12. The film~

Helloo Minnaaa~

Ahogy ígértem, itt van az újabb fejezet.^^   Remélem az előző tetszett, nem kaptam túl sok véleményt róla.:3

Bízok benne, hogy ez is tetszeni fog.^^

Chuuu~

Már majdnem sikerült meglépnem, amikor hirtelen elkapott hátulról. Kifulladva terültünk el mindketten a padlón miközben nevettünk. Rég nem nevettem annyit, mint az elmúlt napokban. Hirtelen Ashley lépett be.

-          Ti meg mit csináltok? – kérdezte szemöldökét felvonva.

-          Egy kis reggeli torna – felelte még mindig nevetve Tom, majd felugrott és engem is felhúzott. Ránézett Ashre, és jobbnak látta, ha inkább elmegy.

-          Ugye nem haragszol? – bújtam hozzá.

-          Dehogy haragszok – ölelt át. – Csak még túl korán van az ilyenekhez.

-          Most komolyan. Mit csináltatok ti tegnap este, amíg én aludtam? Mindenki hulla, csak én pörgök. Ez így nem vicces.

-          Pedig nekem úgy tűnt, az előbb jól szórakoztál – vonta fel megint a szemöldökét.

-          Csak felébresztettem Tomot – vigyorogtam.

-          Rossz vagy – ölelt szorosan.

-          Hé, ne aludj el állva – toltam el magamtól.

-          Ha te azt tudnád, hogy ez mennyire kétértelmű volt most – túrt a hajába. Én az ajkamba haraptam és megint hozzábújtam.

-          Mennyire? – mormoltam a fülébe.

-          Nagyon – kacsintott. Most már nem csak én nevettem.

-          Mit csináljunk ma? – kérdezte élénkebben.

-          Hmm, nem tudom. Mondjuk reggelizhetnél, és közben megbeszéljük.

-          Rendben. Te nem eszel?

-          Nem, én már kajáltam. És nem, nem Tommal. – Előztem meg a kérdését.

-          Értem.

Miközben evett, megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Amíg Ash elkészült, én megnéztem mit adnak a mozikban és nem hittem a szememnek.

-          Ashley – ordítottam.

-          Hmmm? – jött ki fogkefével a szájában a fürdőből.

-          Mindjárt, egy perc – nevettem. – Csak azt akartam kérdezni, - folytattam – hogy komolyan adják a moziban a Legion of the black-et? – néztem rá csillogó szemekkel.

-          Micsoda? Máris ideért? – futott hozzám, már tiszta szájjal.

-          Ezek szerint.

-          Woo~Ow.

-          Nézzük meeg! Légysziiii. – Bevetettem kölyökkutya tekintetem, aminek nem tudott ellenállni.

-          Nézzük – mosolygott. – De csak mert te annyira szeretnéd. Nincs sok kedvem a saját arcunkat bámulni. – Próbált elfojtani egy vigyort, nem sok sikerrel.

-          Nem hívjuk el a többieket is? – lelkesedtem.

-          Hát, ha szeretnének, akkor jöjjenek – adta meg magát.

-          Ezaaaaaaaz! Köszönööm – ugrottam a nyakába és hosszú, szenvedélyes csókot adtam neki.

Amikor elváltunk belenéztem a szemébe. Vággyal teli volt, de elengedett. Látszott rajta, hogy nehezen tudja visszafogni magát. Hogy ne nehezítsem a dolgát, inkább kimentem. Már mindenki felöltözve reggelizett, de ugyanolyan fejjel, mint Tom nem rég. Próbáltam nem nevetni, de egy kis kuncogást így is hallattam. Közelebb mentem és a többiek felnéztek. Egytől egyig zombi tekintetük volt.

-          Jól vagytok? Sajnos már elfogyott a fájdalomcsillapítóm.

-          Neked is jó reggelt – mondta szarkasztikusan nővérem.

-          ’Reggelt – mondta Jake. Tom is csatlakozott hozzánk.

-          Ugye nem veszekedtetek az előbbi miatt? – kérdezte tőlem aggódva.

-          Dehogyis – vigyorogtam rá. – És csak azért nem kaptál el, mert szerencséd volt – böktem oldalba.

-          Csak szeretnéd – kacsintott, én pedig felnevettem.

