19. Worst day ever~

Sziasztok!:)
Tudom, régen volt rész, sajnáloom..;__; <3  Ihlet hiányban szenvedtem, de ma este ezen felülkerekedtem, é sikerült megírnom.:D  Remélem tetszeni fog, és kapok majd komikat *.*
Jó olvasást ^^
Chuuu~
p.s morbid részek, csak saját felelősségre olvasni! x3

-                     Mm, mindig ilyen reggeli zuhanyzást akarook – morogta.

-                     Benne vagyok – vigyorogtam rá.

Miután végeztünk a „zuhanyzással”, felötöztem, sminkeltem, bepakoltam a sulis cuccom és indultam is. Már majdnem sikerült kiérnem a kapun, amikor Ashley utánam rohant.

-                     Várj – kiabálta. – Elviszlek kocsival – lihegte, amikor utolért.

-                     Tudod merre kell menni? – kérdeztem kétkedve.

-                     Passz, de majd te navigálsz – vigyorgott.

-                     Mehetünk – vigyorogtam vissza.

Lovagiasan kinyitotta nekem az ajtót és ő is beszállt a volán mögé. Elmehetnék navigátornak, mert csak egyszer tévedtünk el, és akkor se az én hibám volt. Szerencsére időben odaértünk. Ash megállt a járda mellett. Kiszállt és kinyitotta nekem is az ajtót.

-                     Vigyázz magadra – nézett komolyan a szemembe.

-                     Neked nem tudnék nemet mondani – öleltem meg. – De ez sajnos nem rajtam múlik – morogtam.

Elengedett és elnézett arra, amerre én is néztem az előbb. Én már a földet néztem, de tudtam, hogy észrevette azokat, akiktől szinte félek.

-                     Nem lesz baj – szorította meg a kezem. Ebben a pillanatban jelent meg Vivi és Jack kézenfogva.

-                     Jó reggelt – szökkent hozzánk V.

-                     Sziasztok – mondta Jack kicsit zavarban.

-                     Hali – mondtuk egyszerre Ashel, mire mindenki felnevetett.

-                     Szívesen dumálnánk még, de mennünk kéne. Mindjárt kezdődik az óra – húzta a száját Vivi.

-                     Menjetek csak. De vigyázzatok Cassy-re légyszi – kérte Ashley, mire morgolódtam kicsit. Én is tudok vigyázni magamra. – És persze magatokra is – mosolygott.

-                     Szia Kicsiiim – csókoltam meg.

-                     Sziasztok – intett búcsút.

Elindultunk az épület felé. Az ajtóból még visszanéztem, és láttam, hogy még ott ül a kocsiban és várja, hogy bemenjek. Tényleg nagyon féltett. Gyorsan bementem, nehogy meggondoljam magam, és megint otthon maradjak. Ahogy Vivivel elértük a termet, fordultam volna vissza, de karon ragadott és a helyemre rángatott. Leült és lehúzott maga mellé. Elkezdtünk mindenféle értelmetlenségről beszélni, csak hogy ne halljuk a megjegyzéseket.

-                     Sziasztook – jöttek oda Crissy-ék.

-                     Hali, jó újra látni titeket – mondta V.

-                     Hello – mosolyogtam. – Ha másért nem is, miattatok megéri bejönni.

-                     Nyugodtan haza mehetsz – mondta egy nagyon kedves osztálytársam.

-                     Hidd el, senkinek nem hiányoznál – szólalt meg.

-                     Hidd el, hogy de – mondta Aaron, aki még csak most jött meg.

-                     Aaron – ugrottam a nyakába. – Hiányoztáál – nyafogtam.

-                     Te is nekem kislány – ölelt meg.

-                     És mégis mit keresel itt?

-                     Láttam, ahogy Purdy elhajt, úgyhogy gondoltam, hogy itt vagy – magyarázta.

-                     Purdy? Úgy érted, hogy Ashley Purdy? – ámult el egyik plázacica osztálytársam, egy bizonyos Gitty, aki próbált hiteles BVB fannak tűnni, de mindenki tudta, hogy igazi fake.

-                     Igen, úgy – mondta értetlenül Aaron.

-                     És mégis hogy kötötted őt össze ezzel? – itt rám mutatott. – És mégis mit keresett itt?

-                     Úgy, hogy ő a barátom – mondtam halkan, remélve, hogy nem hallja meg, de nem volt szerencsém.

Láttam, ahogy megy fel benne a pumpa.

-                     Hogy a micsodád? Ne nevettess – röhögött fel erőltetetten.

-                     A barátja. Mi olyan meglepő ezen? – kérdezte Adam.

