16. Home, sweet home~

Hello Minnaa~
Gomenne, hogy csak most hoztam a részt.:\  Igazából már egy ideje kész volt papíron, csak be kellett gépelnem.>_<" Na meg rászoktam a Vámpírnaplókra és Danisnotonfire videóira. Ha tudsz angolul, akkor érdemes megnézni a srácot :3 * http://www.youtube.com/channel/UCGjylN-4QCpn8XJ1uY-UOgA *
De nem is húzom tovább az időt, itt az új rész.^^ Remélem tetszeni fog, komikat, véleményeket várom.:3
Jó olvasást!^^
Chuuu~
p.s. +18 ~ ;)

-                    Segítek – engedett el mosollyal az arcán. – Amúgy, tetszik ez a köntös – jegyezte meg, mire pipacsvörös lettem.

Összepakoltunk mindent és Ashley elrakta a köntöst is, ami nem rég még rajtam volt. Kivittük a cuccunkat a folyosóra. Nővéremék a kanapén beszélgettek. Már Vivi is ott volt Jackkel együtt.

Megvártuk, míg mindenki felébred és elbúcsúztunk. Megköszöntem nekik, hogy eljöttek, aztán odaléptem nővéremhez.

-                    Köszönöm, hogy összehoztátok ezt az egészet, és hogy nálad csövelhettem – öleltem meg szorosan.

-                    Nincs mit – szorított meg ő is. – Ha el szeretnél menekülni valahova, akkor

-                    Ide fogok jönni – fejeztem be helyette mosolyogva. – Most már nem szabadulsz tőlem.

-                    Soha nem is akartam – mondta kicsit bűntudatosan.

-                    Lassan induljunk, mert sose érünk oda – jött oda hozzánk Ashley.

-                    Mindjárt, még Toméktól is elköszönök – mosolyogtam rá és elindultam az említett személy felé.

-                    Megjött a hercegnő, aki itt hagyta a tiaráját – vigyorgott rám.

-                    Tudtam, hogy itt hagyok még valamit. – Kicsit lehajoltam, hogy rám tudja tenni.

-                    Na, most már a helyén van – vigyorgott. – Mit hagysz még itt?

-                    Tééged – öleltem meg.

-                    Ajj, te – sóhajtott és magához szorított. – Hiányozni fogsz – puszilta meg a hajam.

-                    Te is nekem – néztem rá csillogó szemekkel.

-                    Amúgy, öcséd merre van? – váltottam témát.

-                    Azt mondta megkeresi nővéredet.

Elnéztem arra, amerről jöttem és tényleg ott beszélgettek. Tommal elindultunk feléjük.

-                    Biiiill! Hiányozni fogsz – ugrottam a nyakába. Szinte csak ő viseli el.

-                    Te is nekem rocker princess – ölelt meg.

-                    Nem akarok megzavarni semmit, de szerintem lassan indulnod kéne, mert Ashley kezd türelmetlen lenni – mondta nővérem.

-                    Még egyszer köszi mindenért. A koncertért meg főleg! – néztem rájuk még mindig csillogó szemekkel és elindultunk a kocsi felé.

Szinte már mindenki elindult, csak Ash és én meg Jack és Vivi voltunk még ott. Na meg a Kaulitz fiúk. Kayla elkezdett Ashel beszélgetni, így tökéletes volt a pillanat, hogy letámadjam a drága énekesmadárkát.

-                    Bill – böktem oldalba, hogy rám figyeljen. – Vigyázz Kaylara, nehogy összetörd, mert akkor én törlek össze téged – fenyegettem komolyan, de amikor nagyot nyelt elnevettem magam.

Megkönnyebbülten sóhajtott, mire újra felöltöttem komoly arcom.

-                    Komolyan gondoltam.

-                    Értem. És megígérem, hogy vigyázok rá – lágyult el a tekintete. Elmosolyodtam és megöleltem.

-                    Na, asszem én indulok – távolodtam el egy kicsit, majd nyomtam két puszit az arcára. Tom is kapott két cuppanóst, majd odamentem nővéremhez, akitől szintén érzékeny búcsút vettem.

-                    Majd nemsokára jövök megint – ígértem meg.

-                    Reméltem is – vigyorgott rám.

Ash is elbúcsúzott mindenkitől és Viviékkel együtt elindultunk. Belesüppedtem az ülésbe és élveztem, ahogy az audi száguld. Hamarosan kiértünk az autópályára. Rájöttem, miért imádom ezt az országot: nincs sebesség korlát. És ez csak még jobb, ha az ember egy audiban ül. Ránéztem Ashre. akin látszott, hogy mennyire élvezi. Egész úton BVB szólt a kocsiban, de az autópályán még hangosabbra vettem, mire Ash felnevetett.

-                    Lehet ideköltözök – nevetett és a szeme sarkából engem nézett.

-                    Nagy ágyam van – vigyorogtam rá. – De az utat nézd – szóltam rá, amikor rám nézett hatalmas szemekkel.

-                    Akkor ezt megbeszéltük – mosolygott elégedetten.

