Wow, megint hoztam egy részt.:D Azt hiszem elég gyorsan sikerült összehoznom, főleg, hogy már két napja megírtam.:D De most fel is rakom, remélem tetszeni fog. ^^ Légyszi komizzatok, sokat segít.^^
Jó olvasást.:3
Chuuu~
https://www.youtube.com/watch?v=g07DthCKqs0 ^^
-
Azt mondta, hogy hívja a rendőrséget. De nem
értettem, hogy miért van úgy kikészülve – nézett elgondolkozva nővérem.
-
Azért, mert a húga – mondtam, mire nővéremnek
leesett az álla.
-
Hogy mije? Pedig rendesnek tűnt a doki – húzta a
száját.
-
Nem hinném, hogy családi dolog lenne az őrület –
nevettem keserűen. – Bár, lehet, hogy mégis, mert az őrületbe tud kergetni a
hülyeségeivel.
-
Azt elhiszem – nevetett most már nővérem is.
-
Kicsim! – jelent meg Ashley az ajtóban, mire
széles, nyugodt mosoly jelent meg az arcomon. – Jól vagy? Amikor ideértem, pont
egy rendőr kocsiba ültették be azt a pszicho csajt, akit leszedtem rólad. –
Odajött hozzám, és a szemeiben rettegést láttam.
-
Nyugalom kincsem, – simítottam végig az arcán –
minden rendben. Kayla nem engedte, hogy bejöjjön, az orvos pedig hívta a
rendőröket – sikerült kicsit megnyugtatnom.
-
Umpf, elvitték a rendőrök, most már
megnyugodhatsz. De még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt tette – jött be Mitch
elkínzott arccal.
-
Köszönöm – mondtam hálásan. – És te is nyugodj
meg, minden rendben lesz.
-
Legalább biztonságban vagy – próbált mosolyogni,
de inkább egy fintor lett belőle. – Sajnálom, most megyek. Ha bármi kell, csak
kiálts, vagy nyomd meg a nővérhívót és jövök – sétált ki.
-
Neki meg mi a baja? – kérdezte barátom. – Ha jól
emlékszek ő volt ott a csajjal is. Már akkor is ki volt készülve.
-
Az a csaj, a húga, és nem képes elhinni, hogy
ezt tette – magyarázta nővérem.
-
Oh, szegény srác. Nem lennék a helyében.
Ez után a megjegyzés után kicsit vidámabb témákat beszéltünk
meg. Ashley elmondta, hogy a srácokkal mit beszéltek.
-
Megmondtam nekik, hogy most nem vagyok hajlandó
itt hagyni téged. Még az új album miatt se, úgyhogy ők fognak ide jönni. A TH-s
srácok azt mondták, hogy szívesen ajánlanak stúdiót – lelkendezett.
-
Akkor maradsz? – csillogtak a szemeim.
-
Bizony – vigyorgott és megcsókolt. – Nem foglak
itt hagyni, főleg nem ezek után.
-
Na és mi lesz, ha kiengednek, és minden újra
normális lesz? – tettem fel a legnehezebb kérdést.
-
Igazából, tegnap beszéltem anyukáddal erről –
kezdte el kicsit nehezen. – Ha te is szeretnéd, akkor velem jöhetnél Amerikába.
Van ott egy nagyon jó suli, ahol tanulhatnál akár németül is – hadarta.
-
Na álljunk meg egy kicsit – mondta nővérem. –
Nem rég kaptam vissza és te megint elvennéd? – kérdezte kicsit ingerülten és
szomorúan.
-
Nem igazán, csak akkor, ha ő is szeretne velem
jönni. Én nem kényszerítem semmire. Ha kell, akkor én maradok itt. Hajlandó
vagyok erre is miatta – mondta büszkén.
-
Kayla, ha valaki, akkor te tudod jól, hogy mi
volt mindig is az álmom – mosolyogtam rá, mire ő lemondóan bólintott.
-
Pontosan mi is?
-
Az, hogy Amerikában élhessen – suttogta Kayla,
mire egyetértően bólintottam.
-
És ha most nem megyek, akkor nem tudom mikor
lesz rá lehetőségem. De, ne szaladjunk ennyire előre. Először is kerüljek ki
innen, és még anyáékkal is meg kell beszélnem. A barátaimról nem is beszélve –
hadartam, és egyre bizonytalanabb lettem.
