14. Party~

Hello Minnaa~
Tudom, már nagyon rég hoztam frisset és ezt nagyon sajnálom!:\ Jövőre megpróbálok majd gyorsabb lenni.^^
Na de sikerült összehoznom az új részt, úgyhogy olvassátok.:D  Remélem tetszik majd.:) Ha bármi elírás van benne, akkor azért bocsánat, remélem nővérem majd szól, mint mindig.^^
Jó olvasást.:)
Chuuu~

Ő pedig nem más, mint Ria Sommerfeld~

A zene még mindig hangosan szólt, de a lakás üres volt. Ash lépett ki utánam teljesen felöltözve, még a cipőjét is felvette. Nem értettem mi van, de ő se magyarázta meg, csak felkapott egy kocsi kulcsot, rám adta a kabátom és elkezdett kifelé vezetni.

Lent, a ház előtt állt egy hófehér audi, aminek Ashley kinyitotta előttem az ajtaját. Megkerülte az autót és beült a volán mögé és elindultunk az éjszakába. Fél órát autóztunk néma csendben, amikor hirtelen megálltunk egy sikátornál. Kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Megfogta a kezem és egy fekete, fém ajtóhoz vezetett. Benyitott és az ajtó túloldalán egy nagydarab kidobó nézett ránk. Pár percig csak nézett, aztán a nyakunkba akasztott egy-egy backstage jegyet. Egy kis folyosón vezetett végig, aminek a végén egy újabb ajtó volt. Ash hangosan bekopogott és az eddigi halk morajlás elhallgatott. A szeme sarkából rám pillantott és lassan benyitott. Amint elkezdett nyílni az ajtó, elindult egy lassú gitár szólam, aztán csatlakozott hozzá a dob, a basszus és végül az ének. Pár száz ember kezdett el sikítozni, énekelni a Dursh den Monsun-ra. Egy kis külön részen ott volt mindenki, aki nővéremnél és Adam is csatlakozott hozzájuk. Vége lett a számnak, mire sikerült felfognom pontosan hol is vagyok, mi is történik és észrevettem, hogy legördült pár könnycsepp az arcomon.

-          Hello Berlin! Rég jártunk már erre és köszönjük, hogy eljöttetek. Hihetetlen jó érzés – kezdett Bill beszélni, és látszott rajta, hogy kicsit meghatódott…hát még a rajongók! – Az, hogy most itt vagyunk, egyik barátnőnknek köszönhető. Cassy, még egyszer boldog szülinapot – mosolygott rám.

-          Boldog szülinapot hercegnő! – szólalt meg Tom is, majd a többiek is csatlakoztak hozzá.

-          Ti, akik most itt vagytok, igazi Aliennek mondhatjátok magatokat – vette át a szót újra Bill, mire Tom elkezdett játszani egy nagyon ismerős dallamot. – Köszönjük, hogy itt vagytok! – kiabálta, majd elkezdődött az Alien.

Ránéztem Ashre, aki csak mosolygott és a fejével intett, hogy nyugodtan menjek. Hálásan néztem rá, nyomtam egy puszit az arcára és berohantam a színpad elé a sikítozó rajongókhoz. Most én is egy voltam közülük. A közönség egy emberként énekelt, többek arcán is könnycseppek folytak végig. Vége lett a számnak és már kezdődött a következő. Nem más, mint a Spring nicht. Már az első akkordoknál eltört a mécses, már nem csak könnyeztem, még énekelni se tudtam csak tátogtam a szöveget. Tom az egész szám alatt a szemembe nézett. A szám végén mondott valamit öccsének és hirtelen leugrott hozzám és magához ölelt.

-          Tudom, hogy milyen sokat jelent neked ez a szám. Sajnálom. Lehet ki kellett volna hagynunk – suttogta, a végét szinte csak magának.

-          Dehogy is – mondtam nehezen. – Gyönyörű volt. Ez az egész olyan gyönyörű, köszönöm – néztem rá hálásan. – De most már irány vissza a színpadra. Jelenleg rengeteg lánynak töröd össze a szívét. Nyomás – löktem rajta egyet nevetve.

-          Igenis főnökasszony – nevetett, majd visszamászott a színpadra.

Gyorsan elnézést kért, összemosolygott Georgal – ez is egy igazi Torg pillanat volt - és elkezdték a következő számot játszani, ami nem más volt, mint a Schrei. Újabb őrült tombolás. És ez így folytatódott másfél órán keresztül. Az utolsó szám, az ikrek száma volt, de Tom párszor felém lesett. In die Nacht. Bill szívfájdító beleéléssel énekelte és vele együtt a közönség is. Vége lett a dalnak és mind a 4 fiú kiállt a színpad szélére, meghajoltak és látszott rajtuk, hogy mindjárt elsírják magukat. Bill arcán láttam meg az első könnycseppet legördülni. Hatalmas vigyor volt az arcukon és meglepetésemre leugrottak a rajongók közé…szerencsére elég szellősen voltunk. Én pedig odamentem a barátaimhoz.

