27. Friends~

Jééj, új rész :O  ^^   Ésés, csajook..imádlak titeket!T__T   Annyira jól estek a kommentek.*-* <3
Sziasztok srácok, meghoztam az új részt.:3  Próbáltam sietni vele, de nem igazán jött össze úgy, ahogy akartam.x3  Na mindegy, a lényeg, hogy kéész!:D   Remélem tetszeni fog.^^  Komikat várok.^^

Hát nem kawaii?*.*

-          Most már minden rendben lesz – karoltam át.

-          Tudom – sóhajtotta és szorosabban bújt hozzám.

-          Magatokra hagylak titeket, de csak okosan! Semmi hirtelen mozdulat – próbált komoly lenni Mitch, de elmosolyodott.

-          Igenis főnök úr – mondtuk egyszerre Tommal, mint a gyerekek. Erre mind a hárman elnevettük magunkat.

Amint Mitch kiment elcsendesedtünk. Tom úgy bújt hozzám, mint egy kiscica, én pedig elkezdtem simogatni a fonatait. Amik egyébként meglepően puhák voltak. Nem tudom meddig lehettünk így, amikor észrevettem, hogy Tom elaludt. Halkan, egyenletesen szuszogott és az arca teljesen nyugodt volt. Ha nem lennék együtt Ashley-vel, tuti beleszeretnék. Úristen, mikre gondolok? Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot és tovább csodáltam az alvó gitárost. Feltűnt, hogy nem fáj az oldalamon a seb. Úgy tűnik, csináltak vele valamit, amíg aludtam, aminek nagyon örülök. Így legalább nem akarom állandóan piszkálni.

-          Pszt, Cassy! Bejöhetünk? – kérdezte Vivi az ajtóból suttogva.

-          Persze – mosolyogtam rá, majd ránéztem Tomra, aki még csak meg se rezzent, pedig normál hangerővel válaszoltam.

-          De jó végre ébren látni téged – jött oda Jack az ágyhoz.

-          Már hiányoztatok srácok – néztem rájuk hatalmas szemekkel.

-          Te is nekünk, elhiheted – nevetett Vivi. – Na de mizujs veled, mesélj! Mikor jöhetsz haza?

-          Éberebb vagyok, mint valaha – nevettem. – Élvezem, hogy nem kell suliba mennem, és kiszolgálnak – mondtam elkényeztetett hangon, mire Vivi és Jack is elkezdtek nevetni. Viszont ezúttal Tom is reagált a zajra. Mint egy aranyos kiscica, úgy mormogott mellettem, de aztán visszazuhant mély álomba.

-          Vele meg mi van? – kuncogott Jack.

-          Öhm, hosszú sztori, és én se ismerem az egészet. De majd ha felébred, elmeséli.

-          Oké, oké, de mikor jöhetsz ki? – unszolt Vivi tovább.

-          Ha minden igaz 1 hét múlva.

-          Juppííííí – kezdett el ugrálni barátnőm. Jack csak a szemét forgatta szerelme reakciójától, de azért mosolygott. – És suliba mikor jössz vissza? – kérdezte ugyan azzal a lelkesedéssel.

-          Öhm, amint lehet. Aztán megyek is onnan, amilyen gyorsan csak tudok – mondtam halkan.

-          Mi? Ezt meg hogy érted? – képedt el. Az előző lelkesedése teljesen eltűnt.

-          Úgy, hogy megteszem azt, amit már régen akarok. Kiiratkozok. Aztán vagy megyek Ashley-hez, vagy csak másik iskolába iratkozok – hadartam el egy szuszra.

Vivi nem tudott mit mondani. És ami még rosszabb, még le is kellett ülnie. O-ó, ez fájni fog.

-          Hogy érted azt, hogy elmész?

-          Nem feltétlenül megyek el. Lehet csak másik suliba fogok járni – próbáltam menteni a menthetőt.

-          De ezt a kb másfél évet itt is kibírnád nem? – kezdett teljesen kétségbeesni.

-          Nem hiszem – sütöttem le a szemem.

Legszívesebben kimásztam volna az ágyból és megöleltem volna. Sose bírtam, ha az emberek szomorúak körülöttem. És ez duplán igaz erre a lányra.

-          És van még egy dolog, amit muszáj lesz megtennem – mondtam elszántan, terelve a témát.

-          És mi lenne az? – kérdezte V félve.

-          Egy tetoválás – mondtam egyszerűen, Vivi pedig megkönnyebbült.

-          Milyen tetkó? – kérdezte a mellettem fekvő gitáros álmos, kómás hangon.

-          Amit akkor fogok megcsináltatni, ha kiengednek.

-          Ó, és mi lesz az? – kérdezte egy kicsit éberebben.

-          Egy New Day felirat a csuklómra.

-          Akkor megyünk majd együtt – vigyorgott rám Tom.

-          Miért? Neked is lesz egy újabb alkotásod?

-          Ahha. Bár még nem döntöttem el, hogy Träumer vagy Neuer Tag – gondolkozott el.

-          Hmm, nehéz kérdés.

-          Mit szólnál mindkettőhöz? – szólalt meg Jack.

-          Hát, lehet az lesz.

