18. Anime madness~

Helloo Minnaaa~ ^^
Meghoztam az új részt, ami...hogy is mondjam. Eléggé random lett. Ami eszembe jutott leírtam..x3  Az eleje az igazán én vagyok. :D  A vége pedig...majd meglátjátok ;)
Remélem tetszeni fog, és nem lett túl unalmas.:3 És ha bármi hülyeség van benne, akkor nyugodtan szóljatok..:3
Jó olvasást.^^
Chuuu~  :*
p.s. vége +18

*ez a kép annyira...nyuuu *.*   imádom~  Hachi&Nobu*

-          Amúgy, történt valami? Vagy mi ez a hirtelen látogatás? – kérdeztem Vivit, amikor már biztonságban tudtam a kulcsot.

-          Már nem is jöhetek, ha nincs semmi bajom? – kérdezte kicsit felháborodva, de nevetve.

-          Jaajj, dehogynem – öleltem meg. – Tudod jól, hogy bármikor jöhetsz.

-          Tudom, ezért is vagyok itt – vigyorgott. – Unatkoztam otthon.

-          Ahha, szóval, ha unatkozol, akkor ide jössz – következtetett nagyon okos barátom. – És mégis mit szoktatok ti csinálni? – vonta fel egyik szemöldökét.

-          Nem akarod te azt tudni – kacsintott Vivi, én pedig csak nevettem.

-          Na, kivele – unszolt.

-          Biztos vagy benne? – vigyorogtam rá, miközben még mindig Vivit karoltam át.

-          Igen?! – Nem vagyok biztos, hogy ez kijelentés volt.

-          Hát jó..kedvenc elfoglaltságunk, hogy pasikat bambulunk neten. Van egy srác, akit nagyon sokat néztünk, mert Cassy nagyon oda van érte. Nem tudom ismered e a BVB basszerosát? – Ez enyhe célzás lett volna barátnőmtől, azthiszem.

-          Hmm, rémlik valami – gondolkozott el. – Várjunk, szóval nektek az a szabadidős elfoglaltságotok, hogy engem bámultok? – esett le az álla.

-          Így is fogalmazhatunk – mondta Vivi.

-          Pontosabban nem csak téged – pusziltam meg.

-          Hogy mi van? – Azt hiszem egy kicsit féltékeny a drágám.

-          Rólad már minden képet legalább ezerszer láttam. Néha kell a változatosság – magyaráztam neki. – Ez persze nem igaz arra, amikor élőben látlak – bújtam hozzá. Szerencsére nem haragudhatott nagyon, mert megölelt.

-          Na és most mit szeretnétek csinálni? – kérdezte végül Ash és elengedett.

-          Ooum, mivel te szerintem nem szeretnél se képeket, se videókat nézni a nap hátralévő részében, ezért nem tudom.

-          Hmm, szerintem animét se szeretnél nagyon nézni – csatlakoztam Vivihez.

-          Az attól függ, milyen anime – vágta rá Ashley, nekem pedig leesett az állam.

-          Nem Hello Kitty – mondta neki V.

-          Én a Kuroshitsujira szavazok – mondtam csillogó szemekkel.

-          Biztos vagy abban, hogy azt Ashley el tudná viselni? – kételkedett V.

-          Miért? Miről szól? – értetlenkedett az előbb említett.

-          Nem az a baj, hogy miről szól. Sokkal inkább az egyik szereplő. Nem biztos, hogy kibírnád Cassy reakcióit – világosította fel készségesen barátnőm.

-          De ha egyszer olyan tökéletes? – nyávogtam.

-          Na most már kíváncsi lettem. Nézzük meg.

-          Ne felejtsd el, hogy te akartad! – figyelmeztettük.

Kerestünk rágcsát, meg piát és felcuccoltunk a szobámba. Gyorsan rákötöttem a laptopom a tv-re, hogy nagy képernyőn nézhessük Mr. Tökély-t. Elkezdtük nézni és úgy tűnt, hogy Ashley-nek is tetszik. Egészen addig, amíg meg nem láttam a démoni komornyikot, Sebastiant, mert kb megőrültem. Még Ash-ért se vagyok annyira oda, – mint fangirl – mint érte. Az első három részt még kibírta, de utána feladta.