-          Amúgy srácok, Ashel azt beszéltük, hogy elmegyünk moziba. Nem lenne kedvetek jönni?

-          Mit néznénk? – érdeklődött Jake.

-          Neked ismerős lesz – vigyorogtam rá, mire felvonta a szemöldökét. – Legion of the black!

-          Ó, cím alapján érdekesnek hangzik – mondta tesóm.

-          Az is – kacsintottam.

-          A címe nem rossz. Én benne vagyok – adta a közömböst Tom.

-          Hát, akkor ma mozizunk – pattant fel Pitts. – Ashley már beleegyezett?

-          Persze.

Mindenki elment készülődni, csak én voltam teljesen kész. Bár unalmamban én is felraktam egy kis enyhe sminket. A legtöbbet a BVB tagokra kellett várni. Amint megjelentek rájöttünk, miért. Tökéletesen beállított haj, visszafogott warpaint. Nem csoda, hisz az ő filmjüket nézzük. Mivel a mozi elég messze volt Kayla kocsijával mentünk, így kb. 20 perc alatt ott is voltunk. Hatalmas sor volt, pedig még volt 2 óra kezdésig. Szerencsénkre volt három eléggé befolyásos emberünk, akik közül kettő még a filmben is szerepel. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, pár lány felénk nézett, elkerekedett a szemük és felsikítottak. Felismertem közöttük a tegnapi vinnyogós csajt és barátnőit.

-          Kezdődik – sóhajtottak a fiúk.

-          Szeretnél hivatalosan is a barátnőm lenni? – kérdezte hirtelen Ashley.

-          Mi..micsoda? – dadogtam.

-          Nincs most erre idő – ragadta el mellőlem Ashleyt Jake és Tom.

Én csak tágra nyílt szemekkel néztem, nem értettem, hogy mi van. Kayla karon ragadott és követtük a fiúkat. Ők köszöntek a rajongóknak, még Tomot se kímélték, bár ő még mindig jobban járt, mint az én basszerosom. Mindenki aláírást akart, és legalább egy képet. A fiúk úgy döntöttek, hogy a sor végéről kezdik és így mindenki sorra került. Mi kis távolságból követtük őket. A mozi bejáratánál megálltunk és az igazgató már várt ránk. Pontosabban csak a fiúkat, de minket is beengedtek. Kiderült, hogy annyi az érdeklődő, hogy nem férnek be egy terembe, így még egy terembe lesz vetítés. Az igazgató és a két BVB-s megbeszélték, hogy ha már itt vannak, akkor a film után készségesen válaszolnak majd a rajongók kérdéseire.

Mivel Berlin legnagyobb mozijában voltunk, így volt egy kis páholyszerű rész, ahova minket ültettek. A film moziban még jobb volt, mint amit a netről szedtem. Mondjuk ez egyértelmű. Amikor elkezdődött, Kayla és Tom leesett állal nézték. Nem gondolták volna, hogy ez ilyen film lesz. És főleg nem azt, hogy a BVB filmje lesz. A film végén a két bandatag előre ment és kaptak egy-egy mikrofont. Az igazgató bejelentette, hogy lehetőség van kérdezni tőlük. A legelső kérdés, az volt, hogy van e Ashnek barátnője. Láttam, hogy Ashley a tömegen keresztül engem néz és kis gondolkozás után kijelentette, hogy nincs. Bevallom, szarul esett. Legalábbis először, de aztán rájöttem miért mondta. A második kérdést egy bizonyos vinnyogó hangú lány tette fel.

-          Ha nincs barátnőd, akkor mégis ki az a Cassy? Láttam, hogy most is veletek jött.

-          Egy nagyon jó barátunk – mondta mindkét fiú. – Ugyan úgy, mint a másik lány, Kayla. De semmi több.

Ezek után már csak a szokásos kérdések hangzottak el. Milyen lányok jönnek be? Mikor jönnek Németországba koncertre? És ehhez hasonlók..

-          Hát fiúk, le a kalappal. Ez a film nagyon jó lett. – Nővérem le volt nyűgözve.

-          Egyet kell értenem vele – bólogatott Tom, aki szintén teljesen elképedt.

-          Köszi – jöttek kicsit zavarba.