Ha elmegyek, akkor itt kell hagynom Vivit és a többieket. De
hát ezt eddig is tudtam, és ezzel együtt is el akartam menni. Főleg, ha
Ashley-vel lehetnék. De így hogy itt a lehetőség elbizonytalanodtam. Nem tudom,
mikor jöhetnék vissza, hogy láthassam azokat, akiket hátrahagyok. Viszont ha
nem megyek, akkor lehet nem lesz több ilyen lehetőségem. És lehet, hogy a
kapcsolatom Ashel se lenne akkor az igazi. Vááá, megőrülök, nem tudom
eldönteni.
-
Hé, nyugi. Nem kell most rögtön csomagolnod.
Csak akartam, hogy tudd, van egy ilyen lehetőség is – nyugtatott Ash. Észre se
vettem, hogy szinte a hajam téptem, miközben gondolkoztam.
-
Persze, oké, megnyugodtam – fújtam ki élesen a
levegőt.
-
Biztos? Ne hívjam a dokit?
-
Tuti, nem kell ilyen kis semmiség miatt szólni
neki. Van most elég baja, hagy nyugodjon le.
-
Mi? Ide jön? – kiabálta nővérem. – Biztos jó
ötlet ez? Mármint, egyedül vezetni hajnalban ekkora távolságot, nem túl
biztonságos – vette egyre halkabbra a hangját, és nem hallottam a beszélgetés
többi részét. Ashley-vel mindketten kérdőn néztünk rá, amikor letette a
telefont.
-
Mi történt?
-
Tom. Idejön.
-
Hogy mi? Mégis minek? – akadt ki Ash.
Meglepett a reakciója. Én legalábbis örülök annak, hogy jön
meglátogatni.
-
Bill most hívott vissza, és amikor mondtam, hogy
korházban vagy Tom meghallotta és nem lehetett hozzászólni. Autóba ült és
elindult ide. Viszont a kocsijukon elég régi gumik vannak, és ha kinézel, akkor
láthatod, hogy eléggé csúszósak az utak – világosított fel Kayla.
És tényleg igaza volt. Két dolog is igazolta, hogy csúsznak
az utak. Az egyik az, hogy szállingózott a hó, a másik pedig, hogy rengeteg
mentő jött és ment. Remélem, Tom épségben ideér.
-
Csak van annyi esze, hogy óvatosan vezet. Ugye?
– néztem aggódva nővéremre.
-
Nagyon remélem – fogta a fejét. – Elmegyek,
iszok egy kávét. Ash, te kérsz valamit?
-
Megyek veled, ha nem gond. Mindjárt jövök –
csókolt meg.
-
Persze – suttogtam az üres szobában. – Csak érj
ide épségben, kérlek – akadtam ki.
-
Kivel beszélgetsz? – jött be kedvenc dokim.
-
Az ördöggel – közöltem teljesen közömbösen, mire
egy pillanatra megfagyott, de aztán leült mellém.
-
Na és jó fej?
-
Az attól függ, hogy teljesül-e az, amit
kívántam.
-
Éértem, asszem – nézett furcsán.
-
Én se értem, nyugi – nevettem. – Amúgy kedves
doktor úr, meddig is kell majd itt maradnom?
-
Minél tovább, annál jobb…nekem – vigyorgott. –
De sajnos úgy tűnik, hogy a héten már elmehetsz – mondta szomorúan.
-
Mielőtt elmegyek, írd le nekem a beosztásod és
bejövök majd meglátogatni, jó? – vigasztaltam.
-
Csak ha te leírod a telefonszámod – kacsintott.
Megfogtam a telefonom és a kezébe nyomtam.
-
Írd be a számod. – Elképedve nézett rám, de
azért bepötyögte. Visszaadta, én pedig megcsörgettem. – Így már el tudod
menteni – vigyorogtam.
-
Óó, hogy én mennyire imádom ezt a vigyort –
viszonozta. – Kár, hogy itt van a barátod. Túl beszari vagyok – húzta a száját.
-
Van is okod rá – kacsintottam.
Még beszélgettünk egy darabig, aztán hívták, hogy nincs elég
orvos, így neki is el kellett mennie. Sok embert hoztak be a csúszós utak
miatt. Mielőtt elment volna, a lelkére kötöttem, hogy ha behoznak egy Tom
Kaulitz nevű pasast, azonnal szóljon. Nem sokkal később egy nővér jött be.
-
Sajnos nincs elég orvos, így most én végzem el a
reggeli vizitet – mondta kedvesen.