-          Oké, ez nekem tényleg nem megy. Hogy lehet ennyire odáig lenni egy kitalált karakterért? – akadt kissé ki barátom.

-          Én mondtam – okoskodott V.

-          Bocsi, de ilyen az, ha igazán fangörcsöm van – pirultam el.

-          Azt hiszem meg tudom érteni – sóhajtott. – Valamilyen szinten tényleg tökéletes, csak éppen kitalált. Nem csodálom, hogy ennyi csaj van oda és vissza az animéktől.

-          Általában sokkal jobb, mint a valóság. Legalábbis addig így gondoltam, amíg nem találkoztunk – öleltem meg és ő is magához szorított.

-          Van még olyan anime, ami ilyen hatással van rá?

-          Éppenséggel van egy, ami talán még rosszabbul, vagy éppen jobban, hat rá. Nézőpont kérdése.

-          Hé, ne beszéljetek úgy rólam, mintha nem lennék itt.

-          És melyik az?

-          Mondom ne!

-          Nana. Már vagy ezerszer látta, de még mindig képes végig izgulni – kuncogott barátnőm.

Meguntam, hogy nem vettek tudomást rólam, úgyhogy beraktam a szóban forgó anime első részét. Nem volt nehéz megtalálni, mivel van egy lejátszási listám, ahol sorban vannak a részek. Visszamásztam az ágyamra, a tálakat az ölembe vettem és átadtam magam az animének. Már a 13. résznél járt, amikor feltűnt, hogy Ash bealudt, Vivi pedig velem együtt nézi. Ez a rész a fordulópont, általában a 14-en elsírom magam. Amikor vége lett a 13. epizódnak hallottam, hogy nyílik az ajtó. Gyorsan, de mégis halkan lementem a lépcsőn. Anya ért haza. Nem gondoltam volna, hogy már ilyen késő van.

-          Szia anya – köszöntem neki.

-          Szia Cass – puszilt meg. – Ashley merre van?

-          Fent alszik. Nem bírja az animéket – nevettem halkan.

-          Te komolyan azzal kínoztad szegényt?

-          Nem kínoztam, és amúgy se egyedül. Plusz, ő is beleegyezett.

-          Vivi is itt van? – csodálkozott anyum.

-          Igen, csókolom – köszönt ő is.

-          Szia – mosolygott rá anya. – Ettetek már?

-          Másból se állt a délutánunk – nevetett V.

-          Gondolhattam volna – nevetett anya is. – Na én elmegyek fürödni, aztán főzök valamit.

-          Okés, mi megyünk vissza – és már ott se voltunk.

Visszamentünk a szobámba, és folytattuk, ahol abbahagytuk. 14. rész. Tényleg nem bírtam ki sírás nélkül, amivel még Asht is sikerült felébresztenem.

-          Hé, mi a baj? – kérdezte kómásan, aggódva.

-          Ha-hachit megcsalta az a köcsög Nobu – mondtam szipogva, ő pedig csak értetlenül nézett. Aztán leesett neki, amikor barátnőm is elkezdett szipogni mellettem.

-          Hogy lehet ilyen kegyetlen?

-          Ti még mindig ezt nézitek? – sóhajtott.

-          Te úgyis aludtál – vontunk vállat.

-          Na jó, akkor nézzük. – Megragadta az egyik popcornos tálat és keményen koncentrált. Ettől függetlenül a rész felénél bealudt megint.

-          Szerinted megszívassuk valahogy? – kérdezte Vivi, amikor vége lett a résznek.

-          Áá, nem kell. Elég szívás lesz neki, hogy még hajának is popcorn szaga lesz, és remélhetőleg arra ébred majd, hogy egy darabka az orrába szorult – fejtettem ki véleményem.

-          Ahhoz képest, hogy milyen rendesnek tűnsz, igazán ördögi vagy. Bár, ezt eddig is tudtam – vigyorgott rám V.

-          És a hasonló emberek jó barátok lesznek – kacsintottam, mire még szélesebben vigyorgott.