-                     Mégis miért hinném ezt el? Fogadjunk nem is volt itt, csak próbáljátok menőnek beállítani a csajt.

-                     Ha ez tényleg így van, akkor hogy készülhetett ez a kép? – mutatott valamit neki Jack a telefonján.

-                     Photoshop – vágta rá azonnal.

-                     Úgy, mint ezek is? – mutatott pár képet Vivi is. Ezeket már én is láttam. A bulimon készültek. A legtöbb képen én és Ashley voltunk, miközben táncoltunk, összebújtunk és volt egy tökéletesen lekapott csók is.

-                     Óó, ezeket nem is láttam – csodálkoztam. – Majd küldjétek át, légyszi, légyszi, légysziii – kértem kölyökkutya szemekkel.

-                     És mégis hol készültek? – akadékoskodott tovább.

-                     A szülinapomon – mondtam a képébe vigyorogva.

-                     Amin nem mellesleg Andy Biersack is énekelt, és fellépett a Tokio Hotel, úgyhogy szerintem csitt van – mondta Crissy.

-                     Aha, majd el is hiszem – mondta sajnálkozva, de látszott rajta, hogy mennyire kiakadt.

-                     Miért kellett visszajönnöm? – kérdeztem halkan, csak úgy magamtól.

-                     Azért, hogy velünk lehess – mondta Aaron, miközben átkarolt.

-                     Mondod ezt úgy, hogy csak spanyolon vagyunk együtt – karoltam én is át.

-                     Az is több mint a semmi.

Még szívesen beszélgettem volna vele, de bejött a tanár. Észre se vettük, hogy becsöngettek, így szegény Aaronnak rohannia kellett. A tanár szemlátomás elkönyvelte magába, hogy még élek és visszatértem, de különösebben nem izgatta a dolog.

Egész elviselhető volt a nap, egészen addig, amíg vége nem lett a sulinak. Mivel kedvenc nyelvórám, spanyol volt az utolsó órám, ezért Aaronnal mentünk ki. A parkoló felé mentünk, amikor megjelent Gitty.

-                     Mégis mit akarsz? – sóhajtottam.

-                     Ó, semmi nagy dolgot, – kezdte ártatlanul – csak annyit, hogy tűnj el innen, mert zavarod a levegőt.

-                     Szerintem neked kéne felszívódnod. Bár, jobban belegondolva lehet, hogy az már túl nagy mértékű környezet szennyezésnek számítana – gondolkoztam el. – Inkább csak menj az utamból, már elegem van belőled – mondtam fáradtan.

-                     Nem mersz egyedül járni? – kérdezte terelve a témát, és Aaronra bökött.

-                     Kiscsaj, nem illik mutogatni, mert rászoksz a lopásra. Ja, bocs, már késő. Így is lopod a stílusunk. – Aaron kis híján ugrásra készen állt mellettem.

-                     Hé, nyugi – súgtam neki.

-                     Najólvan, nekem most lett elegem belőled – kiáltotta Gitty és nekem ugrott.

Mivel nagydarab volt a csaj, így simán maga alá gyűrt és még Aaron se tudta leszedni rólam. Ott ütött, ahol ért. És ez legfőképp az arcom volt. Megpróbáltam küzdeni és Aaron is rángatta, de nem mentünk sokra, ugyan úgy püfölt tovább, miközben egyre változatosabban káromkodott. Akkor durrant el végképp az én agyam is, amikor a családomat kezdte szidni és fake-nek mert nevezni. Az utóbbit még elviselem, mert sűrűn megkapom, de a családomat hagyja ki a dologból, semmi köze hozzá. Mozdítottam egyet a csípőmön, így kibillent az egyensúlyából, és így sikerült elkapnom a haját. Egy kisebb tincs rögtön a kezemben maradt, de még így se szállt le rólam. Hasba vágtam, erre ő orron ütött, ami valószínűleg el is tört. Egyre homályosabban láttam, mert nem csak az orromból ömlött a vér, hanem a szám is felszakadt, és az arcomon is éktelenkedett pár seb. Felordítottam, amikor valaki belém rúgott. Pont egy bordámat találta el. Aaront is leszedték Gitty-ről, így nem maradt semmi esélyem. Biztos voltam benne, hogy meghalok. Körmeimet jó mélyre belevájtam az engem ütlegelő lány csupasz combjaiba, mire felsikított és legurult rólam. Hirtelen valaki áttört a tömegen. Ez nem volt más, mint az én hercegem. Bár nem szőke, és nem fehér lovon, de annál sokkal jobb, mert ő Ashley Purdy, maga a tökéletesség.

-                     Úristen, Cassy – akadt el a lélegzete.