-          Ezt ti szerveztétek? – kérdeztem hitetlenkedve.

-          Ööm, igen – vigyorgott Vivi.

-          Adaaaam – láttam meg a srácot és a nyakába ugrottam. – Rég láttalak, örülök, hogy te is eljöttél. De nővéremnél miért nem voltál?

-          Szia csajszi, boldog szülinapot! – ölelt meg. – Volt itt egy kis elintéznivalóm – kacsintott – de most már maradok, és együtt bulizunk.

-          Juppííííí – kezdtem el visítani.

Valaki a kezembe nyomott egy üveget. Jack Daniel’s..mmhm, nyami.

-          Héé kislány, mi van a kezedben? – vette ki a kezemből az üveget Ashley.

-          Nyaa, add visszaa – néztem rá kölyökkutya szemekkel.

-          Hmm, nem is tudom. Nagyon szeretem ezt az inni valót – húzta az agyam.

-          Ahogy én is, és ma még alig ittam valamit. A saját szülinapomon. – Próbáltam kivenni a kezéből, de magasra tartotta, úgy hogy még ugrálva se értem el. – Gonosz vagy.

-          Naa, ne durcizz. – Meghúzta az üveget, majd adott egy csókot. A whiskey ismerős ízét éreztem, de nem csak az ajkain, hanem a számban.

-          Mm, így még finomabb – mosolyogtam rá. – Kérek még – mondtam, mint egy kislány.

-          Tessék – adott újabb csókot.

-          De nem így. Azzal – mutattam az üvegre.

-          Nem fog megártani?

-          Lehet, de ma van a szülinapom, azt hiszem megtehetem – mosolyogtam édesen.

Sóhajtott és a kezembe nyomta az üveget és hirtelen eltűnt. Azt hittem, hogy megsértődött, de nemsokára egy másik üveggel tért vissza.

-          Egészségedre – koccintotta az enyémhez, majd mindketten meghúztuk. – Na, hogy finomabb?

-          Ha tőled kapom – bújtam hozzá, ő pedig szorosan átölelt.

-          Ennek örülök – mormogta a hajamba. – Viszont lenne egy kérdésem. – Ajjaj, túl komoly. – Mi volt az a kis jelenet koncert közben?

-          Tudtam, hogy szemet szúrt – húztam el a szám. – Igazából én se tudom. Nem is nagyon emlékszek. Nagyon kiborultam és kellett a támogatás, azt hiszem ezt Tom is észrevette. Tudod, az a szám elég sokat jelent, és nem feltétlenül jó értelemben.

Ashley épp megszólalt volna, amikor egy nő elkezdett ordítozni.

-          Mégis mit műveltél vele? Ennyire hiányoztam, hogy mást keresel?

-          Nem, dehogy – hallottam egy halk hangot, mintha Tom lett volna.

-          Akkor mégis mi volt az a jelenet? A hős lovag megvigasztalja a bánatos „hercegnőt” – mondta maró gúnnyal a hangjában az ismeretlen nő, de ebből kiderült, hogy tényleg Tommal veszekszik.

Ránéztem Ashleyre, aki úgy tűnt már rájött mi történt. Megfogta a kezem majd odahúzott, ahol a nő ordibált. Egy szép, modell alkatú, vörös hajú nő állt Tom előtt és úgy tűnt eléggé ki van akadva. Felismertem: Ria Sommerfeld. De mit keres ő itt?

-          Óó, megérkezett a ribancod is – mosolygott rám gúnyosan.

-          Öm, bocsi, de te miről is beszélsz pontosan? – vontam fel a szemöldököm.

-          Arról a kis jelenetről, ami koncert közben volt – ordította az arcomba.

-          Jólvan Ria, most már leállhatsz – fogta meg a kezét Tom.

-          Te csak ne próbálj meg lenyugtatni – mondta neki fogcsikorgatva.

-          Most komolyan, mégis mi bajod azzal a jelenettel? – kérdezte Ashley, amin meglepődtem.

-          Az, hogy a pasim más csajt ölelgetett, nagy beleéléssel?! – akadt ki végleg, Tom pedig csak a fejét fogta.

-          Igen, méghozzá az én barátnőmet – mondta higgadtan. – De meg van az oka, és én ezt megértem. – Tom leesett állal bámulta. Mondjuk erre én se számítottam.

-          Ahaa, szóval a te kurvád – mutogatott felénk. Már kezdett viszketni a tenyerem. Csak még egy beszólás.

-          Igazi kis kurva – folytatta. – Nem elégszik meg csak veled, neki feltétlenül kell az én pasim is. Vagy te nem vagy elég… - nem tudta befejezni, mert egy kéz csattant az arcán, ami nem az enyém volt.

-          Ne merj így beszélni róla – sziszegte Vivi. – Amíg nem tudod az okát, addig ne is ítélkezz.