Engem csak egy dolog zavart. Méghozzá az, hogy nem lehettem közelebb Ashleyhez, mert rengeteg rajongó volt a környéken. Miután kajáltunk elindultunk haza. Otthon még nővérem csodálta a srácokat egy darabig, de aztán mindenki elment lefeküdni. Ashleyvel megint együtt zuhanyoztunk, de semmi több. Fáradtan dőltünk be az ágyba és egymásba gabalyodva aludtunk el. Másnap Tom közölte, hogy elmegy Loitschebe, meglátogatja a szüleit. Mindenkitől elbúcsúzott, aztán el is ment. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy beszáll egy fekete audiba. Gondolom elintézte, hogy jöjjenek érte. Azért sajnálom, hogy nem lesz itt a szülinapomon, pedig gondoltam ihatnánk valamit. Na mindegy, amíg a többiek itt vannak, nem fogok unatkozni. Egész nap csak a lakásban ültünk és a tv-t vakultuk, amikor megszólalt Ash telefonja. Nem tudom ki hívta, de közölte, hogy el kell mennie. Sürgős. Nem értettem, hogy mi történhetett, de nagy nehezen elengedtem. Lemondóan sóhajtottam, amikor láttam, hogy ő is egy hasonlóan sportos kocsiba száll be. Tippelni se tudtam, mi történhetett. Nem sokkal később Jake is közölte, hogy mennie kell, és ő is ugyan abba a kocsiba szállt, mint nem rég Ashley. Nővéremmel ketten maradtunk és úgy döntöttünk, hogy felnyaljuk a lakást, mert elég nagy a rumli. Én azzal kezdtem, hogy kimostam drága Ashleym pólóját, ami kedden balesetet szenvedett. Szerencsémre könnyen kijött belőle a folt, így folytattam a rendrakást a szobánkban. Minden felé szétdobált ruhák voltak, ami elég félreérthető volt. Összepakoltam mindent, és szép rend lett. Segítettem nővéremnek Tomék szobájában is, aztán folytattuk a nappalival, a közös fürdővel, végül a konyha maradt. Mivel eléggé megfogyatkozott az alkohol és természetesen a kaja is, ezért elmentünk bevásárolni. Nem volt messze a bevásárlóközpont, de jól tettük, hogy kocsival mentünk. Gyalog biztos nem bírtuk volna el azt a sok szatyrot. Amikor hazaértünk már sötétedett. Kipakoltunk a konyhában mindent és úgy döntöttünk főzünk valamit vacsorára. A legegyszerűbb megoldást választottuk: tükörtojás, mellé bacon. Isteni finom lett. Evés közben tv-t néztünk. Pont a híradó ment, amiben arról volt szó, hogy ma mutatták be a BVB filmjét. Természetesen voltak videók, beszámolók a rajongóktól és még mi is benne voltunk nővéremmel. Szerencsénkre, mi csak „jó barát”-ként lettünk megemlítve. Elég késő volt, mikor úgy döntöttünk lefekszünk aludni. Fura volt egyedül zuhanyozni, hamar végeztem. Felvettem Ashley egyik pólóját és bebújtam a takarója alá. Olyan illata volt, mint neki, így elég hamar elaludtam. Még sötét volt, amikor arra keltem, hogy valaki bejön a szobába. Ijedtemben teljesen lefagytam. Hallottam egy tompa puffanást, amit egy halk „au” követett. Ezután az ágy egy kicsit besüppedt, ahogy valaki rámászott. Megéreztem Ashley jellegzetes illatát, amitől rögtön ellazultam.

-          Boldog születésnapot, Egyetlenem – suttogta a fülembe, majd megcsókolta a nyakam.

Annyira meglepődtem, és olyan jól esett, nem bírtam megszólalni. Könnyek fojtogattak, így csak felé fordultam és megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt.

-          Hé, te sírsz? – kérdezte gyengéden, és letörölt egy könnycseppet.

-          Nem, csak….de – mondtam hülyén, miközben próbáltam abbahagyni a sírást. De nem ment. Ezek az öröm könnyei voltak. – Köszönöm. – Csókoltam meg újra.

-          Nincs mit megköszönnöd. – Nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. – Na de aludj, nem akartalak felébreszteni.

Én pedig vissza is aludtam. Reggel kómásan ébredtem, és Ashley nem volt mellettem. Nem voltam biztos benne, hogy tényleg megtörtént, vagy csak álmodtam.