-          Amúgy, miért pont New day és ugyan ez németül? – szegezte nekünk a kérdést Vivi.

-          Azért, mert majdnem meghaltam. Pontosabban meg is haltam, de sikerült újraéleszteni, úgyhogy mégis itt vagyok. Így ez egy új lehetőség, egy új nap, amit ki akarok használni – próbáltam érthetően elmagyarázni és össze-vissza kalimpáltam.

-          Nekem pedig azért, mert újra kezdjük a bandával – mondta Tom egyszerűen.

Tovább beszélgettünk, viccelődtünk, de Vivi tekintete nem hagyott nyugodni. És az se, hogy Mitch már rég volt bent. Máskor ki se lehetett küldeni.

-          Tök fura, a doki már rég volt itt – jegyeztem meg ártatlanul.

-          Ez azért van, mert nem engedik neki – mondta V.

-          Már csak egy dologra vagyok kíváncsi. Miért nézel ilyen furán, rosszallóan? – kérdeztem hatalmas szemekkel.

-          Mert tudom mennyire oda vagy Tomért. Most pedig egy ágyban fekszel vele – morogta.

-          Amint láthatod, nem túl ártalmas. Amióta itt van, alszik.

-          Most komolyan, mi történt vele? – unszolt Jack.

-          Azt még ti is tudjátok szerintem, hogy balesete volt. Utána rosszul lettem, és végig kellett néznie, ahogy majdnem elvérzek. Ez után, nem volt hajlandó enni, amíg fel nem ébredtem – hadartam el.

-          Azta – ámult el a srác.

-          Wow, tényleg nagyon szeret – mondta Vivi lehelet halkan, de még így is meghallottam, de inkább nem reagáltam rá.

Viszont nekem is úgy tűnik. És a legrosszabb, hogy én is érzek valamit, ami több mint barátság. Viszont kevesebb, mint amit Ash iránt érzek.

-          Sziasztok – jött egy halk hang az ajtó felől.

-          Briannaaaa~. – Legszívesebben a nyakába ugrottam volna.

-          Szia – köszönt Vivi és Jack egyszerre, majd cukin összemosolyogtak.

-          Mizujs csajszi? Látom tele vagy energiával – vigyorgott rám.

-          Ahham, tőle szívom – mutattam Tomra.

-          Sejtettem – nevetett. – Mikor szabadulsz?

-          Egy hét múlva – sóhajtottam. – Legalábbis ha jó kislány leszek.

-          Akkor lesz az két hét is – kacsintott, mire mindenki nevetett, Tom pedig aludt tovább. – És hogy érzed, két hét múlva el tudsz majd jönni velem Undead koncertre?

-          Hogy mi? Undead koncert? Még félholtan is – pörögtem fel teljesen.

-          Ha így folytatod lehet, hamarabb kiengednek – szólalt meg hirtelen szöszidoki az ajtóban.

-          Komolyan? – csillantak fel a szemeim. Aztán eszembe jutott, hogy Tomnak szüksége van rám.

-          Nyugi, ha így folytatja holnapra semmi baja nem lesz.

-          Ennek örülök – mosolyodtam el. – És mikor is mehetek majd el?

-          Holnap kiderül. Lehet, hogy már holnap után kiengednek. De ha gondolod már most is elmehetsz, csak akkor ki küldök mindenkit – súgta a fülembe, mire csak a szemem forgattam. Már megszoktam a perverzségét. Szerencsére ha Ashez költözök, nem fog hiányozni ez a viselkedés, mert ő is ilyen perverz.

-          Muti az oldalad – mondta.

-          Tessék – mutattam rá.

-          Szerintem már most sincs semmi bajod – sóhajtotta, én pedig ártatlanul pislogtam rá. Inkább felhagyott azzal, hogy megkérjen, inkább cselekedett.

-          Wow, ez eddig nem ilyen volt – csodálkoztam, amint megláttam a sebet. Ami most már csak sebhely.

-          De nem ám. Viszont jót tett az alvás, neked is és az orvosoknak is. Így el tudtak végezni egy olyan beavatkozást, amit ébren nem lehet, altatni viszont nem akartunk – magyarázta. Persze én alig fogtam fel még ebből a lebutított változatból is valamit, de azért bólogattam.

-          Elnézést, de nemsokára lejár a látogatási idő. Ha megkérhetném önöket, búcsúzzanak el és fáradjanak ki – szólt be egy nővér.

Szófogadón elbúcsúztunk a srácokkal és megígértem, hogy amint tudom, mikor mehetek haza, felhívom őket. Na meg hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Vivin láttam, hogy nem csak a gyógyszeres akciómra gondolt, sokkal inkább a mellettem fekvő, szívdöglesztő, horkoló pasasra. Velük együtt Mitch is kiment, amit kicsit sajnáltam, mert Tomot nem volt szívem felébreszteni, így unatkoztam.

Mivel imádok rajzolni, így mindig van nálam lap és ceruza. Hívtam egy nővért, akit megkértem, hogy adja oda ezeket. Először csak firkálgattam, aztán lerajzoltam azt a személyt, aki folyton a fejemben járt. A végére egész cuki lett, bár a valóságot egyáltalán nem tükrözi. Ashley, remélem hamarosan láthatlak~.