Már minden barátom mellettem volt és gyilkos szemekkel néztek Riara. Vivi is mellém lépett és megöleltem.

-          Köszönöm – suttogtam – Ria, te pedig ne csak nézz, hanem láss is.

-          Ne gyere nekem a bölcsességekkel – szűrte a fogai közt, engem félbeszakítva.

-          Nem bölcsességnek szántam, de tudod, mindennek meg van az oka. Mint ahogy annak az ölelésnek is, néhány nappal több, mint 1 éves sztori, amit Tom is ismer.

-          Óó, csak nem valami csöpögős love story? – gúnyolódott.

-          Nem, hanem egy tragikus haláleset – közöltem vele hidegen, mire Ashley megszorította a kezem, Vivi pedig a másik oldalamon karolt belém. Jól esett, hogy tartják bennem a lelket.

-          Mivaa’n? – nézett hitetlenkedve. – Most komoly arra számítasz, hogy megsajnállak? Arra várhatsz kiscsibém. – Szinte köpte a szavakat.

-          Nem is számítottam ilyesmire, csak az igazat mondtam – közöltem vele higgadtan, és éreztem, hogy Vivi keze megfeszült.

-          Na jól van, most már tényleg állj le – lépett hozzá Tom. – Tényleg az igazat mondta, és nem igazán szeretném, ha most erről a témáról beszélnénk, és szerintem nem szeretnél még egy pofont – nézett Vivi kezére.

-          Te is az ő pártját fogod? – akadt ki még jobban a csaj.

-          Nem fogom senki pártját se, de ami igaz az igaz. Ami megtörtént az megtörtént és sajnos nem lehet rajta változtatni. – Rám nézett, együttérzéssel a szemében, amitől csak még jobban fájt, de azért magamra erőltettem egy mosolyt.

-          Sajnos – mondtam halkan.

-          És honnan tudjam, hogy tényleg történt ilyen és nem csak kitaláltátok? – Látszólag már kezdett megnyugodni.

-          Onnan, hogy mi mindannyian alátámasztjuk – mondták a többiek.

-          De ha gondolod, el tudlak vinni a sírjához is. – A szemeim kezdtek megtelni könnyekkel.

-          Ria, légyszives – próbálkozott Tom.

-          Jólvan, hiszek neked. – Elindult felém. – Gondolom sokat jelent neked a Spring nicht és ha jól sejtem, akkor a tragédiához van köze. – Én csak bólogattam, mert a fojtogató könnyektől nem tudtam megszólalni. – Figyelj – állt meg már előttem – sajnálom. Tudom, túlreagáltam az egészet, és nagyon durva voltam, alaptalanul és ezt nagyon sajnálom – a végére elcsuklott a hangja, láttam rajta, hogy tényleg sajnálja. Megköszörültem a torkom.

-          Semmi gond, azt hiszem egy kicsit megértelek – néztem Ashre a szemem sarkából, mire mindketten felnevettünk.

-          Tényleg bocs, és ez mindenkinek szól. Sajnálom, hogy elrontottam a hangulatot. Ja, és kislány – fordult Vivihez – gyilkos a pofonod, de kösz – mosolygott rá.

-          Szívesen, máskor is – mosolygott vissza, mire én felvontam a szemöldököm, úgy néztem rá. – Nem kell ám komolyan venni, de akkor tényleg jól esett, bocs – vigyorgott.

Kezdett feloldódni a feszültség és én visszaszereztem az időközben eltűnt üvegem. A fele eltűnt. Remélem valakinek szörnyű éjszakája lesz miatta.

-          Mi ez az elkenődött arc? – kérdezte Georg.

-          Valaki megitta a piám felét – mutattam neki szomorúan az üveget. Ő elkezdett körülnézni, majd megakadt a szeme valakin.

-          Nézd – mutatott a fal felé. – Azt hiszem meg van a bűnös. – És tényleg ott volt egy srác, elég részegen.

Elindultam felé.

-          Hé, nem kérsz egy kis whiskey-t? – kérdeztem, direkt nehezen beszélve.

-          Asszem kihagyom. Már találtam egyet, ami megtette a hatását.

-          Csak nem ez volt az? – lóbáltam meg előtte az üveget.

-          De – nyögött egyet és megfogta a fejét.

-          Hé, azért ne hányj ide – nevettem, majd megveregettem a vállát. – Szeretnél kimenni egy kicsit a levegőre?

-          Ez egy jó ötlet, de megleszek egyedül, köszi – mosolygott hálásan.

-          Nem is mentem volna. Megittad a kedvenc piám felét – nevettem.

-          Hát…egészségedre. – Felállt és a fal mellett óvatosan kiaraszolt.

Most vettem csak észre, hogy a színpad szinte átváltozott, most már DJ pult és hasonló felszerelések foglalták el. Felhangzott az első szám, ami nem más volt, mint a Sleeping with sirens Fuck you című száma. Újra beindult a buli.