Az út nagy része csendben telt, leszámítva azt, hogy mindketten énekeltünk…bár én inkább csak dúdoltam, Ash teli torokból énekelte a dalaikat. Akár ő is lehetne az énekes. Nagyjából egy óra alatt Magdeburgba értünk. Onnantól én navigáltam és tíz perc múlva már a házunk előtt álltunk.

-                    Furcsa megint itthon lenni – szálltam ki a kocsiból.

-                    Kíváncsi vagyok a szüleidre – állt mellém Ash és megfogta a kezem.

-                    Anyával már találkoztál. Őt tuti bírni fogod. Apámat már nem biztos – húztam el a szám.

-                    Annyira rossz? – nézett rám aggódva.

-                    Majd meglátod – sóhajtottam és elengedtem a kezét.

A kocsi mögé mentem, hogy kiszedjem a csomagokat, de Ash gyorsabb volt és ügyesen kiemelte őket. Megfogta mindkettőnk cuccait, én pedig mutattam az utat. Az ajtó előtt megálltam, nagy levegőt vettem és benyitottam.

-                    Hahó, sziasztook – kiabáltam, hogy tudják, itthon vagyok.

-                    Cassy – jelent meg anyám a konyha felől. – Végre hazajöttél – ölelt meg, majd odalépett Ashez. –Jó újra látni. Remélem sokáig maradsz – mosolygott.

-                    Kislányom, végre itthon – jelent meg apám is és szorosan megölelt. – Boldog szülinapot drágám – puszilt meg.

-                    Köszönöm, apa – mosolyogtam rá.

-                    Jó napot – jött oda Ash. – Ashley Purdy vagyok. Örülök, hogy találkoztunk – nyújtott kezet.

-                    Szia Ashley. Nyugodtan tegezz. Hallottam, hogy sikerült meghódítanod a lányom szívét – rázta meg a kezét, én pedig teljesen elpirultam.

-                    Kértek valamit? Van süti is – mosolygott anya.

-                    Ön – kezdte volna Ashley, mire anya szigorúan nézett rá. – Te sütötted? – kérdezte végül, csillogó szemekkel.

-                    Igen.

-                    Akkor kérek – vigyorgott barátom.

-                    Mindjárt megyek én is, csak előbb kipakolok. – Már indultam volna a csomagokért, de apa már fel is kapta őket.

-                    Menj csak. Felviszem ezeket, utána csatlakozok én is.

-                    Rendben, köszi – nyomtam puszit az arcára.

Ash és anya után indultam a konyhába. Isteni illatok voltak. Ash már az asztalnál ült és falta a sütiket. Oda léptem anyához.

-                    Segítsek valamit?

-                    Nem kell – mosolygott majd megfordult. – Ne egyél túl sokat, mert nemsokára kész a vacsora – szólt rá barátomra. Nevetve ültem le mellé.

-                    Tényleg ne egyél többet, mert megbánod. Amit anya főz, az finomabb, mint amit süt. Ha ez lehetséges egyáltalán – gondolkoztam el.

-                    Okéé, csak még ezt az egyet – nézett boci szemekkel, mire anya felnevetett és a fejét csóválta.

-                    Kérsz valamit inni? – kérdeztem.

-                    Nem, köszi. Majd kaja után. Most inkább megnézném a szobád – nézett csillogó szemekkel.

-                    Jólvan – nevettem. – Gyere – húztam ki a konyhából, fel az emeletre. A szobám előtt megálltam. Mielőtt benyitottam volna ránéztem. Már-már pattogott, annyira várta, hogy bemehessen. Elgondolkoztam azon, hogy először körbevezetem a ház többi részén, és csak utána engedem be az én kis birodalmamba, de ennyire szemét még én se vagyok. Nagy levegőt vettem, benyitottam és behúztam Asht magam után. Lehuppantam az ágyamra, Ash pedig megállt a szoba közepén és ott forgott körbe.

-                    WooOow! Te aztán szereted a bandánk – vigyorgott. Megöleltem a párnám, amit még nem vett észre. A kedvenc képem volt rajta Ashleyről.

-                    Mi van nálad? – emelte fel a szemöldökét, mire vörös fejjel nyújtottam át neki.

-                    Ó, de kis aranyos – vigyorodott el és ledöntött az ágyra. – Szeretlek, te kis megszállott – csókolt meg.

-                    Hát még én téged – motyogtam és kézzel lábbal átfontam, ő pedig elkezdte csókolgatni a nyakam.

-                    Kész a kajaa! – hallottuk meg anyám hangját lentről.

-                    Nem várhatna még? Szerintem sülhet még az a csirke – morogta a nyakamba barátom.

-                    Jó lenne – morogtam én is. – De ha nem megyünk, akkor ő fog feljönni – sóhajtottam, mire Ash megmerevedett és lehámozott magáról.

-                    Na, mi az? Csak nem félsz? – vigyorogtam és felültem.

-                    Á, dehogy – mondta, de a tekintete másról árulkodott.

-                    Na gyere – húztam magam után még mindig vigyorogva.

