32. Too much "good" people~

Hello Minnaa~ ^^

Meghoztam az új részt.:3 Bár még írni akartam hozzá, de úgy döntöttem, hogy inkább felrakom. Remélem azért tetszeni fog.:)

Jó olvasást!^^

Chuuu~

Az ájulás határán voltam, amikor apám elment mellettem és beült mellé a kocsiba. Szóval ezért volt itt. Őt fuvarozza. Ez kicsit felébresztett.

-          Hé, Cass. Minden oké? – trappoltak le a lépcsőn.

-          Persze – fordultam feléjük egy erőltetett mosollyal.

-          Végre, itt a kaja – vetette rá a pizzára magát Ash.

-          Mint aki egy hete nem evett – nevettem.

-          Hát, van vagy 7 órája – nézett kétségbeesetten.

-          Jó étvágyat – adtam neki egy puszit, majd egy fél szeletet betömött a szájába.

-          Koszonom – motyogta teli szájjal.

-          És érte van oda annyi lány – nevetett V, mire Ash kacsintott.

-          És az enyém – mondtam büszkén, ő pedig kihúzta magát.

Felmentünk a szobámba és „megterítettünk” az ágyamon és elkezdtük nézni a Frozent. Teli szájjal énekeltük végig a dalokat. Amikor elfogyott a pizza, áttértünk a popcornra. Jókat röhögtünk magunkon, dobáltuk egymást kukoricával. A film végére úgy nézett ki a szobám, mintha bomba robbant volna. Mivel még nem voltunk álmosak, el kezdtük nézni az Így neveld a sárkányod-at. Vivivel olvadoztunk, amikor megláttuk Fogatlant. A film után pedig Ashnek nyavalyogtunk, hogy mi is akarunk egy sárkányt. Nem bírta sokáig, 10 perc után bemenekült a fürdőbe.

-          Most, hogy ő elmenekült elmondod mi történt?

-          Mire gondolsz? – tettettem hülyét.

-          Tudod nagyon jól. Úgy álltál lent, mint egy szellem.

-          Klaus. – Nem is kellett mást mondanom, megértette.

-          Ki az a Klaus? – jött ki Ash.

-          Aki neked Kina – morogtam. – Csak épp köztünk már nincs semmi. Még barátság sem.

-          Ou, akkor nem leszek féltékeny – jött oda hozzám és átölelt. – De mit keresett itt?

-          Apámat fuvarozza – mondtam gúnyosan.

-          Túl sok a jóból – jegyezte meg V is hasonló gúnnyal.

-          Ne is mond – forgattam a szemem.

Időm se volt, hogy lenyugodjak, megint jött valaki.

-          Ez már anya lesz...legalábbis remélem

Lerohantam és tényleg ő volt az.

-          Szia drágám – mosolygott rám fáradtan.

-          Szia - pusziltam meg.

-          Megyek, lefekszek – mondta csak úgy magának és elindult a szobájába.

Visszamentem az emeletre.

-          Úgy hallottam tényleg ő volt – mosolygott Ash.

-          Ahham. De ne nagyon zajongjunk, mert alszik.

-          Próbálkozunk – mondták egyszerre.

-          Amúgy nektek nem kéne tanulni? – kérdezte Ash.

-          De igen, tanárbá' – mondtam kislányosan.

Láttam rajta, hogy beindult a fantáziája. Kacsintottam, ő pedig megnyalta az ajkait.

-          Asszem iszok valamit. Kiszáradt a szám.

Ahogy elment mellettem megmarkolta a hátsóm és morgott egyet, én pedig felnevettem és rácsaptam a kezére. Kiment, mi pedig elkezdtünk tanulni.

-          Aash, segíts – nyavalyogtam

-          Miben?- sóhajtott.

-          Angol.

Leült mellénk és türelmesen segített.

-          Spanyolul nem tudsz véletlenül? – kérdeztem boci szemekkel.

-          Sajnos nem, csak franciául – mosolygott perverzen.

-          Azt tudom – nevettem.

-          Najó, egyedül hagylak titeket – nevetett V és átment a másik szobába.

Amint kilépett, Ash rám vetette magát.

-          Nincs véletlenül iskolás lány szerkód? - vigyorgott.

-          Épp a tisztítóban van - húztam el a szám.

-          Akkor majd elmegyünk vásárolni - mondta és ledöntött.

Az alkarján támaszkodott, hogy ne nehezedjen rám, de így is éreztem a teste melegét. Csak egymás szemébe néztünk, nem mozdultunk, mégis ziháltunk. Percekig bámultuk egymást. Én törtem meg hamarabb. Átkaroltam a nyakát és lehúztam magamhoz. Ez volt az eddigi legérzékibb csókunk.