Tudom, régen volt már rész és nem is mentegetőzök.>< Viszont, tegnap megtudtam az érettségi eredményeimet és nem számítottam ilyen jóra.:D Bár még csak előrehozottak voltak, de emelt angol 74%, az infóm pedig 78% viszont a szóbelim 100%.^^
Na nem dicsekszek tovább.:D Örülök, hogy tetszik az új dizájn.^^ Köszönöm az előző részhez a komikat.*-* Remélem ide is kapok majd.:3 És mostantól válaszolok is rájuk....legalábbis próbálok.:D ^^
Jó olvasást, remélem tetszeni fog.^^
p.s. egy kis +18 is található benne.:3
dat tattoo *.*
Nem telt túl
jól az éjszakám. Rengetegszer felébredtem és egyszer majdnem leestem az ágyról.
Pedig dupla ágy volt.
-
Jó reggelt napsugár – mosolygott rám Mitch. –
Tom, ébresztő – lökdöste meg.
-
Mmmmhmm, hagyjál – fordult át a másik oldalára,
így kis híján rám feküdt. – Szia – vigyorgott rám, én pedig eltoltam magamtól,
így a plafont bámulta.
-
Nem tudom emlékeztek-e, de mehettek haza. Sőt,
mennetek kell – mondta, miközben felhúzta a redőnyt, így fénnyel elárasztva a
szobát. Tommal, mint a vámpírok menekültünk a takarónk alá.
-
Felkelni – parancsolt ránk.
Mint a
zombik, kikeltünk az ágyból. Összeszedtük a cuccunkat és átöltöztünk. Tom a
szobában készülődött, én pedig a fürdőben.
-
Ez rohadt jóó – ámuldozott, ezért kinéztem. –
Ezt mikor? – mutatta a rajzom Ashleyről.
-
Amíg te aludtál – mentem vissza és befejeztem a
készülődést.
-
Rólam nem akarsz csinálni? Kíváncsi lennék rá –
csillogtak a szemei.
-
Ha szeretnéd – sóhajtottam. – Csak érjünk végre
haza.
Gyorsan
összepakoltunk és már indultunk is. A főnővérnek adtam egy kis lapot, hogy adja
majd át Dr. Mitch Hewernek. Csak annyit írtam rá "Ha visszaemlékszel, már tudod a számom ;)". A nővér megnézte a papírjainkat, elbúcsúzott és már ott se voltunk.
Bill várt ránk a kórház előtt, nővéremmel együtt.
-
Végre – borult a nyakamba Kayla.
-
Cső tesó – pacsiztak le az ikrek.
-
Sziasztok – mondtam nehezen, levegő után
kapkodva nővérem szorításától.
-
Kicsiim, ne fojtsd meg szegényt. Még csak most
jött ki a kórházból – hámozta le rólam Bill.
Kicsim?!
Oké, ehhez hozzá kell még szoknom. Lassan elsétáltunk a kocsiig. Bill bepakolta
a cuccokat és már indultunk is. Kicsit több mint 20 percet autókáztunk
Magdeburg utcáin mire hazaértünk.
-
Menjetek csak, én majd beviszem a táskákat –
mondta Bill.
-
Segítek tesó – állt mellé Tom.
Nővéremmel
nem ellenkeztünk, egyenesen bementünk, ahol anyám borult a nyakamba.
-
Annyira örülök, hogy végre haza engedtek –
sírta.
-
Én is örülök, hogy itthon lehetek – mosolyogtam
és letöröltem a könnyeit. – Már hiányzott az igazi gyógy levesed – vigyorogtam.
-
Akkor jó, mert éppen az fő – mosolygott most már
ő is.
-
Megérkeztek a csomagok is – jöttek be Tomék.
-
Jaajj, sziasztok – ölelgette meg őket is anya.
-
Cassy, szerintem menj fel a szobádba. Rád férne
a pihenés – mondta Kayla.
Nem
értettem, hogy miért akar felküldeni, hiszen még csak most értem haza.
Felvettem a táskám a földről és elindultam az emeletre. A lépcső tetején
szusszantam egyet, mert kimerítő ennyi fekvés után a lépcsőzés. Összeszedtem
magam és bementem a szobámba. Ahol ment a tv. Ez furcsa, senki nem szokott ide
bejönni. Még nővérem se, mert van saját szobája. De akkor ki nézhette? A
táskámat ledobtam az ajtó mellé, aztán jobban szétnéztem a szobában. A laptopom
is bekapcsolva. Megnéztem a futó programokat. Képnézegető és böngésző. Elállt a
lélegzetem, amikor megnéztem ki van bejelentkezve twitterre. Abban a
pillanatban jelent meg az a személy a fürdőm ajtajában. Mindössze egy törölköző
volt a derekán, így tisztán látszott az Outlaw tetkója.
-
Ashley – suttogtam sírósan. Hihetetlenül
örültem, hogy itt van. De mit keres itt? Amerikában kéne lennie.
-
Cass – mondta ugyanolyan hangon, mint én.
Pislogott
párat, aztán odalépett hozzám és felkapott a székről.
-
Annyira hiányoztál – suttogta a fülembe.