-                    Óó, de jó illat van – szimatolt Ash.

Leültünk az asztal köré és anya az asztalra tette híres hústortáját.

-                    Mmm, nyami. Gyertyát nem kapok? – vigyorogtam. Mindenki értetlenül nézett. – Elvégre, most lettem 18, és ez egy húsTORTA – magyaráztam.

Senki nem mondott semmit, csak apa állt fel és kezdett el keresgélni a fiókokban.

-                    Megvan – jelentette be és visszasétált az asztalhoz. – Tessék – szúrt bele két gyertyát: egy 1-est és egy 8-ast és mosolygott. Rég láttam már mosolyogni. Gyorsan meggyújtotta.

-                    Köszönöööm – mondtam csillogó szemekkel és elfújtam a gyertyákat.

-                    Na, most már vágjuk fel, mert nagyon éhes vagyok. – A hatás kedvéért meg is kordult apum gyomra. Kivettem a gyertyákat és mindenki szedett magának. Csendben ettünk.

-                    Ez nagyon finom lett, Frau Schwarz – mondta jóllakottan Ash.

-                    Örülök, hogy ízlett – mosolygott anya.

-                    Mondta Kayla, hogy lassan eszel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire – vigyorgott rám barátom, amikor már csak én ettem.

-                    Én így vigyázok az alakomra.

-                    Nem értem minek vigyázni rá – forgatta a szemeit.

-                    Mert másképp nem tetszenék neked – motyogtam. Meglágyult a tekintete.

-                    Soha nem tudnál lerázni – kacsintott, én pedig felnevettem.

-                    Köszönöm az ebédet – vigyorogtam anyára.

-                    Egészségedre – nevetett.

-                    Segítsek mosogatni?

-                    Nem kell. Menjetek csak pihenni.

Anyára hallgatva felmentünk a szobámba.

-                    Hol is hagytuk abba? – kérdezte Ash, miközben bezárta az ajtót és a tekintete hihetetlen perverz volt.

Nem válaszoltam, helyette inkább lecsaptam az ajkaira.

-                    Égessük el azokat a kalóriákat – vigyorogtam bele a csókba.

-                    Benne vagyok – motyogta ajkaimba.

Végigsimított a lábaimon és a térdemnél megállt. Belemarkolt és felemelt. Átkulcsoltam a derekát, ő pedig elindult velem az ágyam felé. Óvatosan ledöntött rá, de ajkaink nem szakadtak el. Ash áttért a nyakamra, én pedig felnyögtem, amikor megharapott. Elkezdtem pólón keresztül karmolászni, egyre lejjebb haladva. Amikor elértem a pólója szélét, besimítottam alá. Szinte lesimogattam róla a fölsőjét, majd ő is megszabadított az enyémtől. Az ajkai felfedező útra indultak a testemen, egészen a nadrágomig. Ott elidőzött kicsit és egyik ujját bedugta alá. Aztán gyorsan kigombolta és lehúzta rólam. Nem hagyta, hogy én is ezt tegyem vele, mert ajkai ismét megtaláltak, csak ezúttal a lábaimnál. Amikor elérte a combjaim felső részét, kicsit megállt. Én már zihálva vettem a levegőt. Végül nyomott egy-egy puszit mindkét oldalra és újra fölém mászott. Kezei ügyesen kapcsolták ki a melltartóm és lecsapott a melleimre. Halkan nyögdécseltem és az ágyékomban a forróság kezdett elviselhetetlen lenni. Hirtelen fordítottam a helyzeten és én kerültem felülre. Elkezdtem csókolgatni a nyakát és egyre lentebb haladtam. Az Outlaw tetkóját körbecsókoltam, majd továbbhaladtam az egyre domborodó nadrágja felé. Gyorsan kigomboltam és lerángattam róla. Alsógatyán keresztül csókoltam meg férfiasságát, mire elakadt a lélegzete is. Óvatosan kiszabadítottam és végignyaltam. Ő belemarkolt a hajamba, majd a számba tolta magát. Fejét hátradöntötte és halkan nyögdécselt, ahogy mozgattam a fejem. Hirtelen leállított, lemászott az ágyról és egy kis csomagocskával tért vissza. Feltépte és magára görgette az óvszert. Óvatosan belém hatolt. Érzékien mozgott bennem. Próbáltam halk maradni, de elég nehéz volt. Ash kicsit oldalra fordított, így jobban hozzám fért és gyorsított a tempón. Hamarosan mindketten egy nagy nyögéssel mentünk el. Egy darabig csak feküdtünk egymásba fonódva és próbáltunk nyugodtabban lélegezni. Ashley kidobta a kis csomagot és visszamászott mellém. Szorosan összebújva, meztelenül feküdtünk az ágyamon.

Amikor kinyitottam a szemem már sötét volt, és mi még mindig ugyanúgy feküdtünk. A nyakam nagyon fájt, ezért megpróbáltam kiszabadulni a szoros ölelésből, úgy, hogy ne ébresszem fel Ashleyt. Ez persze nem sikerült.