Lehajolt, és homályosan, de láttam, hogy fátyolos a tekintete, aztán legördült egy könnycsepp az arcán. Bénán felemeltem az egyik kezem, és letöröltem.

-                     Nincs semmi baj – mondtam halkan. Iszonyatosan fájt az oldalam, azt hiszem a bordám is eltört, amibe belerúgtak.

-                     Most azonnal kiviszlek innen – mondta fojtottan, és végigsimított az arcomon. Éreztem, hogy ragacsos a tapintása, vagyis tuti tiszta vér az arcom.

-                     Sajnálom, hogy így kell látnod – mondtam, és már közel jártam a síráshoz. Ennek ellenére nem engedtem meg magamnak, hogy akár egy könnycsepp is elhagyja a szemem. Nem adom meg azt a boldogságot ezeknek a szörnyeknek, hogy sírni lássanak.

-                     Mi a franc folyik itt? – hallottam meg egy mély hangot. – Úramisten – akadt el a szava az igazgatónak, amikor odaért hozzám. – Most azonnal hívom a mentőket.

-                     Azt jól teszi – jegyezte meg Ash epésen.

Pár perc múlva megérkezett egy mentő rendőri kísérettel. Azonnal hozzánk siettek. Gitty lábát gyorsan megvizsgálták, kiderült, hogy beletört egy körmöm – szegény én – és miután a rendőrök kiderítették, hogy pontosan mi is történt elvitték a lányt. Engem a mentősök vettek kezelésbe. Láttam az arcukon, hogy elszörnyedtek. Gondolom attól, hogy egy lány képes ilyet tenni. Kaptam nyakmerevítőt, bár nem tudom minek és ráemeltek egy hordágyra. Betoltak a kocsiba, ahova Aaron csatlakozott hozzám Vivivel és Jackkel együtt, Ash pedig kocsival jött utánunk.

-                     Annyira sajnálom, hogy nem tudtam segíteni – mondta Aaron, a könnyeivel küszködve.

-                     Semmi gond, tudom, hogy megpróbáltad. Ha te nem lettél volna, tuti ott maradtam volna a földön. – Próbáltam érthetően beszélni, de mind a nyakmerevítő, mind a fájó bordám akadályozott ebben.

-                     És én se voltam ott, hogy segítsek – zokogta barátnőm.

-                     Ne emésszétek magatokat. Egyáltalán nem tehettek semmiről. – Próbáltam vigasztalni őket, de nem igazán sikerült.

Megérkeztünk a korházhoz, ahol Ashley azonnal csatlakozott hozzánk.

-                     Cassy – állított meg minket az ajtóban Jack. – Elmegyek anyudért. Most hívott, hogy el tudnám e hozni, mert minél hamarabb itt akar lenni.

-                     Rendben – motyogtam. Nem akartam, hogy így lásson, de nem tudtam ellene tenni.

Betoltak az épületbe, gyorsan elintézték a papírjaimat és már toltak is be egy vizsgálóba. Szokásos orvosom jött be.

-                     Cassy, veled meg mi történt?

-                     Egy kisebb baleset – zsörtölődtem.

-                     Azt látom. Melyik kis „cica” volt az?

-                     A fake csajszi.

-                     Remélem azért ő se úszta meg karcolás nélkül – mondta kicsit nevetve, miközben megtisztította az arcomat. – Úú, ez bizony eltört. – Ahogy ezt kimondta, egy mozdulattal visszarakta az elmozdult csontdarabot a helyére, mire kis híján felsikítottam.

-                     Auuu, legközelebb legalább figyelmeztess, hogy fájni fog – simogattam fájó részem. – Amúgy, beletört egy körmöm. Most várhatok egy csomó időt, mire visszanő, főleg, hogy teljesen letört, még vérzik is – mondtam, mintha ez lenne a legnagyobb gondom.

-                     Nem csalódtam benned – mondta és elkezdte végigtapogatni az oldalam. Amikor a jobb oldalamat zongorázta végig felszisszentem.

-                     Indulás röntgenre, jól sejtem? – kérdeztem.

-                     Bezony – mondta, és ki is tolt. Beszélt valamit a főnővérrel és továbbtolt a röntgenszobába. Ott lefényképezte az egész felső testem és már vissza is tolt a vizsgálóba.

-                     Rájöttem, hogy van valami jó a korházban – mondtam mosolyogva.

-                     És mi lenne az? – érdeklődött.

-                     Az, hogy mindenhova eltolnak, és semmit nem kell csinálnom – vigyorogtam.

Ő csak nevetett, aztán megkapta a képeket, és azokat kezdte tanulmányozni. Hümmögött vagy 5 percig, aztán komoly arccal fordult felém. O-óó, nem jó jel.