-
Te is nekem – csókoltam meg, ő pedig hihetetlen
intenzitással viszonozta.
Mivel a
levegőben tartott, így könnyen átkulcsoltam a derekát a lábaimmal.
-
Hihetetlenül sexy vagy így – mormoltam.
Ő nem
mondott semmit, inkább betapasztotta a szám. A vékony törölközőn keresztül
könnyen megéreztem az erekcióját. Könnyed mozdulatokkal elvitt az ágyhoz, amire
óvatosan lefektetett.
-
Nem vagyok biztos benne, hogy lehet-e – nézett
rám égő szemekkel.
-
Ami engem illet, nem igazán érdekel –
jelentettem ki és magamra húztam.
A
lendülettől leesett az amúgy is laza törölközője.
-
Azt hiszem, meg kéne szabadulnunk néhány fölösleges
ruhadarabtól – vigyorgott rám, miközben kigombolta a nadrágom.
Én csak feküdtem
és élveztem Ash tevékenységét. Minden ruhadarabot centinként húzott le, és
minden egyes centit megcsókolt. Mindenhol. Már mindenem égett a vágytól. Beletúrtam a hajába, sóhajtoztam és
vonaglottam karjai között. Megszabadított az utolsó ruhadarabtól, a
melltartómtól is. A melleimet is kényeztette, aztán keresett egy kis
csomagocskát. Felbontotta és felgörgette az óvszert. Óvatosan belém hatolt.
Lassan mozgott, gondolom, azért hogy ne okozzon fájdalmat. Átkulcsoltam a
derekát és egy ügyes mozdulattal én kerültem felülre. Láttam rajta a
meglepettséget, de tetszett neki. Először én is óvatosan mozogtam, de aztán
gyorsítottam a tempón. Ash megragadta a csípőm és megint fordult a helyzet.
Ezúttal már nem volt olyan óvatos. A vállába fojtottam a nyögéseimet, ahogy
közeledtem a csúcs felé, ő pedig szorosan ölelt. Hirtelen robbantam és
körmeimmel végigszántottam a hátán. Ebben a pillanatban ő is elment, egy
férfias nyögés kíséretében. Egy pillanatig rám nehezedett, de gyorsan legördült
rólam és úgy ölelt át.
-
Hát, örülök, hogy nem érdekelt – vigyorgott,
mint egy jóllakott óvodás. – De ugye jól vagy? – váltott aggódóra.
-
Persze – bújtam hozzá.
-
Ööm, nem szeretnék megzavarni semmit, de lassan
indulunk, és még szeretnénk elbúcsúzni – hallottuk meg nővérem hangját kintről.
-
Máris megyünk – kiabáltam.
Gyorsan
magunkra kapkodtuk a ruhánkat és már indultam volna, amikor Ash visszarántott.
és szenvedélyesen megcsókolt. Kaján vigyorral az arcán engedett el és
megigazította a hajam. Amikor elengedett, szédelegve indultam az ajtó felé, ő
pedig halkan kuncogott mögöttem. Úristen, milyen édes hang.
-
Itt vagyunk – jelentettem ki, amikor sikerült
épségben kijutnom az ajtón.
-
Látom – vigyorgott Kayla.
Lementünk,
ahol Tomék már indulásra készen álltak.
-
Sráácok, hiányozni fogtok – öleltem át
mindkettőjüket egyszerre.
-
Te is nekünk, kis energiabomba – nevetett Bill.
-
Hamarosan azért látunk, remélem – kacsintott Tom,
mire felnevettem.
-
Persze, le se tudnátok vakarni – vigyorogtam.
Ash kezet fogott velük, elbúcsúztam Kaylatól is, aztán
elmentek. Az ebéd kész lett, úgyhogy leültünk enni.
-
Sajnálhatják, hogy ezt nem várták meg – ettem jóízűen.
– Hiányzott már az ehető kaja.
-
Ha tudtam volna, akkor viszek be neked – mondta anya.
-
Nem kellett, így jobban esik – mosolyogtam rá.
Mióta hazaértem, állandóan csak vigyorgok. Viszont egy dolog
nem hagy nyugodni. Hol van apa?
-
Cassy, látom rajtad, hogy van valami baj. Mi az?
– érdeklődött anya.
-
Semmi komoly. Apa megint dolgozik? – kérdeztem meg
halkan, mire mély hallgatás volt a válasz.
Úúúh cukiiiik nagyon. Örülök, h Cass hazament de mi lesz szegény Mitch-el? O.o várom a folytatást! *-* ügyi vaagy! <3
VálaszTörlésháát, Mitch jövője még számomra is rejtély....:D
Törlésköszönööm <3 amint tudom hozom :3 ^^
Kedves Cassy!
VálaszTörlésBene lennél egy cserében? Nálam válaszolj. Köszi. :)
Link: http://ourlastnightfanfic.blogspot.hu/
Puszi,
Ronnie.
Szia, vár rád egy kis meglepi! :)
VálaszTörléshttp://setmefreefromthedarkness.blogspot.hu/p/dijak.html
köszönööm ^^ <3
Törlésmajd hamarosan kirakom és megcsinálom:)