Elcsendesültünk, mert kezdődött a következő rész. Kb a sorozat feléig jutottunk, amikor rájöttünk, hogy lassan nem ártana aludni, mert holnap..vagyis ma mindkettőnknek suli. Szétszedtem a gépet és a tv-t és kikapcsoltam őket. Vivivel úgy döntöttünk, hogy a zuhanyzás várhat holnap reggelig, és ruhástul befeküdtünk az ágyba. Szerencsére elég nagy volt, hogy elférjünk Ashley mellett, aki még mindig félig ülve aludt. Nem akartuk megzavarni, úgyhogy halkan beszélgettünk még egy kicsit, aztán mindkettőnket elnyomott az álom. Hajnali 6-kor arra ébredtünk, hogy Ashley ráborult mindkettőnkre. Először azt hittem, hogy alvás közben dőlt el, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Teljesen kétségbeesett, mert arra ébredt, hogy nem kap levegőt. Ez nem másnak volt köszönhető, mint egy darabka pattogatott kukoricának. Amikor ezt észrevettük Vivel szakadtunk a röhögéstől.

-          Haha, nagyon vicces – mondta Ash orrhangon.

-          Tényleg az. – Már konkrétan sírtunk a nevetéstől.

Próbáltam kicsit összeszedni magam, és segíteni neki valahogy, de nem igazán jött össze. Aztán sikerült megoldania. Befogta az orrának egyik – üres – oldalát, a másikból pedig egy erős fújással kilőtte a darabkát. Azt hiszem, nem kell mondani, hogy ezen még jobban nevettünk, Ashley pedig az orrát fogta fájdalmában.

-          J-jól va-vagy? – mondtam ki nehezen.

-          Azt hiszem életben maradok – morogta.

-          Ennek örülök – mondtam egy kicsit nyugodtabban, de ahogy ránéztem barátnőmre, újra elkezdtem röhögni.

-          Amúgy nektek nem kéne suliba menni? Ahogy elnézem még nem is fürödtetek – jegyezte meg párom.

-          Jó meglátás – mondtam még mindig kicsit nevetve.

-          Igaz. Asszem lépek. Hazamegyek, aztán suliban találkozunk – nyomott puszit az arcomra Vivi és gyorsan összeszedve magát elment.

-          Nekem se ártana készülődnöm – sóhajtottam. – Itthon akarok maradni veleed – nyavalyogtam.

-          Nekem tökéletesen megfelel ez az ötlet – vigyorgott.

-          Az a baj, hogy most már végképp nincs honnan igazolást szereznem – szontyolodtam el.

-          Akkor legalább a reggelt használjuk ki. – Már mászott volna rám, amikor gyorsan felpattantam.

-          Nem lehet, mert elkések.

-          Gyors leszek – ígérte.

-          Majd délután – nevettem és bementem a fürdőbe.

Már a zuhany alatt álltam, amikor eszembe jutott, hogy elkövettem egy nagy hibát. Nem zártam kulcsra az ajtót. És ez onnan jutott eszembe, hogy hallottam, ahogy kinyílik.

-          De én most akarom – lépett be mögém a meztelen Ashley.

Most komolyan. Ki tudna neki ellenállni? Főleg úgy, hogy látni mennyire kíván. Elkezdte csókolgatni a nyakam és közben maga felé fordított. Neki nyomott a falnak és óvatosan felemelt.

-          Mondjuk, van még több mint fél órám – suttogtam.

-          Na, látod. Töltsük el hasznosan.

Ahogy ezt kimondta belém hatolt, én pedig felnyögtem a kellemes érzéstől. Szorosan hozzám simult, úgy mozgott bennem. Nem kellett túl sok idő, míg a csúcsra értem, de neki még nem volt elég. Tovább mozgott, egyre gyorsított, én pedig ismét közeledtem. Pár perc múlva ismét elmentem egy hangos nyögés kíséretében, ő pedig gyorsan kihúzódott belőlem. Először nem értettem miért, de nem kellett sokat gondolkoznom, és rájöttem. A víz és a gumi nem túl jó barátok. Óvatosan elengedett, én pedig lenyúltam a még mindig ágaskodó férfiasságához. Leszedtem róla a már elázott gumit és elkezdtem mozgatni rajta az ujjaimat. Szorosan fogtam, ő pedig a nyakamba fúrta a fejét, úgy nyögdécselt. Egyre gyorsabban mozgattam a kezem, és éreztem, hogy közelít. Hamarosan egy mély nyögéssel ment el.

-          Mm, mindig ilyen reggeli zuhanyzást akarook – morogta.

-          Benne vagyok – vigyorogtam rá.