Megnézte a sebem, és azt mondta, hogy ha úgy érzem, tudok
eléggé vigyázni, akkor akár fel is állhatok, és sétálgathatok, ha már nagyon
unom magam. Mivel újabb negyed órát töltöttem egyedül, így megfogadtam, amit a
nővér mondott és nehezen, de sikerült felállnom. Amikor felegyenesedtem, egy
éles szúrást éreztem az oldalamban. Odakaptam a kezem, de nem ültem vissza.
Kicsit görnyedten, de sikerült kikecmeregnem a folyosóra. Már nagyon kellett a
mozgás. A folyosó végén volt egy nagy ablak, ami pont a kertre és a kapura
nézett. Láttam, hogy nővéremék kint ülnek egy padon és reggeliznek. Amikor
megláttam, hogy egy újabb mentő kanyarodik be, megfagyott bennem a vér. Egy
nagyon rossz érzés fogott el, pedig fogalmam se volt, hogy ki van benne. Amikor
kinyitották a kocsi ajtaját és kitolták a beteget, majdnem összeestem. Ilyen
messziről is felismertem azokat a fekete fonatokat, azokat a ruhákat, azt az
arcot. Szerencsémre, Mitch időben elkapott hátulról.
-
Úristen, Cassy! Mi történt?
-
Tooom! Nem hiszem el! Neee, ez nem történhet
meg! – ordítottam artikulálatlanul. - Mitch, nagyon fáj, nem bírom – sikítottam.
Még soha se éreztem ekkora fájdalmat, mint abban a pillanatban, amikor
megláttam őt egy hordágyon, véres fejjel, összetörten.
-
Nyugalom, minden rendben lesz – ölelt magához.
Én a nyakába temettem az arcom, úgy zokogtam tovább. – Visszaviszlek – döntötte
el.
Könnyedén felemelt és bevitt a korterembe. Lefektetett az
ágyba és kirohant. Nem is érzékeltem az időt, amikor már vissza is jött egy kis
üvegcsével és injekciós tűvel a kezében. Gyakorlott mozdulattal szívta fel az
üvegcse tartalmát és belefecskendezte az infúziós zacskóba. Észre se vettem,
hogy egy tű van a karomban, amihez az infúziót lehet csatlakoztatni. Persze az
előbbi összeomlásom során az is megsérült, így új helyre kellett szúrni, plusz
a vérzést is el kellett állítani. Szerencsémre jó kezekben voltam. De még a
nyugtató se enyhítette a fájdalmam. A könnyeim még mindig folytak, csak már nem
zokogtam, hanem mereven bámultam. Mindeközben egyetlen gondolat ismétlődött a
fejemben. Miattam. Miattam. Csak is miattam.
Uramisten.. nemár. Biztos, hogy Tom volt az? Nem lehet, hogy valaki más? Lécci ne csináld már ezt :D komolyan ki idegelnek ezek a részek :D viszont muhahah sokkal gyakrabban érkeznek és az a drága dokika se tudta megtenni amit tervezett. Nagyon helyes. Nem is hagynám, hogy elcsábítsa az én Ashleymtől! :DD♥♥ Ha már az enyém nem lehet.. :D akkor már kizárólag csak Cassyé :D
VálaszTörlésRemélem a kövivel is nagyon sietsz mert nagyon kíváncsi vagyok!! ^^. ♥♥♥
Igen, ő volt az.:l Valaki mást majd kinyírok lehet...még nem tudom ki lesz az, de valaki rosszul fog járni xd
TörlésBocsii, hogy ki idegelnek :D és Ash nálam szent és sérthetetlen, úgyhogy nyugi ^^ ♥
Sieteek ^^ ♥♥
TOOOOOOOM Cassy NEE! Oké észheztértem. Ne bántsd szegényt! Léccii lécciii mondd, hhogy nem lesz nagy baja! O.O amúgy jó rész csak idegösszeomlást kaptam XD siesss a kövivel! <3
VálaszTörlésnyaa, képes lennék én arra?:D nővéremnek is mondtam, hogy Cassy-t előbb kinyírnám x3
Törlésazért remélem minden oké...:D sieteek ^^ ♥
jaj csajszi ne :O szegény Tom :( nem halhat meg, TOM NEM HALHAT MEG! :'(
VálaszTörléskíváncsian várom a folytatást. :D
a folytatásból minden kiderül ;) sietek ^^
Törlés