na, ne álldogáljunk itt kint, hideg van. Menjünk be.
Az épület belülről is csodás volt. Látszott rajta, hogy vigyáznak rá a lakók. Nővérem lakása a másodikon volt, úgyhogy én Tommal együtt nem mertem megkockáztatni a liftet, és még így is mi értünk fel hamarabb. Bevártuk a többieket, és Kayla megmutatta, hogy merre kell menni.
-          Isten hozott szerény hajlékomba – terelt minket be.
-          Ez minden, csak nem szerény – mondtam neki, mire felnevetett.
Egyedül él egy két és fél szobás lakásban. A konyha is hatalmas az otthonihoz képest, pedig nővérem nem is szeret főzni. Bár lehet, hogy ez megváltozott. A fürdő is lélegzetelállító: egy hatalmas macskalábas kád, egy zuhanyfülke és egy egész alakos tükör is helyet kapott.
-          Te komolyan egyedül élsz itt? – kérdezte Ashley.
-          Jajj, mintha te nem ilyen helyen élnél – nézett rá Jake. – Persze, amikor épp nem rajtam lógsz. – Ezen mindenki nevetett, csak Ash próbálta visszafogni a nevetését, de így is elmosolyodott.
-          De ezt én se tudom elhinni – néztem rá. – Nem költözhetek ide? – vetettem be kölyökkutyanézésemet, de nővérem csak nevetett és legyintett egyet. – Gonosz – mormoltam.
-          Az – kacsintott.
-          Na jó, utolsó kérdésem mára. Hol aludhatok? Mondjuk ha adsz egy takarót és egy kispárnát, akkor akár itt a földön is elalszok – ásítottam.
-          Dehogy alszol a földön. Hát az én szobámban csak egy ember fér el..ne kérdezd miért. Ott én alszok. A két vendégszobában pedig 2-2 ember bőven elfér.
-          Akkor én alszok Cassy-vel – kiáltott fel Ash.
-          Biztos akarom én ezt? – néztem rá vigyorogva, mire ő csak kacsintott. Már előre félek….

4 megjegyzés:

  1. Haaah :D ez a befejezés. Úristen :D én ha a helyében lennék .. juujj tuti akarnám :D mármint hogy velem aludjon.... xD :D szval. siess a következő résszel.
    Ui: már az előző résznél tudtam h ők azok akiket jóól megölelgetett :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el, ő is akarja...;D
      Sietek, ahogy tudok^^

      Törlés
  2. KHM . folytatást kérek.... DE AZONNAAaAAAAAAL :3

    VálaszTörlés